For you

Az utolsó két hét

Gondolataimba mélyedve feküdtem Jimin mellett, és a falat vizsgáltam.
Ez így meg tíz percig aztán hirtelen valaki hátulról átölelt. Összerezzentem, majd megfordultam és két kisírt szemmel néztem szembe.
A mellkasába fúrtam a fejem és beszippantottam illatát. Ő meg csak ölelt és a nyakhajlatomba temette az arcát.

-Alig kaptalak meg, már egyből el akarnak venni tőlem.- mondta halkan.
Nem válaszoltam, túlságosan fájt volna.
Csak közel hajoltam hozzá és megcsókoltam, majd játszani kezdtem fekete tincseivel. Egyszóval éltem az életem amíg még lehetett.

Jimin némán tűrte, majd összekulcsolta a kezünket. Olyan kevés időt voltam vele meg úgy átlagban az egész fiúval. Hiányozni fognak Jin mennyei ételei. Jungkook idegesítése és megértése. V hülyeségei. J-Hope fura táncai. Suga őszintesége és jószívűsége. RM kómás feje. Hiányozni fog Jimin. Hiányozni fognak a lányok hülyeségei. Hiányozni fog Heechul és Jin gyerekes veszekedései. Hiányozni fognak az állataim. Rosszcsont szétrágott cipői, Maya hűsége, Hattyú játékossága, Kormos dorombolása. Hiányzozni fog a csendes erdő ahová mindig elmentem ha egyedül akartam lenni. Hiányozni fog a festő állványom.
Vajon a fiúk ezek után is ilyenek lesznek? Vajon Jungkook ezen is megpróbálja olyan hamar túltenni magát mint a szüleink halálán? Vajon Jin ezek után is el fogja készíteni a kedvenc ételemet vagy teljesen kitörli a fejéből? Vajon J-Hope ezek után is úgy, fog táncikálni a garázsban mint eddig? Vajon RM ez után is olyan békésen fog majd aludni minden este? Vajon V ezek után is viselni fogja a Best friendes pólót? Vajon Suga ez után is őszintén fog mosolyogni vagy a mögötta mosoly mögött más érzelmek is lesznek?
Vajon Jimin ez után is minden nap játszani fog Kormossal aki rám emlékezteti majd? Vajon Heechul azután is fog éjszaka mászkálni a városban engem keresve? Vajon a lányok nélkülem is ugyanúgy fognak hülyéskedni és szétosztani pár hülye gyereket?
Vajon mit fog érezni Jungkook amikor közlik vele, hogy meghaltam? Mi fog lezajlani benne? Mit fog érezni amikor meglássa az egymást szekáló Hanat és Vt?
Sokszor annyira nem értékeltem azt, hogy ők vannak nekem. Annyira mérges voltam Jinre amikor nem engedett ki a lakásból, pedig ő csak a jót akarta és aggódott értem. Néha annyira elküldtem volna mindenkit a francba, csak egy buta tréfa miatt. Nem értékeltem, hogy vannak, majd amikor fogyni kezdenek a napjaim akkor visszasírom a sok pillanatot, amikor elhívtak valahová de én elküldtem őket mert többet ért a duzzogásom mint ők. Minél kevesebb időm marad, annál több időt akarok velük tölteni. Annál jobban szeretném magamhoz szorítani őket és ezerszer megköszönni amit valaha tettek értem, majd ezerszer bocsánatot kérni akárhányszor is megbántottam őket. Én nem félek a haláltól...sokkal félelmetesebb volt az, amikor Jin haragudott rám, vagy amikor mindenki elfordult tőlem. Én büszkén sétálnék a halál felé, ha el tudnám feljtetni magam velük. Ha tudnám, hogy nem fognak rám emlékezni. Ha nem kísértene a tudat, hogy akarva-akaratlanul de fájdalmat okozok nekik. Tudtam, hogy sosem voltam az Élet kedvence, de kicsit több időt adhatott volna nekem...nem más miatt....miattuk.

Komoly gondolkodásom eredménye az lett, hogy sírni kezdtem. Jimin lassan ránézett, majd letörölte könnyeim.

-Ne sírj Nyuszi...- mondta halkan miközben az ő szemeiből is könnyek folytak. Bár elmondhatnám nekik, hogy az utóbbi napokat nem azért sírtam át, mert magamat sajnáltam, hanem miattuk.

Még egy kicsit így feküdtem Jimin mellett, majd rájöttem, hogy ez a nap is egy új lehetőség arra, hogy bepótoljam a perceket amiket 14 év alatt hamis barátokra, önsajnálatra és hisztire pazaroltam.

Kikeltem az ágyból és kimentem a szobából. Lehajtott fejjel mentem előre amikor Jinbe ütköztem. Halványan elmosolyodott majd megölelt

-Pakolj, este indulunk Amerikába.- mondta halkan én meg majd kiugrottam a bőrömből. Nem felejtették el...jeeee. Persze jobban örültem volna ha azt mondja, hogy ez azért egész csak rossz álom de ez is megteszi...

*1 hét múlva*

Már rég itt vagyunk Amerikába. És a számomra fontos személyek mind itt vannak: Jungkook, Jin, Jimin, V, RM, Suga, J-Hope, Heechul, Cho, Hana és Nari. De még az állatokat is elhurcoltuk magunkal.

Nagyon sok helyen elvoltunk, a fiúk próbáltak minden helyre elvinni ahová menni akartam.

Aztán egy nap arra ébredtem, hogy szúr a mellkasom és nehezen kapok levegőt. Jinel voltam egy szobában, aki megérezte a bajt és egyből ott volt mellettem. Kezét a homlokamra rakta.

-Tűzforró vagy...- mondta halkan majd a telefonja után nyúlt és öt perc múlva már egy kórházi ágyban feküdtem egy csomó gép között. A fiúk a váróteremben ültek. Jungkook teljesen össze volt omolva. Sokkal fájdalmasabb volt látni ezt mint érezni a testemben lángoló fájdalmat. Jimin mellettem ült és átkozta az orvosokat akik két hónapot mondtak nekem és nem két hetet.

-Nem fogsz meghalni.- mondta halkan.- erős vagy....tudom, hogy erős vagy...

-Jiminie... Ígérd meg, hogy nem fogsz utánam sírni, hogy nem fogsz a múltban kapirgálni, hanem tovább lépsz és keresel magadnak valakit, akit szeretni fogsz, akivel közös gyerekeitek lesznek és akivel megöregedsz.

-De én csak melletted vagyok boldog, én tőled akarok gyerekeket és veled akarok megöregedni.- mondta könnyek között és forró kezem után nyúlt.

-Te is tudod, hogy ez csak egy álom marad és hogy nem mindig az van amit mi szeretnénk tovább kell lépned..- mondtam halkan és akkor a fájdalom felerősödött. Utolsó erőmből megszorítottam Jimin kezét, majd minden elsötétült. Még hallottam kétségbeesett kiáltását aztán megszűnt körülöttem minden....