Never say never (Dylan O.)

nineteen

Szeptember 15. (Vasárnap)

Bár Cole tényleg írt tegnap, szóval beszélgettünk mióta elment, azért mégis unatkoztam nélküle. Hiányzott az a helyzet. Elszoktam az egyedülléttől szerencsére. De sajnos vissza kell szoknom hozzá. Amikor pedig lefeküdtem, majd az utána való egyedül kelés még rosszabb volt. Hiányzott hogy a karjaiban tartson. De reménykedtem hogy ma legalább átjön vagy valami. Addig is reggel miután ettem pirítóst leültem anya zongorájához. Lassan végigsimítottam a gyönyörű eszközön, majd felidézve Cole tanítását játszani kezdtem. A Rewrite the stars-ot játszottam, ez állt a legközelebb a szívemhez mikor megismertem Cole-t. Lehetséges, hogy emiatt énekeltem is hozzá picikét. Nem gondolkodtam, csak nyomtam a billentyűket. A dal végén tapsot hallottam magam mögül, mire ülve ugrottam egy nagyot ijedtemben.

-Nem is énekelsz rosszul. Egész aranyos a hangod. - mosolygott az ajtónak dőlve.

-Te soha nem fogsz megtanulni kopogni? - tettem a szívemre a kezem miután lassan kifújtam a levegőt, majd felállva felé indultam.

-Nem. - mondta egy kis gondolkodás után miközben átölelte a derekam, majd az ajkaimhoz hajolva megcsókolt.

-Remek. Akkor megpróbálom megszokni. - forgattam a szemeimet miután egy pillanatra elváltunk, de aztán visszahúzott magához. -Mit szeretnénk ma csinálni? - mosolyogtam a szemeibe.

-Nem kell tanulnunk? - vonta össze a szemöldökeit.

-Te szoktál tanulni? Egyáltalán tudsz olvasni? - tátottam el a számat tettetett csodálkozással.

-Elég legyen, nem vagy vicces. - vigyorgott.

-Kár. Na jó írjuk meg a házikat gyorsan aztán csináljunk valamit. - húztam át a szobámba, majd én leültem az asztalomhoz ő meg az ágyamra.

-Én már megcsináltam otthon szóval siess én meg addig szunyálok.

-Hát persze. - morogtam, majd neki álltam az olasz házinak, aztán a mateknak, jegyzeteltem kicsit töriből aztán végeztem is. Háromnegyed órába telt a kis akcióm szóval Cole jól bealudt. -Ébredj már. - bökdöstem az arcát fölé hajolva.

-Tudod, az eddigi barátnőimtől kedvesebb ébresztést kaptam. - motyogott mosolyogva miközben nyújtózott egyet.

-Bocsi. - vicsorogtam rá, majd egy kicsit komolyabban teljesen lehajoltam hozzá és finoman megcsókoltam. -Ez megfelel? - kuncogtam.

-Egy fokkal jobb. - ült fel és adott egy utolsó puszit a számra. - Szóval mi a terved?

-Ő. Nem tudom. Nem álmodtad meg? - néztem rá reménykedve.

-Hát felőlem csinálhatjuk azt is. - kacsintott rám vigyorogva, majd közeledni kezdett felém, de én csak a fejénél fogva mellém löktem. Mármint az ágyba.

-Idióta. - mondtam fej rázva, de aztán végül is elnevettem magam. -Induljunk el a belváros felé, szívjunk el egy cigit aztán majd meglátjuk út közben. - vontam meg a vállam miközben a szekrényemhez léptem.

-Hogy mit szeretnél te elszívni? - pattant fel.

-Ugyan már Cole. - néztem rá hátra fáradt szemekkel.

-De minek akarsz te cigizni? - értetlenkedett.

-Te minek akarsz? - fordultam meg teljes testtel.

-Hát... - próbált indokokat keresni, olyanokat amiket én nem mondanék, de nem talált.

-Látod? Egyszerűen csak jó érzés. Megnyugtat és élvezem. És ha egészségtelen? A gyorskaja, a pia és a szennyezett levegő is az. - sóhajtottam, majd elkezdtem átöltözni.