Csak sírtam és azt sem tudtam hol vagyok. Csak annyit éreztem, hogy valaki karjai közé vesz és lassan elindul velem. Nem tudtam ki az de nem is érdekelt, zokogva a nyakába fúrtam az arcom és szorosan öleltem. Megéreztem a ház melegét, beértünk. Jin lerakott a kanapéra, elém guggolt és megfogta a kezem. Fürkészve nézte az arcomat de én nem figyeltem rá.
Az asztalnál álldogáló fiút néztem és akkor észrevettem, hogy ahogyan ránézek nem érzem a megszokott melegséget amit mindig éreztem amikor megláttam. Nem kezdett el remegni a lábam és a pillangóim is nyugodtan aludtak. Nem éreztem gyűlöletet sem bosszúvágyat. Nem éreztem szomorúságot sem vidámságot. Üres űr tátongott belül. Semmit sem éreztem, a könnyek csak folytak az arcomon de nem tudtam volna megmondani, hogy miért.
Jimin szeméből könnyek folytak engem meg elfogott a gúny. Legszívesebben hozzá szóltam volna, hogy miért ő sír? Ő választott így, ő akarta, hogy ez legyen és most mégis sír.
Dobogó lépteket hallottam a lépcsőről lefelé. V jelent meg nyomában Kookkal és Sugaval.
Legjobb barátom szeme szikrákat dobott egyenesen Jiminhez ment és behúzott neki egyet. A fiú megszédült és nekiesett a falnak. De mire védekezni tudott volna újabb ütés érte, ez esetben Jungkook miatt.
NEEEE!!!!- kiáltottam fel zokogva és megindultam, hogy leállítsam a verekedést de akkor két kéz megfogta a karom ezzel megakadályozva, hogy közbeléphessek. Suga volt az, magához húzott és olyan szorosan ölelt mint még soha. Mellkasába fúrtam a fejem, könnyeim másodpercek alatt áztatták át pólóját. Csak remélni tudtam, hogy ez csak egy álom, hogy reggel egy nyugodtan alvó Jimin mellett ébredek fel. Erősen szorítottam a szemem azt remélve ha most elalszok akkor minden rendbe fog jönni. Sikerült is....
Reggel arra ébredtem hogy valaki szorosan ölel magához és a fülembe szuszog. Elmosolyodtam, mondtam én hogy egy álom. Lassan megfordultam, de nem Jimin volt mellettem. Jin aludt, nekem meg eszembe juttak a tegnap esti dolgok. A torkom elszorult és könnyek kezdtek folyni az arcomon. Kiugrottam az ágyból és már elindultam volna, de valaki megragadta a kezem és visszarántott. Jinre néztem ő nem szólt csak engem fürkészett. Szemébe szomorúságot láttam, hangja keserűen csengett a csendes szobában:
-Picur, kérlek maradj bent a szobában.- mondta én meg kirántottam kezéből a kezem és elindultam kifelé
Lassan mentem végig a folyosón. Suga szobája nyitva volt, a türkizkék hajú fiú még nyugodtan aludt.
Elindultam lefelé. Féltem mit fogok látni oldalent. Volt is egy tippem. Nyilván Jimint fogom látni megverve... Bár hamar elhessegettem ezt a gondolatot a lelkem mélyén azért minimálisan bennem volt az, hogy megérdemelte.
Lassan elémtárult a nappali de ott senki nem volt. Az asztal melletti fehér szőnyeg csak úgy piroslott a szobában. Vér volt...az ő vére... Kimentem az előszobába és megláttam őt. Épp nyitotta volna az ajtót, de megérezte, hogy valaki áll mögötte. Fejét felém fordította, szeme körül hatalmas lila folt volt. Karján friss sebek ékelődtek. Elkapta a fejét, egy szóval sem méltatott kiment az ajtón. Az hatalmas csattanással csapódott be, amibe beleremgett az egész ház. A lábaim is remegni kezdtek és csak néztem a csukott ajtóra, mintha oda lenne írva mi legyen tovább.
