2019. szeptember 16 (Hétfő)
Apró puszikra ébredtem, ami arra késztetett, hogy úgy tegyek mintha nem keltem volna fel, hiszen nem szerettem volna, hogy véget érjen. Azonban mint Cole minden tette ez is mosolygásra késztetett amivel elárultam magam.
-Jó reggelt baba. - hajolt el kicsit az arcomtól, én pedig felé fordultam, hogy végre a szemeibe nézhessek.
-Na ez már ébresztés. - bólogattam elismerően. -Kár, hogy így csak még kevesebb kedvem van kikelni az ágyból. Lehet még is jobb az ágyból kirázás. - gondolkodtam, ő meg felnevetett.
-Én megmondtam. - vont vállat aztán lassan megcsókolt. Én belesóhajtottam a következő csókba mire ő a hajamba túrt. Nem is tudtam, hogy ez ilyen jó érzés, eddig nem csinált ilyet. Egy apró mosollyal és közelebb nyomott csípővel fejeztem ki, hogy tetszik amit csinál.
-Mennünk kéne, igaz? - vetettem véget a csóknak sóhajtva, mire ő a száját elhúzva bólogatni kezdett, így elgurult mellőlem és öltözködni kezdett, szóval én is így tettem. Egy sárga hosszú ujjú bordázott pólóra, a fekete mom jeansre és a fekete Nike-ra esett a választásom. Cole-on fehér póló, bőrdzseki, szintén fekete farmer és fekete Nike volt. Én is felkaptam a farmerdzsekimet, majd a táskáinkat felvéve lementünk a konyhába ahol miután megettük a maradék palacsintát kézen fogva távoztunk.
-Pénteken megyünk bulájozni? - kérdeztem út közben Cole-tól.
-Felőlem mehetünk. Nem hiszem, hogy a srácoknak lenne jobb tervük. - vonta meg a vállát, majd folytatta. - Ó jut eszembe! Kezdődnek a kosár edzések, szóval kedden és csütörtökön én tovább leszek suliban másfél órával. De legalább majd jöhetsz a meccseinkre és felfestheted a nevemet az arcodra és... - kezdett a végén fantáziálni mire nevetve leállítottam.
-Tudod, hogy ez nem fog megtörténni. - ráztam a fejem mosolyogva, mire csalódott kiskutya szemekkel nézett rám. -Akkor sem ha így nézel. - folytattam komolyan, de ő csak nem hagyott fel a kiskutya nézéssel. -Még messze van, majd meglátjuk. - adtam kétest választ ami egyenlőre elég volt neki és mosolyogva megpuszilt. -Akkor még kevesebbet leszünk együtt? - szomorodtam el aztán én, mire biztatóan megszorította a kezem.
-Csak heti három órával. - próbált nyugtatni.
-Meg azokkal az órákkal amiket már otthon töltesz. - motyogtam a földet bámulva, mire ő megállított és magával szembe fordított.
-Ne aggódj, annyit foglak továbbra is idegesíteni amennyit csak lehet. Amúgy meg anyáék szerdán megint elutaznak és csak jövő hét pénteken jönnek meg várhatóan. - mondta folyamatos puszik kíséretében.
-Jó... - sóhajtottam, majd a szemeibe néztem és elmosolyodtam, hogy tényleg felfogja, hogy megbékélek majd a helyzettel. Azért még nyomatékosítottam ezt egy csókkal. A suliba érve köszöntünk a srácoknak, dumáltunk, aztán együtt szenvedtük végig az órákat.
-Pizza? - kérdezte aztán Fred az utolsó óra végeztével, mi pedig természetesen beleegyeztünk, és ellátogattunk a legközelebbi pizzázóba ahol szokásos modorunkon továbbra sem változtattunk. Aztán amikor meghozták a kaját kicsit elnyugodtunk és inkább az evésre koncentráltunk, Noah pedig közben felvetett egy ötletet.
-Mit szólnátok, ha pénteken tartanék egy házibulit? Tudjátok olyan jó nagyot, mint a filmekben. - kérdezte nekem pedig felcsillant a szemem.
-Hogyhogy, már nem vagyunk elegek neked? - tettetett szomorúságot Dave.
-De igen, csak... szóval az van, hogy a bálon megismertem egy durván jó csajt. - kezdett bele én meg már reménykedtem, hogy nem csak kalandra kell neki. Nos igaz azt mondtam a kosarasok nem olyanok, hogy lányról lányra mennek, de Noah igen. Mondjuk nem hétről hétre fektet meg lányokat ez igaz.
-Á már értjük. - bólogatott aztán Peter. -Oké segítünk, hadd legyen Noahcskának egy jó estéje. - veregette aztán hátba, mire Noah gyilkos szemekkel nézett rá de aztán a fejét rázva elmosolyodott.
-De azért a ribancokat lehetőleg hanyagoljuk a buliról. Mindkét nemből. - mondtam, mire Noah elhúzta a száját ami már rosszat sejtetett.
-A helyzet az, hogy ha nagy bulit akarunk, akkor vagy magunktól meghívjuk őket, vagy rájönnek ők és akkor úgyis jönni fognak. - vakargatta meg a tarkóját mire a szememet kezdtem forgatni.
