For you

A fekete szépség 😍

Ezután a hetek gyorsan teltek. A fiúk sorra terveztek nekem programokat szóval nem unatkoztam. A lányokkal a bevásárló központban voltam szinte minden nap.

Ma este Jinék buliba mentek, engem is hívtak de nekem nem volt kedvem a bulizáshoz, szóval itthon maradtam. Mindent megpróbáltam, hogy eltereljem a figyelmem de valahogy az unalom mindig elém vágott. Jiminék nélkül unalmas és csendes volt minden. Végül elhatároztam, hogy kimegyek egyet sétálni az erdőben. A fiúk úgysem arról híresek, hogy hamar hazajönnek egy buliból, tehát simán hazaérek előttük.

Magamra kaptam a kabátomat, mivel már elég hűvös volt odakint és elindultam a sötét erdőbe. Nem volt nálam sem telefon sem elemlámpa, szóval egy kis ideig tartott amíg a szemem megszokta a sötétséget.

Lassan mentem előre és őszintén szólva fogalmam sem volt hová megyek vagy hogy hol vagyok jelenleg. De nem is nagyon érdekelt. Élveztem a sétát a sötétben. Olyan volt mint az életem. Sötét és kiszámíthatatlan, nem tudtam mikor jön az akadály, mikor zuhanok gödörbe vagy éppen mikor érek kisebb-nagyobb dombok tetejére. Nem tudtam mi vár rám ha továbbra is előre haladok de én ezt élveztem.

Gondolataimba mélyedve sétáltam, amikor a mögöttem lévő bokor megreccsent. Hirtelen minden megfordult a fejemben. Mi lesz ha a fiúk reggel itt találnak rám holtan. El sem búcsúztam tőlük. Oké oké ez hülyeség, nem fogok meghalni, nem félek. Na jó talán egy nagyon picikét.

Akármennyire is hajtogattam magamban azt, hogy nyilván beképzeltem ezt az egészet nem mentem tovább. Valaki volt a hátam mögött, magamon éreztem tekintetét.

Most meg fogok fordulni, tuti csak Maya jött utánam és ő lesz a hátam mögött vagy valami kis állat. Lassan megfordultam és nagy, hosszú lábakkal néztem szembe amik körülbelül a vállamig értek. Hátráltam egyet és egy hatalmas, korom fekete lóval találtam szembe magam. Gyönyörű volt. Mindig akartam egy lovat de sosem mondtam senkinek, nem akartam ezzel is terhelni őket.

A hatalmas állat csak állt előttem és engem figyelt. Lassan elindultam a mellettem lévő almafa felé és leszakítottam a legközelebb lévő almát. Előre léptem egyet, mire a ló hátrált. Kitartottam a kezem és felé nyújtottam a gyümölcsöt. Mélyen a szemébe néztem és vártam, mit fog tenni. Nem féltem tőle, mindenki azt mondja, hogy a vadlovak mennyire veszélyesek. Pedig nem, ők is csak élőlények, akik élvezik a szabadságot, csak akkor bántanak ha félsz tőlük, mert megérzik a félelmet és ők is megijednek tőled. A te félelmed az ő félelme is.

Tovább gondolkodtam volna, ha nem mozdul meg a kezemben az alma. A ló előttem állt és kezemet szaglászta, majd elvette a kezemben lévő finomságot.

-Te is egyedül érzed magad, igaz?- szólaltam meg halkan, az állat rám nézett és lépett egyet felém. Kitartottam a kezem, várva hogy megengedi-e, hogy megsimogassam, lassan közeledett, majd fejét kezemnek érintette. Elmosolyodtam majd végigszántottam ujjaimat selymes sörényében.

Egy jó darabig így álltunk egymással szembe, majd megfordultam és tovább indultam. De az én lépteimen kívül valaki másé is hallatszott. Óvatosan hátra néztem és megláttam az engem követő jószágot. Tovább mentem és csendben hallgattam a mögöttem lévő levelek recsegését.

Aztán egy hirtelen ötlet miatt futni kezdtem. Lassan a ló is beért és mellettem loholva nézett le rám.

-Ez nem ér!- nevettem fáradtan.- négy láb kettő ellen.

A legközelebbi fához mentem és leültem alá.

-Mi a neved?- kérdeztem az engem figyelő lótól aki lefeküdt mellém így közelebbről is szemügyre tudtam venni. Korom fekete volt kivéve egy helyen. A fején a szemei között egy fehér csillag alakú folt volt.