Never say never (Dylan O.)

twelve

Szeptember 8. (vasárnap)

Mikor újra felkeltem már sütött a nap. Bár csak foltokban láttam, mert a redőny le volt húzva. Cole mögöttem szuszogott, a nyakamba bújva, a derekamat szorosan átölelve. Még az egyik lábát is átlendítette az én lábaimon ezzel teljesen magához láncolva és meggátolva a mozgásban. Nagyon óvatosan elkezdtem kimászni a karjai közül, és már úgy tűnt sikerül mikor is visszarántott. És maga alá gyűrt. 

-Cole megfojtasz! - préseltem ki magamból a szavakat. Hány kiló ez a fiú? -Cole! - csaptam rá a vállára, mire mozgolódni és morgolódni kezdett.

-Mi van? - fúrta az arcát a kulcscsontom alá picivel. (nem nem a mellembe) 

-Nehéz vagy. - simogattam meg a haját. 

-Tudod. Az izom többet nyom. - sóhajtott miközben a kezeit a derekam alatt átfonta.

-Na ez meg még kényelmetlen is. - kuncogtam halkan.

-Mennyi problémád van neked! Az eddigi barátnőimnek ez mindig bejött! - gurult le rólam nevetve és helyette engem húzott magára. 

-Csak azért mert a mellükben volt a pofikád. De sajnos engem ez nem varázsol el. - vontam meg szomorú fejjel a vállamat. 

-Hát igen. Te aztán nem az előző barátnőim vagy. - adott egy puszit a homlokomra. 

-Ezt hogy érted? - támasztottam az állam a mellkasára. 

-Úgy, hogy ők mind ugyan olyanok voltak. Nem is én érdekeltem őket igazából. Mind csak üres fejű rib... akarom mondani liba volt. - köhécselt, mire elnevettem magam.

-Akkor ezt most vegyem megtiszteltetésnek, esetleg bóknak? - vigyorogtam.

-Mindkettőnek veheted. - gondolkodott el.

-Remek. - konstatáltam sóhajtva, majd felpattantam róla. 

-Na most mi történt? - ült fel nagy nehezen.

-Semmi, csak fel akarok öltözni. - néztem rá értetlenül miközben a szekrényemhez léptem.

-Ja akkor jó. Azt hittem berágtál valamiért. Megint. - tartotta vissza a nevetését.

-Soha nem voltam rád berágva. - ráztam meg a fejem, miközben kihalásztam egy fekete Marvel-es pólót, meg egy fekete csőfarmert. Mielőtt még visszakérdezhetett volna besiettem a fürdőbe és átöltöztem. Miután betűrtem a pólót, megmostam a fogamat  és felkötöttem a hajamat, vissza mentem a szobába. Cole is felöltözött addigra. Teljesen ugyanolyan volt a szettünk, amin egy kis fáziskéséssel el is nevettük magunkat.

-Szereted a Marvel-t? - vigyorogtam fel rá.

-Aha, nagyon bírom a filmjeiket, látom te is. - karolta át a derekamat. 

-Jó szemed van. Akkor ez szerintem egyértelműen azt jelenti, hogy májusban mikor végre kijön az Avengers 4 akkor irány a mozi. - néztem rá halál komolyan. 

-Benne vagyok! - csillant fel a szeme vigyorogva.

-Még jó! Na menjünk kajálni. - fogtam meg a kezét és lefelé húztam a lépcsőn. A konyhához érve, Cole letelepedett az egyik bárszékre, én pedig gyorsan összedobtam három szeret nutellás kenyeret, azokra pedig pár szem epret. A saját tányéromra egy szeletet, Cole tányérjára pedig kettőt tettem, majd mellé huppantam, de Cole úgy gondolta, hogy ez nem helyénvaló és inkább oldalasan az ölébe ültetett.

-És mi mára a terv? - haraptam bele a reggelimbe elhelyezkedve a fiún. 

-Nappalra nem tudom, de este megint el megyünk a srácokkal valahová. De ma nem verünk be mert holnap suli. Ma csak idióták leszünk simán. - vigyorgott rám teli szájjal.