Amnesia (N.H.)

39.~ Ágyba reggeli és esküvői előkészületek

~Másnap~

Niall mellkasán ébredek, ahogy az első napsugár besüt az ablakunkon. Még van egy év az esküvőig, de én már most be vagyok pörögve. Így egy kis ideig hallgattam a vőlegényem szuszogását, majd óvatosan és minél halkabban kimentem a fürdőbe, ahol magamra zártam az ajtót. A tükörbe nézve egy boldog és végre egészséges lányt láttam. Még a betegségem előtt nagyon kevés önbizalmam volt, és utáltam a testemet. Ez az utálat eltűnt és nem érzem most, ahogy a tükörben nézem magam. Azt hiszem Niall jó hatással van rám.

Miután elvégeztem a reggeli rutinomat, halkan kinyitottam az ajtót, és visszamentem a szobánkba. Niall még mindig békésen szuszogott.

Amíg én a kórházban voltam (elég sokszor), anyáék csináltak nekem egy beépített gardróbot. Mivel úgyis túl nagy volt a szobám, és rengeteg szekrényem volt, úgy döntöttünk, hogy egyszerűbb, ha a szekrények helyén lesz egy gardrób.

Úgyhogy halkan elhúztam a gardrób ajtaját, és magam mögött vissza is csuktam. Gyorsan átöltöztem egy itthoni kényelmes ruhába, ami egy sportmelltartót és egy szürke melegítőnadrágot takar, meg a derekamra tekertem egy pulcsit, hátha fáznék.

A gardrób közepén van egy tükrös asztal, körülötte a sminkcuccaimmal. Nem csináltam sok mindent magammal, csak amit mindig. Bekentem az arcomat arckrémmel, és használtam egy kis szempillaspirált és a kedvenc rúzsomat.

Miután késznek nyilvánítottam magam, óvatosan kimentem. Niallt semmi sem zavarja meg, így könnyen letudtam menni a konyhába, mivel úgy gondoltam, hogy a sok hónapnyi fáradozásáért valamit adnom kell neki, így ma ágyba kapja a reggelit.

Útközbe vettem észre, hogy még csak 8 óra van, ezért ennyire kihalt az egész ház. Úgyhogy nem csak Niallnak kezdtem el reggelit készíteni, hanem a család többi tagjának is.

Először gondolatban végig vettem, hogy ki mit szeret a legjobban, majd neki láttam. Csináltam kakaót a két kicsinek és az ikreknek, a többieknek meg lefőztem egy nagy adag kávét. Majd sütöttem egy szintén nagyobb adag tükörtojást a nagyobbaknak, és palacsintát a kicsiknek. Megterítettem 9 főre, kitettem az asztalra az elkészült kajákat, kiosztottam az innivalókat, majd egy tálcával és 2 fős reggelivel megindultam a szobánk fele. Halk zörgést hallottam anyáéktól, meg a kicsik felől is, úgyhogy talán nem fog kihűlni a kaja mire mindenki leér reggelizni.

Miután óvatosan bejutottam a szobánkba, letettem az asztalra a tálcát, és elkezdtem Niallt ébresztgetni. Óvatosan a csípőjére ültem, majd előre hajolva lágy csókot adtam ajkaira. Válasza csak egy halk morgás volt. Így újra megismételtem. Erre elmosolyodott, majd mielőtt megadtam volna neki a harmadik csókot, megfogta a nyakamat és erősen magához húzva csókolt meg. Ez már nem volt annyira lágy csók, bele is mosolyogtam.

- Jó reggelt drágám – mondom mosolyogva

- Reggelt szívem – válaszol a reggeli rekedt hangján

Leszállok róla, és oda viszem neki a tálcát. Ő addigra fölül, így az ölébe tudom rakni, majd mellé ülök.

- Olyan sok mindent adtál nekem az elmúlt hónapokban, úgyhogy megpróbálom meghálálni – mondom, miután leraktam a tálcát

- Nem ezért csináltam – mondja és ad egy csókot

- Tudom, de akkor is – válaszolok mosolyogva, mire kopognak – gyere be

Anya nyit be, eltakarva a szemét.

- Anya, ne hülyéskedj – nevetek fel

- Jól van, na – néz ránk mosolyogva – csak megakartam köszönni a reggelit – jön oda hozzám és megölel, majd észreveszi Niall ölében a tálcát – nem jöttök le velünk enni? – kérdez rá