For you

Angyal és Ördög

-Ne hidd azt, hogy a szoknyapecér Jimin miattad meg fog változni...te is csak egy vagy a sok közül. Te vagy a következő akit megfektet, majd ott hagy. Vagy ha nem éri el amit szeretne akkor csak úgy elmegy. Már egyszer megtette... ugyanúgy megteheti mégegyszer. De ha te mindig ilyen tárt karokkal fogod őt visszavárni, akkor ne csodálkozz, hogy egy idő után nem fogja senki összerakni szíved darabjait. Most eljátssza a szőke herceget aki minden mozdulatodat figyeli. Sírt az ágyad fölött és vissza könyörögte magát hozzád, de ne gondold azt, hogy többet akar élvezetnél.- némán rám meredt és élvezettel nézte fájdalomtól eltorzult arcomat. Annyira ismerős volt, az a kárörvendő mosoly, az a mély hang. De bárhogyan próbáltam keresni az emlékezetemben, nem jöttem rá ki ő.

Aztán az ismeretlen alak a távolba mutatott. Lassan megfordultam és megláttam Jimint egy lánnyal...nem tudtam ki az, háttal állt nekem. Összeszorult a szívem. Igaza volt. Végig igaza volt. Miattam nem fog megváltozni, hiszen ő Jimin. A mellettem lévő alak hirtelen előhúzott valamit a nadrágja övéből. Egy pisztolyt...majd a fiú felé tartotta. összeszorítottam a szemem de nem hallottam semmi robbanást. A férfire néztem aki engem fürkészett.

-A döntés a te kezedben van.- ránéztem, majd minden beugrott amit velem tett. Bólintottam... és az ismeretlen alak meghúzta a ravaszt, a kis golyó meg villám gyorsasággal megindult a fiú felé, aki nem is sejtette, hogy a halál angyala lecsapott rá...

Hirtelen felültem az ágyba és szaporán kezdtem venni a levegőt. Teljesen leizzadtam, szívem ezerrel dobogott.

Nem fog megváltozni miattad. Te is csak egy vagy a sok közül. Te vagy a következő. Már egyszer megtette. Ugyanúgy megteheti mégegyszer.

Csak ezek a szavak jártak a fejemben. Mi van ha tényleg igaz. Mi van ha pár nap múlva megint nem lesz itt.
Aztán hirtelen valaki megfogta a kezem. Összerezzentem és a szőke hajú fiúra néztem aki engem fürkészett aggódó szemeivel.

-A nevemet kiabáltad...azt mondtad miért hagylak itt megint. Azt mondtad, hogy tudtad hogy ez lesz...hogy tudtad hogy nem bízhatsz meg bennem...- A félhomályban megcsillant a szeme.- Nem akartam neked fájdalmat okozni...nem akartam, hogy miattam szenvedj... sajnálom Bomi, sajnálom amit veled tettem. Sajnálom, hogy úgy viselkedtem mint egy szörnyeteg...nem érdemlem meg a bizalmadat. Nem érdemlem meg azt, hogy szeress engem.- lehajtotta a fejét. Szívem összeszorult...olyan kevésszer láttam így... megtörve. Éjszaka volt, ilyenkor annyira más volt. Nem a perverz, huncut, menőző nagyfiú. Most inkább egy kisfiúra hasonlított, aki megbújik a sötétben a világ elől, akinek problémái vannak...
Jimin nem az volt akit nappal kimutatott. Gyenge volt...sokan bántották és ezért félt kimutatni önmagát, elrejtőzött és ezzel együtt elnyomott magában egy angyalt.. ránéztem a megtört fiúra akinek már a könnyek is folytak a szeméből.

-Csak tudni szeretném, hogy tényleg szeretsz vagy csak játszol velem...?- mondtam halkan. A szavak kimondhatatlanul fájtak. Nem nézett rám, úgy motyogott vissza.

