32.~ A nagy hír

62 3 0
                                    

- Megjöttünk! - kiáltom el magam

- Na végre - hallom meg anyu hangját - hol voltatok? - jön ki a nappaliból

Mi meg mentünk a nappali bejáratához, így mindenki látott minket, mivel mindenki a nappaliban volt, a kicsiken kívül. Tehát Lottie, Félicité, anyu és apu. Az ikrek, Louis és a kicsik fent voltak már gondolom a szobájukban.

- Itt is, ott is - mondom vigyorogva és Lottie mellé leülök és megmutatom neki a gyűrűm - Ezt nézd! - kezdek tinisen visongani

- Ííííí - kezd el Lottie is visítani, majd miután Félicité is látta, ő is így reagált

- Woooow - mondja ő is

- Ki vett el feleségül édes lányom? - jön oda mellém anyu mosolyogva

- Szerinted? - mondom és felállok, majd újdonsült vőlegényemhez megyek, akit megölelek

Dan valamiért nem szólt semmit. Amit én nem szeretek.

- Dan! Mi a baj? - kérdezem tőle és odamegyek hozzá

- Semmi - hajtja le a fejét és elmorzsol egy könnycseppet

- Te meghatódtál - húzom hatalmas vigyorra a szám

- Én? Dehogy! Örülök hogy végre elmész - próbálja viccel leplezni meghatódottságát

- Aha, persze - mondom, és hallom hogy valaki letrappol a lépcsőn

- Mi ez a hangzavar? Miért visítoztok? - jön le Louis értetlen arcot vágva

Én meg mint valami óvodás odaszökdelek hozzá és az orra alá nyomom a gyűrűm.

- Hát sikerült haver? - néz Niallra, aki mosolyogva bólint - mondtam hogy nem kell félned - teszi hozzá

- Te tudtál róla? - kérdezem csodálkozva

- Hááát - mondja vigyorogva

- Te! - fordulok Niallhoz, aki hátrálni kezdett

De nem tudtam mit mondani neki ha akartam volna akkor sem, mert egy csókkal belém folytotta a szót.

- Ha nem avatom be, akkor nem alakul ilyen jól az este - mondja gyors csókunk után

- Hát így is volt egy rossz élmény - húzom el a számat

- Mi történt? - kérdezi anyu, Lottie és Félicité egyszerre

- Találkoztunk Stefannal - húzom el a számat

- Ó a mocsok - szalad ki Lottie száján

- Ez mindenhol ott van? - teszi fel a költői kérdést Louis

- Úgy látszik - mondom - de már nem érdekel. Végre megmondtam neki azt amit mindig is akartam, úgyhogy végre lezártam magamban azt a korszakot. -mondom büszkén és Niall hátulról átöleli a derekam - köszönöm - mondom és adok neki egy gyors csókot

- Amúgy - szólal meg Dan - nagyon csini vagy - dicséri meg a kinézetem

- Köszönöm - mondom mosolyogva - de most már átöltözöm - mondom és megfogom Niall kezét - jóéjt - mondom és elindulunk fel

- Sziasztok! - mondják egyszerre mi meg otthagyjuk őket

Fent a szobában eszembe jutott, hogy ezt a hírt még el kell mesélnem Dominikának. Így gyorsan átöltöztem, és felülve az ágyra tárcsáztam Dominika számát.

Amnesia (N.H.)Where stories live. Discover now