For you

Őrangyal

Egy sötét szobában ébredtem. Ez lenne a mennyország? Nem....nem az volt. A kórházban voltam. Túléltem volna?! De úgy volt, hogy ez egy halálos betegség..

Felületem és Mayaval néztem szembe aki a lábamnál feküdt és engem vizsgált. Majd amikor leesett neki, hogy tényleg felkeltem eszeveszetten ugatni kezdett. Biztos voltam benne, hogy felverte az egész kórházat.

Hirtelen kicsapodott az ajtó és egy dühös Jungkook viharzott be rajta.

-Fogd be a pofád te hülye kutya! Nem érted, hogy ő már...- nem fejezte be a mondatot, mert akkor szemei rám siklottak és elakadt a lélegzete.
Hatalmas szemekkel nézett rám, majd megdörzsölte szemeit és mivel még mindig ott voltam odaszaladt hozzám és a nyakamba vetette magát.
Olyan szorosan ölelt magához mint meg életében soha.
Sírt...simogatni kezdtem a hátát és a mellkasába fúrtam a fejem.

-Hugi azt mondták meghaltál...azt mondták leállt a szíved, hogy már nem tudnak megmenteni. Most mégis hogyan élsz?!- kérdezte és teljesen le volt sápadva.

-A... többiek?- kérdeztem lassan

-Jin kint van valahol a többiek hazamentek, Jimin utánad akart menni, most V vigyáz rá, hogy semmi hülyeséget ne csináljon.- Jin lépett be a szobába

-Kook ideje, hogy menjünk....mit csinálsz ott?- kérdezte majd amikor meglátott engem megfordult és kisietett a teremből majd öt perc múlva közeledő hangját hallottuk a folyosón:

-Mondom én doktor úr, ott üldögélt az ágyon és a bátyjával beszélgetett, mintha nem most jelentették volna be a halálát!!!!!

-Ugyanmár, biztosan képzelődött.- szólalt meg az orvos

-NEM KÉPZELTEM!!! LÁTTAM AMIT LÁTTAM, INKÁBB TOLJA ODA A SEGGÉT ÉS NÉZZE MEG HOGY MI VAN VELE!!?- kelt ki magából teljesen Jin.

Az orvos sietett be, mögötte a dühös Jinnel. Meglátott és egy darabig csak nézett majd Mayara mutatott.

-Ez a kutya egy angyal!!!- kiáltotta- A kutyád a te őrangyalod! Miatta vagy életben!!!- Maya és én is olyan „te hülye vagy?" arccal néztünk rá. Mióta vagyok én ilyen egyforma a kutyámmal?

-Amikor mindenki azt hitte, hogy meghaltál ez a kutya bejött és felfeküdt az ágyadra. Nem lehetett kirakni innen. Kitartóan feküdt melletted és aki le akarta szedni onnan annak eszeveszettül morgott. Majd amikor a kollégám bejelentette, hogy akkor majd holnap az elszállításodkor őt is kidobja a kórházból csak makacsul elfordult és aludt tovább.- elkerekedett szemekkel néztem az orvosra majd Mayara, aztán eszembe jutott az álmom. Az üzenet amit Maja hozott. Akkor álmomban éjszaka volt senki sem volt ott csak Maja...és egy fa...az Élet fája. A palackban lévő üzenet "Túl fogod élni én ott leszek veled!"

Megvizsgáltak és azt mondták, hogy kutya bajom sincs, a betegségem csak úgy kiszállt belőlem.
Kiengedtek a kórházból. Jin magához szorított.

-Azt hittem itt hagysz..- modta halkan. Majd Kookra nézett.- Meg akarta verni az orvosokat amikor azt mondták meghaltál. Azt mondta, hogy el sem búcsúztál tőle és hogy te anélkül nem mennél el.

-Téged is lesokkoltak a hallottak?- kérdeztem halkan.

-Igen, főleg az amikor megláttam a halottnak hitt unokatestvéremet az ágyon ülve beszélgetni. És szerintem Mayat is lesokkolták. Elmondták neki, hogy egy őrangyal- mondta halvány mosolyal

A haza felé út csendesen telt. Kook mindig harcolt azért, hogy ő üljön az anyósülésen de most mellém ült be. Fejem a vállára hajtottam és úgy néztem a mellettünk elsuhanó néma tájat míg ő engem átölelve elaludt.

Amikor megérkeztünk én egyből Jimin szobája felé vettem az irányt nem is törődve a tátott szájjal figyelő Sugara és RMre.

Amikor felértem egy megtört Jimint láttam. V vele szemben ült és bróbált lelket önteni belé a nélkül hogy neki egy kis jókedve is lett volna.

-Bejöhetek?- kérdeztem halkan. Mindkét fiú őrült gyorsasággal kapta rám a fejét. Majd pár percig tátott szájjal néztek aztán mindkét fiú egyszerre indult el felém és öleltek meg. Nem tudták, hogy mit keresek ott.

Majd V elengedett és kiment a szobából én meg a könnyező Jiminre néztem.
Aki csak ölelt és esze ágában sem volt elengedni.

-Jiminie, itt vagyok ne akarj máris megfolytani!- mondtam neki halkan.
Ő elengedett és megcsókolt.

-Azt hittem meghaltál, én nem tudtam volna nélküled élni. Mi történt? Hogy hogy itt vagy? Egyáltalán tényleg itt vagy vagy csak halucinálok?- halmozott el kérdésekkel. Én meg szépen lassan elmondtam neki mindent amit tudtam.

A félig nyitott ajtón Maya ballagott be majd Jiminhez ment és megnyalta a kezét. A fiú szorosan magához ölelte és bár próbálta úgy mondani, hogy ne halljam én akkor is tudtam, hogy megköszönte a kutyának, hogy még mindig itt lehetek vele.

Később Jimin berakott egy filmet, amit körülbelül félig láthattam. Elnyomott az álom, bódító illatától és a biztonságot nyújtó karjaitól..