Íme a következő rész! Mostantól megpróbálok minden nap egy-egy részt föltenni! ;) Jó olvasást! :)
Amikor kijöttem a fürdőből, Louis már nem volt bent a szobában. Biztos meghozták már a pizzát. Így lementem hozzá. A lépcsőn leérve megcsapott a friss pizza illata. Hasam rögtön megkordult, amit még a konyhában lévő Louis is hallott.
- Csak nem éhes vagy? – kérdezi amikor az ajtóhoz értem
- De. Mint a farkas – mondom nevetve
- Akkor gyere, mert elfogy – mondja, én meg leülök
- Amúgy! Segítesz majd nekem kaját csinálni a fiúknak? Mert 7 fogásos vacsorát kértek
- Ezt most komolyan kérdezted? – kérdez vissza nevetve
- Igen – mondom magabiztosan – ugye megteszeeed? – kérdezem és kiskutya szemekkel nézek rá
- Nem – vágja rá gyorsan
- Légysziiii – nézek rá még mindig ugyanúgy
- Nem – mondja ellentmondást nem tűrő hangon
- Hát, kössz – mondom megsértődve, majd fölállok az asztaltól – Köszi az ebédet – mondom majd miután betoltam a székem magam után, elindultam a bejárat fele és a cipőmet kezdtem el fölvenni
Amikor a cipőmet vettem, akkor ért oda hozzám Louis. Közben a kistáskámat leemeltem a fogasról, és a vállamra raktam.
- Megsértődtél? – kérdezi bűnbánó arckifejezéssel
- Nem - mondom és kizárom az ajtót – de be kell vásárolnom, ha megakarom vendégelni a 4 majmot – mondom, és amikor visszafordulok hogy megöleljem Lout, ő már vigyorogva a kezében a kocsikulcsot lóbálva néz rám
- Elkísérlek – mondja mosolyogva és a derekamnál fogva megfordít és kitol az ajtón
Majd bezár és a kocsi felé indul.
- Még azt sem tudom hogy mit főzzek – rántom vissza a karját megragadva
- De én igen. Azt amit múlt vasárnap. Finom koktélt előételnek, majd egy nagy adag finom sajtkrémlevest, egy szintén nagy adag fűszeres csirkemell csíkokat töltött sajttal és rántott gombával. Desszertnek meg azt a naggyoon finom tiramisudat – mondd el nekem egy komplett ebédet – én meg valami alkoholt még a végére veszek – teszi hozzá, hogy mégis segíteni fog
- Wow – mondom és a számmal „O" alakot formálok – nem azt mondtad hogy nem segítesz? – kérdezem még mindig ledöbbenve
- Túlságosan nagy dolgot kértek tőled – mondja mosolyogva és beszáll a kocsiba
Én is beszállok és elindulunk a legközelebbi bevásárlóközpont felé. Út közben összeírtam hogy mit kell venni.
A koktélnak otthon voltak a hozzávalók.
• sajt a levesnek
• tejszín
• 4 liter tej
• 15 db csirkemell
• fagyasztott rántott sajt
• fagyasztott rántott gomba
• mascarpone
• kávé
• kakaópor
• babapiskóta
A többi meg majd útközben úgyis eszembe jut. Ekkor parkoltunk le a Sainsbury's-nél. Szokásunkhoz híven hatalmas zajjal érkeztünk meg. Mivel ilyenkor mind a ketten gyorsan kipattanunk és a bevásárlókocsikhoz rohanunk, versenyezve, hogy ki ér oda előbb. Természetesen most is Louis volt a gyorsabb. Én meg se próbáltam leelőzni, inkább jó kislányként lassan sétáltam oda a kifulladt Louishoz.- A kocsit bezártad? – kérdezem, amikor odaérek mellé
Erre a kocsi felé mutat a kulccsal és akkor zárja be, amit a sípolás jelzi.
- Sok dolgot kell venni? – kezd el már a bejárat után egy lépéssel nyafogni
- Csak ennyit – mondom és megmutatom neki a listát
- Ajj... – nyafog
- Nyugi, sietünk – simogatom meg a karját – mert még mindezt meg is kell főzni – teszem hozzá
- Oké - mondja és megáll, mert közben odaértünk a fagyasztókhoz
---
Szerencsére csak fél órába telt a vásárlás, de az a fél óra is rengeteg volt, mert Louis végig hisztizett. Aztán talált magának valami plüsst és megnyugodott.A fizetésnél volt a következő hiszti, mert ő azt a plüsst mindenképpen megakarta venni. Végül megvettem neki, mert a drága nem hozott magával pénzt.
- Most végig azt fogod ölelgetni? – kérdezem nevetve – amikor csak az egyik kezében volt szatyor mert a másik kezében a plüsst fogta
- Igen – mondja, majd amikor beültünk, az ölébe ültette és úgy vezetett hazáig
Alig bírtam nevetés nélkül. Próbáltam visszatartani.
- Nagyon vörös a fejed hugi – mondja egyszer csak Louis – ne tartsd vissza, mert megfulladsz – teszi hozzá mire, elnevetem magam
Legalább 2 percig nevettem, és amikor Louisra néztem újra elnevettem magam. Majd amikor megálltunk a ház előtt akkorra nyugodtam meg. Kivettük a csomagokat a kocsi hátuljából és bementünk a házba.
- Még nincs itthon senki – mondja Louis – Van 2 és fél órád megcsinálni
- Óránk – javítom ki
- Nem! – mondja ellentmondást nem tűrő hangon
- De!
- Nem!
- De!
- Neeem – nyávog mint egy kislány – azért jöttem el a suliból mert pihenni akartam, miután fölébresztettelek. Erre, már vásárolni is elvittél – hisztizik
- De egyedül nem tudom 2 órán keresztül megcsinálni
- Ajjj – hisztizik – A jó szívem visz a sírba – mondja és letöröl egy láthatatlan könnycseppet
- Ha lesz időm megsajnállak – teszem a vállára a kezem
- Ne piszkálj mert meggondolom magam – fenyeget, mire leveszem a válláról a kezem és védekezően magam elé emelem
Majd a szatyrokat fölemelem és a konyhába viszem. Előveszem a szakácskönyvem és megkeresem a 4 receptet.
- Nekem annyi is elég ha a sajtokat lereszeled – mondom kevés feladatot adva neki – utána pihenhetsz – teszem hozzá mire fölcsillan a szeme
És akkor még nem tudja hogy ő fog kitakarítani. – teszem hozzá magamban
- Oké – egyezik bele és kiveszi a szatyorból a két sajtot majd a reszelőt és egy mély tányért, majd elkezd reszelni
Remélem tetszett! Ha igen írd le kommentbe, ha NEM akkor is ;)
YOU ARE READING
Amnesia (N.H.)
FanfictionRachel Tomlinson balesetet szenvedett a bátyjával, Louis Tomlinsonnal együtt, és Amnéziás lett. Szerencsére van ki segítsen a bajban....