Never say never (Dylan O.)

seventeen

Szeptember 13. (péntek)

Izgatottan ébredtem, még annak ellenére is, hogy az első 4 óra meg lesz tartva és utána csak fél ötkor kezdődik majd a bál. Tulajdonképpen fogalmam sincs mi rajtam ez a nyomás így hirtelen, hiszen Cole-lal minden tökéletes e nélkül is. Talán csak szeretném megmutatni, hogy én is tudok lenni "szép", meg "menő", meg ilyenek... Tényleg ne kérdezzétek mi ütött belém. Eddig el sem jártam ezekre. Mindegy, a lényeg, hogy felkelve kikászálódtan a még alvó Cole karjai közül s egyből a fürdőt céloztam meg, hajat mostam, zuhanyoztam, majd a fogaimat alaposan átsikáltam a fogaimat, hajamat megszárítottam, s kifésültem. És legvégül felvettem egy egyszerű pulcsit valamint egy fekete farmert, s a Nike cipőmet. Hála az izgatottságnak és a zuhanynak frissen és üdén léptem ki az ajtón amit a félálomban ágyamon ülő Cole jól meg is csodált.

-Te tényleg ráizgultál erre a bálra. - állapította meg a szemeit dörzsölve.

-Annyira azért nem, mint mások. - öleltem meg gyorsan mosolyogva majd leszaladtam összedobni neki valami reggelit. Mire elkészültem ő is összeszedte magát, gyorsan befalta és indulhattunk is a suliba. Út közben csak szokás szerint semmiségekről beszélgettünk, beérve az iskolába pedig köszöntöttük a srácokat.

-Remélem nem fölöslegesen vásárolgattam veled tegnap. - figyelmeztetett egyből Noah miután mindenkinek köszöntem, majd felültem a padjára.

-Mire célzol? - vontam össze a szemöldökeimet, fürkészve méregettem arcát.

-Arra, hogy remélem mindenki eldobja majd az agyát miattad. - mosolygott rám büszkén, mire én nevetve a nyakába borultam.

-Kkkhhmmm. - lépett mellénk birtelen Cole krákogva.

-Na megint kezdi. - másztam le Noah-ról sóhajtva.

-Mit? - értetlenkedett már ő is érdeklődve.

-Féltékeny. - néztem szúrósan barátomra.

-Én? Hagyjuk már! - legyinthetett össze vissza az említett.

-Haver. Imádlak. De ez igaz. - bólogatott szomorúan Noah, mire Cole csak szúrósan nézett rá, válaszolni pedig nem volt ideje, mert pont mikor szólásra nyitotta a száját, becsöngettek, a tanár pedig percre pontosan érkezett. Nos az elkövetkezendő pár óra a lehető legunalmasabban telt, főleg, hogy most mellette vártam a bált.

-Na gyerünk menjünk! - ragadtam karon Cole-t egyből miután kicsöngettek az utolsó óráról is.

-Mi elmegyünk a srácokkal kajálni, te nem jössz? - állított meg azonban szembe fordítva magával.

-Áh most nem. Inkább készülődöm. - ráztam meg a fejem szomorúan némi töprengés után.

-Oké. Akkor majd olyan négyre nálad vagyok. - mosolyodott el majd adott a számra egy puszit, én pedig megindultam hazafelé. Miután hazaértem egyből el is indítottam a kedvenc lejátszási listámat, majd nekiálltam készülődni. Elmentem (megint) fürdeni, majd óvatosan belebújtam a ruhámba. A hajamat csak enyhén begöndörítettem és egy nagyon kevés hajlakkot fújtam rá. Tényleg csak minimálisat, hogy ne érződjön. Ezután óvatosan, ügyelve, hogy nehogy elrontsam elkészítettem a sminkemet, tehát egy nagyon kevés alapozó, high-lihgter, a rúzs amit tegnap vettem és a tus, valamint szempillaspirál és szemöldök. És voiálá, nagy nehezen de elkészültem. Legalábbis majdnem. Még felvettem egy harisnyát, valamint egy fekete magassarkút ami még anyué volt. Szerencsére nem volt túl magas és a sarka sem vol túl vékony így tudtam benne normálisan járni. Aztán máf tényleg utolsó intézkedésként egy igazán pici fekete hátizsákba beledobtam a telefonomat, az igazolványaimat és egy kis péngt. Pontosan 4 órára el is készültem, és ekkor hallottam ahogy a lenti bejárati ajtó kinyílik. Vigyorogva indultam kifelé a szobámból, majd le a lépcsőn. Mikor megláttam Cole-t háttal állt nekem így addig lementem a lépcső utolsó fokára, ő pedig meghallotta végre a cipőm sarkának kopogását és megfordulva eltátotta a száját, és mivel nem tudott megszólalni ezért gondoltam majd nyitok én.