-Ah, jó. - ráztam a fejem. -De csak miattad Noah Smith. - mosolyodtam el végül, mire elvigyorodott.
-Imádás. - küldött egy puszit lányosan és a hangját is eltorzította, mire öklendező hangokat adtam ki a többiek meg nevettek egy jót a jelenetünkön. Miután megkajáltunk még egy órát beszélgettünk, a buliról is, meg más bulik sztorijairól amik eszükbe jutottak, aztán mind szépen haza indultunk. Cole hazáig kísért, de az ajtóban megállt.
-Nem is jössz be? - néztem rá csalódottan.
-Sajnos nem, és holnap sem, de gondolj arra, hogy szerdától megint itt vagyok. - szorította meg lágyan a kezem.
-Jó... - rágcsáltam a számat kicsit szomorúan, mert én már tényleg hozzászoktam, hogy velem él és vigyáz rám és feldob mindig.
-Szeretlek. - húzott magához a derekamnál fogva, én pedig lehúztam őt egy jó hosszú csókra, abban reménykedve, hogy mégis bejön, de egy pár perc után sajnos elvált tőlem, adott még egy puszit aztán átment a saját házukba. Az első egy órában fogalmam nem volt mihez kezdjek, csak feküdtem a kanapén a plafont bámulva, aztán gondoltam akkor elmegyek fotózni. Régen voltam. Szóval miután a szobámba trappoltam a nyakamba akasztottam a gépet, a fülhallgatót a fülembe majd a telefonomba dugtam, amit miután elindítottam rajta George Ezra-tól a Budapest-et a farzsebembe dugtam. Majd útra keltem, egy random irányba. Csak mentem amerre a lábam vitt. Mint a régi szép időkben. Ja hogy nem voltak szépek... Egy fél óra séta után találtam egy aranyos parkot, ami tele volt mindenféle fával, virággal, és egy tavacska is volt a közepén amin tavirózsák pihentek. Tökéletes, még a fények is jók voltak virág fotózáshoz. Szerencsémre pár madarat is lekaptam, sőt egy mókust is. Ezzel körülbelül másfél óráig voltam el, majd hazaindultam a Toploader-Dancing in the Moon-ja kíséretében. Mire hazaértem már naplemente volt, ami szintén megtetszett, szóval az erőm kis segítségével, ügyelve hogy senkit ne lássa meg, a tetőre másztam. Óvatosan elhelyezkedtem egy jó szögbe, majd a part felé nézve (ebből a magasságból halványan látni lehetett a tengert) lőttem pár képet.
-Te meg mégis mit művelsz? - hallottam meg hirtelen egy röhögő fiú hangot lentről, amitől halálra rémültem és majdnem leestem. Lenéztem hát, hogy lássam ki mert megzavarni fotózás közben, és nem örültem a látványnak. Az egyik évfolyamtársam volt, tipikus nőcsábász, nagyon nagyra van magával, ki van tömve pénzzel és gimi után valószínűleg majd csóró lesz és pofára esik. Válaszra se méltatva lemásztam inkább, és annál a felénél a háznak amit nem látott használtam az erőm, majd visszamentem a bejárathoz ahol belebotlottam a srácba. -Amúgy Daniel vagyok. - nyújtotta felém a kezét én meg csak szó nélkül lenéztem rá, majd vissza a fiú szemébe.
-Tudom ki vagy. - mondtam semlegesen hangon, majd beindultam volna a házba ha nem folytatja.
-Te pedig Hope vagy igaz? - kérdezte. Remek most, hogy a többiek látják, hogy már barátkozok kezdenek rám mászni a fiúk. Mennyire örülök.
-Igen. Mit akarsz? - fordultam meg keresztbe fonva a kezeimet.
-Csak beszélgetni... esetleg valamikor elmehetnénk valahová. - vette elő a csábos mosolyát. Kár, hogy engem nem izgat, még egy kicsit sem.
-Van barátom. - közöltem továbbra is semlegesen, de őt ez nem hatotta meg.
-Az nem baj... fociban is van kapus mégis lehet gólt lőni. - sütötte el az idióta poénját mire megforgattam a szemeimet.
-Ja csak nem az én kapumba. Na pá! - intettem, majd mielőtt folytathatta volna bevágtam magam mögött az ajtót és mérgesen feltrappoltam a szobámba miután lerúgtam magamról a cipőmet. Nem tehetek róla, egyszerűen annak a srácnak a puszta jelenléte is felidegesít, de nem úgy mint anno Cole-é, hanem tényleg. Nagyon, nagyon, nagyon. Végül amikor elővettem a telefonomat és beszélgetni kezdtem kedves barátommal, majd a többiekkel is szerencsére egyből jobb kedvem lett és egy gyors fürdés után mosolyogva aludtam el, Daniel-t kizárva az elmémből.
YOU ARE READING
Never say never (Dylan O.)
RomanceHope Higgins nem átlagos lány. Két hatalmas titkot őriz amiket semmilyen körülmény között sem fedhet fel... Cole Clifford új a tengerparti kisvárosban. De hála lazaságának, humorának és külsejének gyorsan beilleszkedik. Azonban van egy lány akit ne...