For you

Életem legnagyobb hibája? Talán

Jimin távozása óta két hónap telt el. Az a két hónap alatt sok dolog történt. Az első hetekben teljesen magam alatt voltam. Nem tudtam feldolgozni a történteket. Mindig azt hajtogattam, hogy ez csak egy rémálom és hamarosan fel fogok ébredni. Többször gyötörtek rémálmok ezért egy kis időre beköltöztem V szobájába.

Nagyon hálás vagyok a fiúknak. Az utóbbi időben többször jött rám a hiszti roham, többször panaszkodtam nekik, legtöbbször a semmiből sírni kezdtem, sokszor öntöttem ki nekik a lelkem és rengetegszer rajtuk töltöttem ki a dühömet. De ők kitartóak voltak, sosem hagytak egyedül és mindig meghallgattak. A legtöbb esetben segíteni is tudtak. Elég volt egy ölelés vagy pár biztató szó és máris feldobták a napomat.

Mindannyian szántak rám időt...
Suga a kosárpályára rángatott ki, Jinnel a bevásárló központba mentem, Kookieval a kondi termet látogattuk meg. J-Hope szentélyekbe vitt ahol felfedeztük tánctehetségemet, azóta eljárunk oda és napról napra egyre jobban megy. Vvel moziban voltunk és vidámparkba, még egy Harry Potter találkozóra is elvitt ami nagyon aranyos volt tőle. RMel filmeket néztünk és rengeteget videójátékoztunk. A lányokkal délutánonként a várost jártuk és rengeteget beszélgettünk.

De mégis hiányzott valami....azaz, valaki. Hiába voltak a napjaim színesek, hiába nevettem néha néha úgy, hogy a könnyeim is folytak. Esténként mindig sírva aludtam el a fekete pulcsit ölelgetve. Elment és hatalmas ürességet hagyott maga után, amit senki sem tudott kitölteni. Hiányzott a mosolya, hiányzott a gyerekes nevetése, hiányzott a védelmet nyújtó karja, hiányoztak a viccei, hiányzott az, hogy mindig mellettem van és mindig megért. A fiúknak is hiányzott, nem mondták de tudtam, és miattam van az egész, miattam ment el és miattam nem teljes a társaságuk. Aztán elgondolkodtam azon, hogy vajon ő is szeretett-e? Vagy csak megjátszodta az egészet?

Aztán egy nap Jin megelégelhette ezt az egészet, mert amikor felébredtem a pulcsi nem volt ott.

Leszaladtam a nappaliba és ráförmedtem a reggelit csináló fiúra.

-Add vissza!!!- mondtam neki mérgesen

-Mégis mit?

-A pulcsimat!- forgattam meg a szemem.

-Az nem a te pulcsid....- mondta halkan- visszajutattam a gazdájához..

Mérgesen trappoltam fel a lépcsőn, tudtam, hogy csak elrejtette előlem, hisz azt sem tudja hol lakik Jimin vagy, hogy egyáltalán él-e.

Felmentem a szobájába és addig kutakodtam a színes ruhák között míg meg nem találtam a fehér feliratú, fekete King-es ruhát.

Ez volt három hete ezt újabb bonyodalmak követték. A fekete ló minden nap felbukkant az erdő szélén. Fekete sörényében Jimin kócos haját láttam. Vidám rohangálásában Jimin természetét fedeztem fel. De mégis volt benne valami, ami más volt mint Jimin. Tekintetében ott volt az elővigyázatosság és a féltés. Sosem ment bele az életveszélyes ötletekbe, és mindig megvédett. Olyan volt mint anya...amikor rá gondoltam a ló mindig gyorsított a tempón, ezzel visszarántva a való világba. És hűséges volt, amit Jiminről nem nagyon lehetett elmondani. Azaz....azt hittem hűséges, de egy nap nem jött el többé. Egy nap nem keresett, egy nap nem várt az erdő szélén. Ezek után még üresebbnek éreztem magam.

Aztán elkövettem életem legnagyobb hibáját. Igent mondtam Suganak...és nem arra a kérdésre válaszoltam, hogy beállok-e a kosár csapatba vagy, hogy megyek-e vele meghalni, nem. Azt kérdezte, hogy leszek-e a barátnője...én meg igent mondtam.

Szerettem Sugat...nagyon szerettem. De sosem fogom tudni annyira szeretni mint Jimint szerettem...
Mindig zongorázott nekem és mindig meg tudott nevettetni. Épp ezért utáltam magam mert igent mondtam neki. Bennem volt a gondolat, hogy mi lesz ha megtudja, hogy még mindig Jimin után sírok, hogy akkor én fogom úgy összetörni a szívét mint nekem régi barátja.

Jut eszembe Jimin...a vele kapcsolatos dolgokat mind elraktam egy dobozba. Volt ott temérdek ékszer, ruha, rengeteg kép még egy könyvet is elraktam, meg persze a macit is bár nagyon imádtam minden létező tárgyat el akartam rejteni a szemem elől ami azt bizonyította, hogy a barátom volt. Majd a dobozt a gardróbom aljába raktam.

Sugaval megbeszéltük, hogy nem fogjuk egy darabig elmondani, hogy együtt vagyunk. Ez ment is egy kis ideig, majd egy nap Jin lehívott a konyhába. Azt hittem segíteni kell neki kaját csinálni. De ő csak komolyan nézett rám.

-Picur kérlek, vigyázz Suga lelkére...nagyon törékeny... még az ide költözése előtt megcsalta egy lány és nagyon összetört lelkileg. Nem szeretném ha te lennél a második aki fájdalmat okoz neki.- csak néztem unokatestvérem szemébe, akire már bátyámként tekintettem és gondolatom ezer felé kanyargott...

Na akkor meghoztam a második evad első részét. Jó olvasást Armyk💓👌