Amnesia (N.H.)

11.~ Még van remény

Remélem tetszeni fog! ;) Jó olvasást! :)

Fölvettem a ruhám, majd minden cuccomat összepakoltam és elindultam kifele, ahol a műanyag székeken ülve várt rám a szerelmem és a bátyám. Mindketten fölpattantak, de Niall gyorsabb volt. Miután már a karjaiban tarthatott, kinyújtotta nyelvét Louisra, majd felém fordult.

- Csini vagy baba – mondja vigyorogva és ad egy vadító csókot, miközben a keze a derekamon pihen, de ez nem tarthatott sokáig, mivel ott volt a bátyám mellettünk

Már éppen szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem.

- Téged is megölellek – mondom mosolyogva és odamegyek hozzá és szorosan magamhoz ölelem – Ne félts! – súgom oda neki és belepuszilok a nyakába amitől fölkuncog

- Rendben – mondja hangosan nevetve

Ezek után elindultunk kifele. A bejárattal szemben volt egy pult ahol megpillantottam a doktornőt. Gyorsan elengedtem Niall kezét, amit eddig fogtam, és odafutottam a pulthoz.

- Elnézést doktornő! – szólítom le

- Jó napot Ms. Tomlinson! Mit szeretne?

- Csak egy kérdésem lenne

- És mi lenne az:

- Az, hogy én reggel amikor fölkeltem és megláttam Niallt – mutatok a már mellettem álló fiúra – valahonnan ismerős volt, csak nem tudtam honnan. Ez lehet valaminek a JÓ jele? – hangsúlyozom ki a „jó" szót reménykedve

- Hát nem tudom... – kezdené el a hosszú orvosi szónoklatát, de én gyorsan megszólalok

- És amikor megcsókolt – mondom, de pirulva lehajtom a fejem, és nem fojtatom, erre Niall mögém lép és nyakhajlatomba fúrja az arcát.

- Értem – mondja a doktornő mosolyogva – hát, bármi lehet – mondja, de nem fejezi be, mert egy kicsit idősebb, kopaszodó orvos megszólal

- Lewis! – szólal meg, mire a doktornő mosolyogva rá néz

- Green?

- Ezek alapján lehet javulás – mondja és rám mosolyog

- Nagyon köszönöm – mondom, és érzem, hogy Niall egy kicsit jobban szorít magához

- Viszlát! – köszön el Louis és kimegyünk

Miután beszálltunk a kocsiba, Louis elöl én és Niall hátul, teljesen felpörögtem.

- Hallottátok? Ti is hallottátok? Lehet javulás – ujjongok és Niall nyakát átkarolom

- Igen, hallottuk – mondja Niall mosolyogva, Louis meg a visszapillantóból figyel minket

- Az utat nézd! – szólok rá – nem akarok mégegyszer karambolozni – mondom tettetett komolysággal

De nem sokáig bírtam, mert Niall a nyakhajlatomba fúrta a fejét és bele is fújt, amitől kirázott a hideg. Ezért elnevettem magam lányos zavaromban, és ha az ablak le lett volna engedve, mindenki csodálkozva kapta volna a fejét a mi irányunkba, annyira zengett az autó a nevetésünktől.

- Nem vagy elég komoly, hugi – mondja Louis, és leparkol a garázs előtt

- Nehéz két ilyen hülye mellett – mondom őket piszkálva

- Na jó! Abbahagyni, gyertek be – mondja Niall, és a kezemet megfogva húzni kezd a ház felé

- Nem adom – mondja Louis nevetve és a másik irányba kezd el húzni

- Na! Akkor ő most már az enyém – hallom meg Liam hangját, majd valaki, gondolom ő, megemel és bevisz a lakásba

- Hát te? – fordulok meg, de választ nem kaptam mert egyszer csak belép az ajtón Zayn és Harry is, majd a két idióta a végén

- Hát...mi...gondoltuk átjöhetünk – makog Zayn össze vissza

- Pontosabban? – kérdezi Liam, én meg csak kapkodom a fejem közöttük

- Pontosabban...Niall áthívott minket – mondja Zayn, mire az említett és Harry tarkón vágja – ne engem üssetek! Ti is elmondtátok volna ha Daddy kicsikarja belőletek

- Persze – mondja Niall, és félve rám néz

- De olyan jó téged ütni – mondja Harry mire elnevetjük magunkat

- És honnan tudtad te a mi címünket? – nézek a barátomra

- Louis elmondta – adja át a balfék szerepét Niall Louisnak

- Na kössz – mondja Louis nevetve

- A bátyusomat nem bántom – mondom és odamegyek megölelni

De amikor tártam ki a karom, hogy megöleljem, hirtelen megcsaptam a fejét, majd megfordultam, és visszamentem Niall mellé.

- Ennyi – mondom – És akkor mostantól – nézek Liamre – mivel Niall velem van legtöbbször, ezért ti is ide fogtok csapódni? – kérdezem tőle, mert úgy vettem észre, hogy ő a legnormálisabb közöttük

- Általában igen – mondja, én meg tettetett szomorúsággal lehajtom a fejem

- Tényleg kell keresni nektek barátnőt – nézek Zaynre és Harryre – neked meg szintén keresned kéne – nézek a bátyámra, aki csak megrántja a vállát – mert gondolom legtöbbször csak ez a két hülye fog hozzánk csapódni mert te mész a barátnődhöz – mondom végül ismét Liamre nézve

- Így van – húzza ki magát büszkén, majd mint akinek eszébe jut valami, hozzáteszi, de bát ne tette volna – holnap bemutatom neked – mondja, mire mindenki elhallgat

Holnap... megint egy holnap, amikor újra kell szembesülnöm az én betegségemmel. Nagyon nem várom. Lehajtom a fejem, majd gyorsan letörlöm az első könnycseppet az arcomról nehogy észre vegyék. Niall valamit észre vett mert szorosan a derekamnál fogva magához húzott. Szerencsére a némaságnak hamar vége lett...

Hagyjatok nyomot magatok után! Kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)