Never say never (Dylan O.)

sixteen

Szeptember 12 (csütörtök)

Közeledik a bál nekem meg nincs ruhám. Mondjuk nem mintha érdekelne, hiszen Cole és a srácok úgy szeretnek ahogy vagyok, mások pedig általában nem érdekelnek, de most az egyszer igenis meg akarom mutatni nekik. Azonban mivel lány barátom nincs, Cole-t nem akarom vinni mert azt szeretném ha meglepetés lenne a ruha, a fiúk közül pedig Noah a legjobbbarátom, ezért eldöntöttem, hogy ő lesz a kiválasztott. Míg Cole-lal már a suli felé sétáltunk ezen gondolkodtam, és úgy tűnik eléggé elmélyedhettem benne mivel Cole-nak kb négyszer kellett megszólítania, hogy feleszméljek.

-Hope itt vagy? - lengette nevetve a kezét az arcom előtt Cole.

-Mi? Ja igen persze! - kapkodtam hirtelen össze-vissza a fejemet.

-Igen látom. Hol jártál? - nézett le rám nevetését visszatartva.

-Csak a holnapon gondolkodtam. Kéne egy ruha. - vontam meg a vállamat.

-Nem tudtam, hogy téged ez különösképp érdekel. - vonta fel a szemöldökét, de a mosolya továbbra sem tűnt el.

-Nem szokott, de most valahogy mégis. - vonogattam a vállamat kicsit zavartan.

-És akkor most el akarsz rángatni vásárolni? - sóhajtott fel vigyorogva.

-Nem, nem téged viszlek. - mosolyodtam el sejtelmesen.

-Hanem kit? Nincs is lány barátod. - fürkészett szemöldökráncolva.

-Noah a választottam. - húztam ki magam büszkén.

-Noah? - értetlenkedett Cole egyre jobban. -Helyettem? - rázta a fejét.

-Ja. - rendeztem le ennyivel miközben beléptünk az iskola kapuján.

-De, de én vagyok a barátod? - mutatott magára sértve.

-Tudom. - vontam vállat mosolyogva.

-Tehát engem kéne vinned. - magyarázott tovább.

-Szeretnél te velem jönni? - álltam meg és fordultam vele szembe, kérdőn nézve rá, mire ő egyből elcsendesült.

-Hát... nem. - vallotta be nagy nehezen. -De... - kezdett bele de én csak mosolyogva megforgattam a szemeimet és tovább indultam.

-Nincs de. - vigyorogtam miközben ő gyorsan utolért.

-Hogy ne lenne? - próbált vitatkozni.

-Azt akarom, hogy meglepetés legyen a ruha meg a többi ezért nem te jössz. - sóhajtottam fel végül.

-Ó. Oké. - nyugodott le végül és nagyon elkalandozhatott mert el is vigyorodott mire én csak nevetve megráztam a fejem és Noah-hoz siettem mikor beértünk a terembe.

-Noah te szeretsz engem igaz? - támadtam le egyből.

-Ez valami beugratós kérdés? - nézett először rám majd gyanakodva Cole-ra aki épp Peter-ékkel beszélgetett.

-Nem. - ráztama fejem mosolyogva.

-Akkor igen. - mosolyodott el végül miközben megölelt.

-Remek akkor el kell velem jönnöd délután vásárolni. - vigyorodtam el.

-Mivan? Nem! - kezdett el egyből ellenkezni, amire számítottam is.

-Légyszi! Nincs egy barátnőm se Cole-t meg nem vihetem! - kérleltem bociszemekkel, bárbe kell valljam nem tudom jól csináltam e hiszen  még soha nem tettem azelőtt ilyet.

-Miért ne vihetnéd Cole-t. - értetlenkedett.

-Mert ruhát veszek meg ilyesmi és nem akarom hogy lássa. Hogy meglepetés legyen. Plusz nem tesz jót egy kapcsolatnak ha folyamatosan együtt vagyunk. - vontam meg a vállam a végén.