For you

Nem várt meglepetés

Teltek a napok és én minden nap egyre rosszabbul éreztem magam Suga miatt. Mellette nem voltam olyan felszabadult, mint Jimin mellett... És lassan bevallottam magamnak, hogy akárhogyan keresem Jimint a fiúban, még egy töredékét sem fogom megtalálni.

Suga más volt és én éppen ezért szeretem őt. Néha felénk volt és visszahúzódó de ha megkapta a saját társaságát őrült dolgokra volt képes. Nem egy nyitott könyv volt mint, én ismeretleneknek nem nyílt meg, nem beszélt magáról. Több lány bepróbálkozott nála de ő az egészet eltolta. Sokszor ült egyedül a szobájában hatalmas csendben. Olyankor legtöbbször zongorázott. Gyönyörűen tudott játszani. Sokszor ő tartotta össze a fiúkat amikor már Jin kezéből is kiesett az irányítás. Nagyon sok mindent elmondott nekem...és igazából akkor jöttem rá, hogy eddig nem tudtam róla semmit.

Elmondta, hogy a fiúkat már 15 éves koruk óta ismeri és nagyon sokat köszönhet nekik. Suga cigi függő volt amiből a fiúk segítették ki. Elmondta, hogy 17 évesen kezdett zongorázni és azóta mindene a zongora. Nehéz gyerekkora volt mivel a szülei elváltak.  segített Jiminnek keresztül jutni a depressziós időn. Nekem el sem mondta...

Elmesélte, hogy az első benyomása pár fiúról teljesen más volt.
V-t egy egoista, beképzelt hülyegyerek hitte amit idő közben belátott, hogy teljesen nem igaz. Lehet ha V-nek van egója és néha el van szállva magától de mindig ott van amikor szükség van rá (és amikor nem is) és mindig kiáll az ember miatt.
Jimint visszafogott, kis jófiúnak hitte, na persze....

Nagyon sajnáltam....sajnáltam, hogy megbízik bennem de csak idők kérdése és a véleménye rólam is megváltozik.
Eszembe jutott, hogy ő mindig mellettem volt. Nem hitte el amit Yuki terjesztett rólam. Segített átvészelni a nehéz időket. És ott volt mellettem amikor Jimin elment...

*1 hét múlva*

Reggel az ébresztőóra rikácsolása ébresztett fel. Gyorsan kinyomtam, amjd elkészültem és lesiettem a konyhába. A kajámat elraktam és fülhallgatóval a fülembe elindultam az iskola felé. Mivel Jin nem volt otthon és a többieket sem akartam felébreszteni, hogy vigyenek el.

Az utóbbi időben nagyot változott az osztály. Jött két khmmm....ribabanc, és egy fiú akit mellém ültettek, Sámuel volt a neve.

Az első pár hétben csendes volt de aztán az igazi oldala is megmutatkozott.
Kedves volt és néha elég nagy szája tudott lenni.

Amikor beértem az osztályba levetettem magam mellé és csendben hallgattam a sztorizgatását.
Mivel nem nagyon volt mit beleszólnom a témába és még Hanaek sem voltak itt unottan ültem a helyemen, amikor meghallottam az előttem ülő két lány beszélgetését.

-Hallottad?! Állítólag lecserélik a mogorva ofőt és új oszink lesz. Azt mondják nagyon jól néz ki. Már alig várom, hogy megismerhessem. Ha tényleg olyan jól fog kinézni mint ahogy pletykálják majd külön órákat fogok venni tőle.- mondta nyávogva majd vihogni kezdtek. Megforgattam a szemem és a padra hajtottam a fejem. Végre megkaptam a kényelmes pózt amikor kedves padtársam rázni kezdett.

-Bomiiiiii!!! Add ide a házit, gyorsan!,- nézett rám könyörgően, unottan odanyújtottam a füzetemet, majd vidáman köszöntöttem a betoppanó három lányt. Hosszas beszélgetésbe kezdtünk amit a csengő szakított félbe. Alig telt el pár perc nyílt az ajtó és belépett rajta az igazgató....Jinnel az oldalán!!!!

Az előttem lévő két lány ájuldozni kezdett. Én meg abban a percben nem tudtam kit pofozzak fel. Őket, mert rá akarnak mászni Jinre...Jint, mert nem szólt, hogy megkapta az állást vagy Samuelt aki egész jól szórakozott döbbent arcomon.

-Nos, Mr.Kim lesz az új osztályfőnökötök viselkedjetek rendesen, nem szeretném ha ő is úgy menekülne fél év múlva mint az előző tanár.- mondta szigorúan

-Ne féljen, nem fogják kiviselni magukat.- nézett a dirire Jin, az csak "majd meglássuk" nézéssel nézett vissza rá, majd elment.

Az órán Jin bemutatkozott és ismerkedni kezdett az osztállyal. Akárhányszor rám nézett én szúrós pillantásokkal néztem vissza rá amin elég jól szórakozott.
Amikor kicsengettek, felpattantam a székről és egyenesen Jinhez mentem.

-Hogy képzeld, hogy nekem nem mondod el?- förmedtem rá tettetett haraggal

-Jöttem megnevelni titeket.- mondta majd rámkacsintott.

-Nem vagy vicces.- húztam el a szemem ő meg csak nevetve magához ölelt.

Suli után Jint a kocsi mellett vártam, aki hamarosan meg is érkezett.
Az úton elbeszélgettünk azon, hogy tetszik neki az új munka meg ilyen marhaságok.

Amikor hazaértünk Suga szobája felé vettem az irányt és halkan bekopogtam. Pár perc múlva nyílt az ajtó és egy mosolygós, mentazöld hajú fiú nézett vissza rám. Nem mondtam semmit csak megöleltem és lehunytam a szemem. Szerettem őt úgy mint Jimint.... legalábbis próbáltam...

*1 hónap múlva*

-Ez meg a tiéd.- nyújtottam Jin felé az ajándékot. Ő mosolyogva kinyitotta és megnézte a doboz alján rejlő rózsaszín pulcsit.
Karácsonyi hangulat volt, mindenki elvolt valamivel. De az én gondolataim messze jártak. Annyira fájt, hogy ő nem volt itt. Hogy amikor azt hittem, hogy lesz egy karácsonyom a családdal tévedtem. Mert Jimin nélkül ez nem teljes... hiányzott.

Lassan felmentem a szobámba nem akartam rontani a hangulatot. De amikor kinyitottam az ajtót nem megszokott látvány tárult elém. Az ablakok nyitva voltak és egy ajándék volt az ágyamon. Lassan odamentem és kinyitottam a dobozt. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne. Olyan amire mindig is vágytam, de ezt csak egy embernek mondtam el. Nem nem az nem lehet.

Félve kinéztem az ablakon és a ház előtt a fekete ló állt és engem nézett...