Never say never (Dylan O.)

ten

Szeptember 7. (szombat)

Iszonyú fejfájással keltem forró karok között amik perzselték a bőröm. Várjunk. Miért perzselték a bőröm? Amikor lassan letekintettem mellkasomra szinte el akartam ájulni. Miért vagyok melltartóban? És az ölelő fiún miért nincs póló?? És miért ölel?! Egyáltalán miért aludt mellettem??!! Gyorsan végigpörgettem az este eseményeit hátha eszembe jut mi is történt. Addig jutottam hogy lehúzom a rakétát. Utána képszakadás.

-Cole! - suttogtam a mellkasát böködve miután szembe fordultam vele. Morgás volt a válasz. Hozzátenném, írtó édesen aludt... Te jó ég mióta mondok ilyeneket?? -Cole! - csaptam rá végül a mellkasára mire egyből felriadt.

-Mi az, mi van?! - kezdett forgolódni aggodalmasan, de a kezeit el nem vette volna a derekamról.

-Mi a franc történt azután hogy megittam a rakétát amit csórtam?! - mutattam végig magamon mire alaposan vegigmért majd elvigyorodott.

-Nem történt semmi ne aggódj. - bökött a bordáim közé mire szúrósan néztem rá egy megugrás kíséretében.

-Vedd el onnan a mancsaidat. - céloztam a derekamon és a hátamon pihenő kezeire.

-Nem momdhatod hogy nem tetszik. - húzott ölelésbe.

-Márpedig nem tetszik. - fújtattam de nem toltam el magamtól.

-Tegnap még nem ezt mondtad. - simogatta a derekamat amitől kirázott a hideg (jó értelemben).

-Részeg voltam. - fújtattam.

-Részegen őszintébb az ember. - kuncogott.

-Nem baj le akarok zuhanyozni. - toltam el magamtól sóhajtva.

-Ajj de olyan jó puha vagy! - terült el teljes egészében az ágyon miután felálltam.

-Hát sajnálom. - vontam meg a vállam és kikaptam az első dolgokat a szekrényemből amik a kezeim közé kerültek, amik egy citromsárga póló meg egy kék farmer voltak. Fehérneműnek kiválasztottam egy egyszerű fehér szettet és megindultam a zuhanyzóba.

-Én is jöhetek? - hallottam a reményt Cole hangjában.

-Hát persze. - forgattam a szemeimet morogva.

-Megint rossz kedved van? - kuncogott a hálószobából. Én akkor már a fürdőben voltam.

-Nem csak rohadtul másnapos. - sóhajtottam miközben levettem a ruháimat és a szennyes kosárba hajítottam őket.

-Nem vagy vele egyedül. - nyöszörgött nevetve Cole, majd beléptem a zuhanyzóba. Gyorsan átmostam magam a mandulás-vaníliás tusfürdőmmel, a hajamat pedig a kedvenc samponommal. Kicsit vártam, hogy a bőröm és a hajam is bevegye az illatot majd leöblítettem magam, megtörölköztem és felkapkodtam a ruhákat. Gyorsan a fogamat is megmostam, a hajamat pedig csak kifésültem, nem szárítottam meg. Kicammogva egyből a konyha felé vettem az irányt mivel iszonyúan fájt a fejem. Mikor a pult mögé értem és épp a gyógyszeres dobozzal vacakoltam megjelent Cole is megmosott hajjal, egy fehér pólóban, egy fekete farmerben meg egy fekete zokniban.

-Teszed le azokat! - riadt meg egyből mikor meglátta mi van a kezemben.

-Nyugi már csak egyet veszek be mert iszonyúan fáj a fejem. - forgattam meg a szemeimet mosolyogva. 

-Ja. Akkor jó. - nyugodott meg aztán leült az egyik bárszékre, hogy azért ellenőrizze mit csinálok. Miután lenyeltem a kapszulát és eltettem a dobozt egyből vidámabb lett.

-Ééés mi a kaja? - vigyorgott a pultra könyökölve. 

-Amit csinálsz magadnak. - vicsorítottam rá mielőtt a hűtőhöz léptem.

-Naaa! Milyen vendéglátó vagy te? - horkant fel egyből.

-Nem én akartam, hogy ide gyere. - tettem fel ártatlanul a kezem miután elővettem a tojásokat. 

-Abból mit fogsz csinálni? - nézegette kíváncsian a kezemet ami épp egy tányért emelt le a polcról. 

-Rántottát. - kezdtem el felverni a tojásokat.

