Never say never (Dylan O.)

twenty-two

2019. szeptember 20. (péntek)

Az előző két napban Daniel nem próbálkozott, csak párszor stírölt a folyosón én meg egyszer bemutattam neki, máskor meg úgy tettem, mintha nem venném észre, Cole pedig szerdától nálam aludt, ezeken kívül minden ugyan olyan volt, mint az elmúlt napokban. Ma reggel is az ő mellkasára hajtott fejjel keltem, miközben ő átölelt. Miután alaposan végigmértem, megjegyezve minden kis részletet, keltegetni kezdtem.

-Cole! - nyújtottam el az "e" betűt halkan, közben pedig a hasát simogattam, tudtam, hogy azt imádja. -Ébresztő van baba. - kuncogtam miközben mozgolódni kezdett.

-Te vagy baba, nem én. - nyitogatta fáradtan a szemeit, én pedig miután megcsókoltam kikászálódva mellőle öltözni kezdtem. Volna, ha Cole nem jön utánam és ölel át hátulról a nyakamba bújva.

-Jó, hogy megint itt vagy. - fordultam meg a karjaiban és a mellkasába fúrtam az arcom. 

-Szerintem is. Remélem Daniel látta, a múltkor a jelenetünket. - hozta fel hirtelen a témát. Ja igen. Tegnap a folyosón amikor Daniel vészesen közeledni kezdett felém és épp nem fogtam kedves barátom kezét, Cole úgy döntött, hogy a csípőmnél fogva magához láncol és úgy rendesen, látványosan megcsókol. Olyan anyásan tudjátok. Mikor elváltunk Daniel már nem volt a folyosón, Cole pedig nagyon örült a fejének.

-Ha látta se fogja érdekelni. Amikor először találkoztunk természetesen mondtam neki, hogy van barátom, és erre ellőtte azt az idióta kapus poént. - forgattam a szemeimet.

-Akkor mégiscsak meg kell verni. Máshogy nem fogja feladni. - gondolkodott enyhén agresszív barátom amin felnevettem.

-Állj le Cole. Megoldom, majd valahogy. Eddig nem voltam elég bunkó az lehet a baj. Csak olyan normál szinten, mint anno veled. - próbáltam nyugtatni, de az utolsó mondatot lehet nem kellett volna mondanom.

-Csak nehogy az is legyen a vége mint velem. - ráncolta a homlokát.

-Ugyan. Megtanulhattad volna már, hogy én senkit sem fogok úgy szeretni mint téged. Amíg te nem szakítasz velem, addig nincs mitől félned. Főleg nem pont egy Daniel féle fiútól. - forgattam a szemeimet a végén.

-Hát pedig én nem szakítok veled, az biztos. - rázta a fejét én pedig elvigyorodtam, mint mindig.

-Helyes. - adtam egy puszit az arcára, aztán kibontakozva az öleléséből tényleg öltözni kezdtem. Mivel ahogy azt beszéltük a buli előtt már nem jövünk haza, ezért most egy pár percig gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Aztán rájöttem, hogy én szoknyában akarok menni, viszont nem akarok egész nap abban lenni, szóval azt csináltam, hogy első körben felvettem egy testhez simuló fehér, csillogós crop top-ot, fekete farmert és fekete tornacipőt, a fekete, combközépig érő harangszoknyámat meg a táskámba dugtam. A hajamat felkötöttem gyorsan, majd fogmosás után feldobtam egy kis szempillaspirált, megigazítottam a szemöldököm, csináltam egy visszafogott tust és készen is voltam. Illetve még gyorsan magamra kaptam Cole egyik pulcsiját, azt a narancssárgát, amit még régen a tengerparton rám adott ő pedig ekkor már megreggelizve várt rám lent.

-Mehetünk. - fogtam kézen, majd kivezettem a házból, aminek az ajtaját aztán bezártam. 

-Tetszik a pulcsid. - vizslatott mosolygós szemekkel.

-Rögtön gondoltam. - ráncoltam kicsit az orromat.

-Ezt ne csináld. - rázta a fejét én meg értetlenül néztem rá. -Az orroddal. Túl cuki. - mutogatott rám én meg elnevettem magam.

-Akkor te meg ne is csinálj semmit. Túl cuki. - mondtam szinte nevetve, ő pedig büszkén nézett rám.

-Ez már bók. Ez már tetszik. Ügyes. - bólogatott, majd boldogan átölelte a vállam, én pedig a derekába kapaszkodtam, a másik kezemet pedig az övébe kulcsoltam, abba amelyik a vállamnál volt. A suliba érve ezúttal semmi különös nem történt, ahogy közben sem. Noah már nagyon várta a bulit, meg úgy láttam Dave is eléggé fel van spannolva. A többiek, ahogy én is jobban élveztük volna a sima, megszokott esténket, de természetesen szívesen megyünk ingyen inni Noah házába, plusz segítünk neki hiszen mégiscsak a legjobb barátunk. Suli után aztán a terv szerint boltba indultunk, Noah pedig haza. A tesco-ban szokás szerint csentünk jó pár dolgot, és mivel egyrészt nappal volt, így még veszélyesebb, másrészt nagyon sok mindent hoztunk, ezért a kajákat és az üdítőket kifizettük. Aztán a csomagjainkkal jól megtöltöttünk egy bevásárló kocsit amivel gyorsan elpucoltunk Noah-ék felé. Odaérve, Noah bent már a zenéket próbálgatta, és jónak tűnt így jó kedvűen fogadott minket. Amíg a srácok kikészítették az innivalókat én elszaladtam Noah szobájába átöltözni és megigazítani a sminkemet, valamint kibontottam a hajam. Pont amikor elkészültem akkor lépett be Fred.