-Szeretlek Bomi, sosem szerettem senkit még így, mint most téged. Akkor is szerettelek amikor itt hagytalak, napokig nem aludtam...folyton magam előtt láttam ahogy Tae karjaiban sírsz...miattam...és kibaszottul fájt a tény, hogy fájdalmat okoztam az egyetlen embernek aki megértett engem...aki akkor is hallotta mit mondok amikor más azt hitte csendben vagyok. Amikor sorozatosan eltoltál magadtól azt hittem sosem kaplak vissza...hogy olyan hibát követtem el, ami megbocsáthatatlan. Lehet, hogy te megbocsátottál de én sosem fogok magamnak. Előtted tényleg egy kibaszott hülyegyerek voltam, aki hetente más lánnyal járt...de jöttél te és megváltoztattál, megtudtam milyen igazából szeretni valakit, megtudtam milyen kötődni valakihez. Nem hittem az igaz szerelembe...mert pár éve elhagyott egy lány...azt mondta nem nézek ki elég jól, hogy csendes vagyok és sosem állok ki magamért, hogy nincs kockahasam és nem tudom neki megadni azt amit akar. Hogy nincs elég pénzem és hogy nincs sok barátom akikkel reggelig a buliban vagyok. Bántott, majd megveretett valami két méteres izompacsirtákkal.
Utána döntöttem el hogy megváltozok. Akkor ismertem meg a fiúkat, segítettek túltenni magam rajta. Ők már nem nagyon ismerték meg azt az énemet ami akkor voltam... ők már nem tudták milyen vagyok igazából...

Könnyek folytak a szeméből. Közelebb húzódtam hozzá és a kezeim közé vettem az arcát. Két újjammal letöröltem a könnyeit. Sötét szemeibe néztem ami csillogott a félhomályban. Neki döntöttem a homlokam az övének. Majd lassan megcsókoltam. Elmosolyodott és az ölébe húzott. Szorosan átölelt úgy csókolt vissza. Minden hely eltűnt közülünk, a levegő csak úgy izzott közöttünk.
Ez más volt mint a többi. Soha nem csókolt meg ilyen lágyan és óvatosan. Ezzel a csókkal átadott minden bánatot és minden fájdalmat.
Lassan elszakadtunk egymástól, a nap már lassan kelt fel. Nyomott egy puszit az orromra, majd ledőlt az ágyra és engem is magával húzott. Szorosan karjai közé férkőztem, majd lehunytam a szemem és hallgattam a fiú szívének dobogását, percek alatt elnyomott az álom.

Arra ébredtem meg, hogy valami hideg zúdul rám. Kookie elröhögte magát, majd menekülőre fogta. Morrogva a takaró alá bújtam, a mellettem lévő fiú meg jót szórakozott rajtam, persze hogy ő nem kapott. Kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe. Letusoltam, majd felöltöztem.

Lassan lesétáltam a lépcsőn. A fiúk már az asztal mellett voltak én meg leültem az egyetlen üres helyre ami Jin és Yoongi között volt. Kookra néztem aki szelíden integetni kezdett nekem de én csak egy dühös pillantást küldtem felé. A fiúk poénkodtak az asztalnál és nagyon jól elvoltak. Én meg csak csendben ültem és néztem magam elé. Amikor végeztem kimentem a ház elé. Kutyáim boldogan üdvözöltek. De én csak álltam és néztem az erdei ösvényt.

Hirtelen egy kéz fonódott derekamra. Jimin volt az fejét a vállamon pihentette. Körülbelül tíz percig álltunk így aztán hirtelen megjelent a fekete jószág. Szemeim felcsillantak és szám hatalmas mosolyra húzódott. Jimin elnevette magát mellettem. Istenem az az angyali hang.

-Elképzeltem, ahogy minden nap kiálltál ide és addig nézted az utat amíg meg nem jelent.- mondta vigyorogva. Játékosan megcsaptam a karját majd kezeinket összekulcsolva elkezdtem húzni magam után. Mindketten felültünk a hatalmas állatra. Én ültem élől, Jimin szorosan átölelte a derekamat és állát a vállamra rakta.
Elindultunk és én annyira szabadnak éreztem magam. És ami a legjobb volt most nem egyedül voltam, hanem az emberrel aki többet jelent számomra az életemnél is.

Az egész délelőttöt az erdőben töltöttük, majd a ló visszavitt minket oda ahonnan elindultunk. Jimin leugrott róla, majd felém nyújtotta a kezét és akármennyire ellenkeztem, hogy én márpedig le tudok szállni ragaszkodott ahhoz, hogy ő segít. Lassan elindultunk a ház felé, boldog voltam, egészen addig amíg az ablakon keresztül meg nem láttam azt az embert akit sohasem akartam, főleg nem a házamban. Aki az álmomban lelőtte Jimint most ott állt és Kookieval veszekedett. De abban a pillanatban rájöttem honnan volt olyan ismerős.
Gyorsan kezdtem venni a levegőt, szédültem, azt hittem rosszul leszek. Jimin megszorította a kezem és elindultunk a ház felé ahol maga az ördög várt minket...

Helló sok várakozás után végre meghoztam az új részt. Hallottáktok Jiminsie új dalát? Én meghaltam olyan angyali hangja van😍😍 jó olvasást. A zenét meg csak úgy itt hagyom 💖💖💖