Néztem az ajtót és szemem előtt leperegtek az együtt töltött pillanatok. Megjelent az az éjszaka amikor először éreztem a csókját. Láttam magam előtt a sok együtt eltöltött percet. Amit ha tehetném újra meg újra megélnék.
De a sok szép emléket elnyomták a rossz gondolatok. Talán nem szerett csak megjátszotta. Talán végig hazudott és most nevetve gondol a lányra aki bedőlt neki. Nevetve gondol a lányra akit a játékszerévé tett. Akit összetört. Aki talán sosem fog szeretni annyira mint ezelőtt tette. Aki megbízott benne. Aki miatta elhanyagolta azokat az embereket akik megérdemelték volna a figyelmet. Aki vakon futott utána és minden mondatára ugrott. Aki mindent megadott neki amit csak tudott. Aki az életet adta volna érte. Akit már százszor sikerült össze törnie. Aki odaadta neki a szívét de ő összetörve adta vissza majd alszaladt. Nevetett rajtam, Jeon Bomin, egy ostoba lányon.
Lábaim épp feladták volna a küzdelmet, amikor két erős kar fogta meg a kezem. Lassan ráemeltem a tekintetem, V mélyen a szemembe nézett. Azt éreztem, hogy szememen keresztül lelát egészen a lelkemig.
Szó nélkül is megértett, csak magához húzott és simogatni kezdte a hátam. Lecsuktam a szemem és nagyon hálás voltam neki. A fiúnak aki sosem hagyott volna el. A fiúnak aki egyszer megígérte, hogy mindig megvéd és be is tartotta a szavát.
Azóta napok teltek el. A fiúk próbálták feloldani a feszültséget, ami már régóta kevergett a levegőben, sajnos nem mindig sikerült. Jimin minden reggel eltűnt és nagyon későn jött haza. Az esetek 90%ban részeg volt ami nagy szívás, mert folyton ütte az ajtóm akkor is amikor éppen nem voltam a szobában.
Majd egy reggel elegem lett. Elegem lett abból, hogy nem beszél velem. És hogy azt sem tudom mi van jelenleg. Magabiztosan indultam el szobája felé és kopogás nélkül berontottam.
Azt hiszem nem kellett volna. Egy üres szoba látványa tárult elém. Semmi sem volt ott, csak egy pulcsi. Egy pulcsi. Csak egy pulcsi volt a gyűrött ágyon. Lassan elindultam felé, közben éreztem, ahogy szívem újra darabokra hullik. Remegő kezekkel nyúltam a ruhadarab után. A közös pulcsink volt. Amit tőle kaptam, és a párja nála volt. Azt írta rajta, hogy King. Itthagyta... többé nem volt rá szüksége. Magamhoz öleltem és mélyen beszippantottam illatát. Fejemben képek ezrei játszódtak le.
Zokogni kezdtem és csak akkor fogtam fel. Elment....itthagyott..egy szó nélkül, egy pulcsival. Összetörte a szívem de nem fizette ki az árát...fülembe lüktetett a vér de én csak zokogtam és úgy öleltem a pulcsiját, mintha az életem múlna rajta.
-Picur... vége....elment, ne sírj...kérlek ne sírj, miatta ne...- hallottam meg a jól ismert hangot de nem törődtem vele....
És akkor gyerekeeeeek...itt vége is az első évadnak. Úristen 😍 annyira örülök, hogy ennyien lettetek. Remélem tetszik eddig. És próbálok minél hamarabb jönni a második évad részeivel. Sok pusziiii.
أنت تقرأ
For you
أدب الهواة#kezdés 2018. Augusztus 30. Nem olyan könnyű a féltestvéreddel és annak 6 őrült barátjával élni...egy lakásban Ha kíváncsi vagy Jeon Bomi kicsit sem átlagos életére akkor kukkants be