-És kap belőle a fiú is aki egész este vigyázott rád? - húzogatta fel-le a szemöldökét mire "ez most komoly?" nézéssel pillantottam rá.

-Legyen. - sóhajtottam végül, mert tulajdonképpen tényleg a gondomat viselte. Miután készen lettem vele, gyorsan elpakoltam majd hoztam Cole-nak egy zsemlét és leülve mellé mindketten enni kezdtünk. Most az egyszer végre csendben volt, amit egyáltalán nem bántam. Nem volt kínos, mindketten el voltunk. Én meg szenvedtem is így másnaposan. Végül elmosogattam, majd a kanapéra huppantam a fiú mellé.

-Vannak mára terveid? - pillantott rám Cole. 

-Alvás. - morogtam eldőlve a kanapén. 

-Na azt már nem! - rázta a fejét komolyan.

-De igeeen! - hunytam le a szemeimet. 

-Most tényleg? - vizslatott azt hiszem szomorúan. Nem láttam. 

-Tényleg. - ásítottam.

-Jó de akkor este átugrunk Dave-ékhez. - hallottam a hangján ahogy vigyorog.

-Oké... - mondtam félálomban majd minden elsötétült. 

- - -

Fogalmam sincs mikor ébredhettem, de a nap már kezdett lemenni. És elég kajás is voltam. Az ágyamban ébredtem amit furcsálltam kicsit. Felpattanva gyorsan megfésülködtem, ismét fogat mostam és tettem fel egy leheletnyi sminket. Ugyan abból állt mint a tegnapi. Minek csípjem ki magam végül is? Ezek után lebattyogtam a nappaliba ahol Cole tévézett. 

-Te vittél fel? - huppantam le mellé egy kakaós csigával a kezemben. Szerencsére az alvás hatására elmúlt a fejfájás.

-Aha, annyit forgolódtál, hogy azt hittem le fogsz esni, szóval inkább felvittelek az ágyadba. - vonta meg a vállát és gyorsan beleharapott a kajámba.

-Hééé! - csaptam egyet a vállára nevetve, mire csak mosolyogva vonogatni kezdte a vállait. -Mikor megyünk? - fordultam neki háttal, majd a vállának dőltem. 

-Amint megetted a csigát indulhatunk felőlem. - hallottam mögülem a hangját. 

-Oké. - váltottam picit gyorsabb tempóra. Miután végeztem kikapcsoltuk a tévét, én felkaptam a fekete Nike-mat, ahogy Cole is a bőrdzsekijét meg szintén a fekete Nike-ját, majd megindultunk. 

-De ma nem iszom az biztos! - szögeztem le előre mikor elhagytuk a házainkat. 

-Jó. Ma amúgy is csak Dave-éknél leszünk nem megyünk máshová. - kócolta össze a hajamat mire szúrós tekintettel néztem rá mire csak ártatlan képpel megvonta a vállát, amin mosolyogva megforgattam a szemem. Kezdünk beszéd nélkül kommunikálni. Nem tudom, hogy ennek most örüljek e vagy sem. De végül is tökéletes a tervem. Bántani nem tudok senkit, mivel már tudom kezelni ezt az egészét (mint kiderült még részegen is), ha pedig valaki rájön akkor nemes egyszerűséggel kinyírom magam. Ennyi. De ha minden jól megy maradhatok boldog. Nagyon jó érzés be kell valljam, tehát nem akarom, hogy véget érjen. Hamarosan meg is érkeztünk hozzájuk, mikor pedig beléptünk már mindannyian ott voltak.

-Szevasztok! - köszöntött vigyorogva minket Dave, majd beljebb invitált minket a nappaliba. Leültem a kanapéra Peter és Adam közé, Cole pedig a földön foglalt helyet a többiek között. Tulajdonképpen tényleg semmi különös nem történt mivel mindenki másnapos volt. Csak beszélgettünk, jót röhögtünk a tegnapon, filmeztünk, aztán megint beszélgettünk. Ez ment egészen 11-ig ami után végül szétszéledtünk. Cole-lal hulla fáradtan dőltünk az ágyba miután végül átöltözünk pizsamába.

-Tegnap részeg voltam ezért aludhattál velem de ma már mész a kanapéra. - vigyorogtam rá.

-Ne már! - nézett szomorúan.

-De már! Indíts. - hessegettem ki.

-Hát jó. Jó éjt. - adott egy puszit a hajamba majd lement a földszintre. Aznap is vigyorogva aludtam el.