For you

Hazugságok...

Dermedten néztem a szőke hajú fiúra, ChimChim-re emlékeztetett... Elkezdtem tanulmányozni az arcát, ismerős volt... túlságosan.
Aztán leesett:

-Te...te vagy a...

-Ja...- húzta el a száját.- G-Dragon a BigBang-ből...gondoltam kiruccanok egy pár hétig, New York-ra esett a választásom...úgy látszik jól döntöttem, nem minden Amerikai városban fut össze az ember ilyen szép lányokkal.- kezdte vonogatni a szemöldökét és akaratlanul is elvörösödtem. Nem akartam megszólalni ezért kicsit lehajtotta a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni. - Valami baj van?- kérdezte, az arcomat méregetve. Megráztam a fejem. Majd a másik irányba néztem, mintha lenne ott valami érdekes.- Hű nem vagy valami beszédes, de nem hagyom ennyiben. De nem ám. Meghívlak kávézni, vagy maradhatunk itt is ha szeretnéd. Szép kutyád van...harap? Mehetünk a kutya parkba is...itt van nem messze. Jajjjjj csak szólalj már meg!!- nézett rám könyörgően.

-Megmutathatnád azt a kutya parkot.- mosolyodtam el némi hallgatás után.
10 percet sétáltunk néma csendbe, majd megérkeztünk, elég sokan voltak és köztudott, hogy én nem vagyok oda a hatalmas tömegért..haza akartam menni...de nem hagyhattam itt. Jimin példaképével sétálgatok... miközben ő otthon van...és talán utánam kutat.. ránéztem.

-én nem szeretem a tömeget.- böktem ki neki kissé zavartan. Azt hittem, hogy rájön hogy egyáltalán semmi keresnivalója nincs mellettem és elhúzza a csíkot...de nem. Helyette rákulcsolta a kezét a kezemre...RÁKULCSOLTA A KEZÉT A KEZEMRE.. felénken felnéztem rá ő meg csak elmosolyodott. Sétáltunk a parkba és beszélgettünk. Beadtam neki az én kis történetemet.
Min Jisoo vagyok. Busanban születtem és egy testvérem van. szüleim elhagytak ezért ide költöztem a bátyámhoz. Nagyon jó kapcsolatban vagyok vele de mégis külön élünk...persze néha nála is alszok...
Nagyon kedves volt de hiányzott belőle valami, az a gyerekesség és huncutság ami Jiminnél mindig jelen volt.

Leültünk egy padra és úgy beszélgettünk tovább, egyszercsak felém fordult, majd a szemembe lógó tincset a fülem mögé tűrte, közel hajolt majd ezt suttogta:

-Nahát, még csak két órája ismersz személyesen de máris belém estél, szerintem nem nézek ki ilyen jól...- vigyorodott el, majd mielőtt ellenkezhettem volna ajkaimra tapadt. A bűntudat mardosni kezdett ami hatására lefutott egy könnycsepp az arcomon, majd mégegy és mégegy. Elszakadt tőlem majd letörölte annak az árulkodó jeleit, hogy semmi sincs rendben. Nem kérdezett semmit csak felállt és felém nyújtotta a kezét.
Haza kísért és megadta a telefonszámát, hogy ha szükségem van egy kis társaságra akkor ő szívesen lát.

Bementem a lakásba és kidőltem az ágyra. Még mindig a csókon járt az eszem... egyszerűen nem tudtam odébb tenni a tudatot, hogy csak így otthagytam a barátomat és most a példaképével csókolózok...
Felültem majd a kezembe temettem az arcomat. Olyan sok volt ez nekem egyszerre.
Hirtelen valaki átölelt hátulról. Ijedten kiáltottam fel majd hátra néztem. Min volt ott és halványan elmosolyodott.

Abban a pillanatban nem érdekelt, nem érdekelt, hogy mennyire haragszom rá, és hogy hogy került ide kellett valaki, szükségem volt valakire, valakire aki meghallgat.
Szorosan hozzá bújtam, majd utat engedtem a könnyeimnek. Lassan visszaölelt és az ölébe húzott.

-Azt hittem itt még nem tartunk..-mondta halkan.. Hagytam minden fájdalmat kisírni magamból, ő meg csak türelmesen tűrte, ahogy lassan eláztatom a blúzát.

-Sajnálom...annyira szükségem volt valakire...nem vettem észre mit művelek...- mondta halkan. Csak megráztam a fejem, nem voltam képes beszélni...
Lecsuktam a szemem és a következő pillanatban amikor kinyitottam az órám reggel hét órát mutatott.