Amikor a lépcsőhöz érek, Niall már nem áll ott. Éppen az ajtócsattanását hallom a lépcső tetején.
- Mire készülsz, Horan? – lépek a szobánkba, ami be van sötétítve – tudod, hogy félek a sötétben – mondom beljebb lépve
Nem szól semmit, csak becsukja az ajtót mögöttem.
- Ha megijesztesz, nem lesz gyerekünk – fenyegetem, erre csak felkuncog mögülem
Ekkor felkapcsolja a villanyt. Az ágyam vörös huzattal bevonva, fekete párnákkal. Vörös rózsaszirmok az ágyon és a földön. A szoba közepén egy asztal 2 főre behűtött pezsgővel és két pezsgőspohárral.
- Boldog évfordulót – ölel meg hátulról én meg elmosolyodom és megfordulok az ölelésében
- Boldog évfordulót – mondom és szenvedélyesen megcsókolom
A derekamat öleli és szorosan húz magához, majd hallok egy kattanást és elindul a közös zenénk.
„'Cause girls like you run 'round with guys like me."
Maroon5 – Girls like you. Ez volt az a szám, amit az első hónapfordulónkon és onnantól kezdve mindegyiken meghallgattunk.
- Azt mondtad fél év után már énekelni fogod – mondom mosolyogva a szemébe nézve
- I spent last night on the last flight to you. Took a whole day up trying to get way up, ooh – kezd el énekelni én meg mosolyogva hallgatom, majd becsatlakozok
- We spent the daylight trying to make things right between us. But now it's all good, babe – énekelem, majd közösen folytatjuk
- Roll that back wood, babe. And play me close – énekeljük torkunk szakadtából
A szám végére szorosan öleljük egymást, és azt kívánjuk hogy sohase szakadjon meg ez az idilli pillanat. De mint minden jónak, ennek is megvolt a maga elrontója. Név szerint Louis William Tomlinson. Ki más?
- Na, akkor vagy lejöttök és velünk lesztek, vagy nincs kaja – mondja ki a varázsszót a végén, mire Niall elengedett és már ment volna lefele, ha nem húzom vissza
Értetlenül nézett rám, gondolatban már biztos lent volt a többiekkel és evett.
- Itt hagynál? – kérdezem, előre tudva a választ
- Bocsi szívem, a kaja mindennél fontosabb – mondja ki gondolkodás nélkül, mire még szorosabban fogom a kezét – aúúú – nyüszít – akarom mondani, éhes vagyok – néz rám boci szemekkel, mire elnevetem magam
- Menj – engedem el és mosolyogva nézek utána – sose nő fel – mondom magamnak, majd Louis mellé érek – ahogy te sem – csapom meg a vállát – kopogni elfelejtettél? – kérdezem hátrafordulva, mert ő még mindig az ajtómban állt
- Lehetséges – kocog utánam és vicces grimaszt vág
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
