Amnesia (N.H.)

21.~ Mr. Payne matek órája

Elnézést a hosszú kimaradásért! Íme a folytatás. ;)

All I wanna say is that

They don't really care about us

All I wanna say is that

They don't really care about us

Szólal meg az ébresztőm fél 11-kor. Rögtön kipattantak a szemeim. Bementem a fürdőbe, rendbe tettem magam, majd összeszedtem a matek cuccaimat és lementem a konyhába. Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset, amit meg is ettem. Majd rendbe raktam a konyhát, és kipakoltam a cuccaimat az asztalra. Ekkor szólalt meg a csengő. Ránéztem az órára, ami 11:00-át mutatott.

- Nem szeretsz késni? – kérdezem amikor kinyitom az ajtót neki

- Utálok – mondja majd megölel

- Gyere be – mondom és miután belépett visszacsuktam az ajtót – a konyhába leszünk – mondom amikor megfordulok az ajtótól és látom hogy Liam rám vár

- Ja, oké – mondja és bemegy a konyhába, én meg kuncogok egy sort az ügyetlenkedésén

Leveszi a hátáról az eddig ott cipelt táskáját, és előeszi a felszerelését. Ami egy vaskos matek könyvből áll és egy tolltartóból.

Leültünk egymás mellé és elkezdett magyarázni.

- Tehát a függvények – kezdi – mit tudsz róluk?

- Hááát... – kezdem, ő meg megérti, hogy én miért utálom a matekot

~1 órával később~

- Na – mondja – érted már? – kérdezi mosolyogva

Nem értem hogyan tud még mosolyogni, amikor így kiborítom.

- Igen – felelem büszkén

- Oké – mondja és maga elé veszi a poharát – pihenjünk egy kicsit, aztán akár írhatsz belőle egy kisdolgozatot – próbálkozik, miközben beleiszik a vizébe

- Rendben, Mr. Payne – felelem mosolyogva, mire ő is elmosolyodik

- Merre van a wc? – kérdezi

- Arra, a folyosón – mutatok a wc irányába

- Köszi – mondja, majd föláll és elmegy

Én meg megvárom míg eltűnik a kanyarba, majd hangos koppanással a fejemet leteszem az asztalra.

Soha nem figyeltem még 1 matek órán sem ennyire. De megfogott az a pozitív kisugárzás amit Liam sugárzott az elmúlt egy órában.

Fölemelem a fejem, majd átnézem a függvényeket, amiket az eddigi években sosem értettem, most viszont tök egyszerűnek gondolom.

Már csak azt kéne kitalálni, hogy ezt a tudást hogyan őrizzem meg. Beleírom a naplóm végébe az emlékeztetőkhöz ezt is.

- Na – jön vissza Liam – megvagy?

- Igen – válaszolok

- Akkor írok ide egy pár példát, azokat kell majd megoldanod – mondja, és a könyvéből elkezdi kimásolni a példákat a füzetembe

- Én is elmegyek mosdóba – mondom, majd fölállok, és kimegyek a mosdóba

Útközben megrezzent a telefonom a zsebemben, így kivettem és mosolyogva olvastam az üzenetet.