Nőj fel! (EXO- Kai FF)

3.

Már megszokott barátként köszöntöttem a feszítő érzést a mellkasomban. Nagyjából hat éve éreztem, minden egyes nap, amikor a srác a közelemben volt. Kai csak rám mosolygott és a nyugodt tudatlanságba burkolózva megölelt, gyorsan, ahogy szokott üdvözölni. Néha azt kívántam, hogy bárcsak felnyitná a szemeit és észrevenné az esetlen töketlenkedésemet arra, hogy végre észrevegyen, de ugyanakkor szerettem volna, ha minden marad így. Szerettem őt, jó volt a közelében lenni, nyugtató volt vele beszélgetni. Nem akartam elrontani ezt a közeli kapcsolatot egy elbaltázott észrevétellel vagy elszólással. Csak néha szerettem volna, megcsókolni, majd visszapörgetni az időt a csók előttire, mintha mi sem történt volna, hogy folytassuk a napunkat. Csak én tudnám, hogy megtörtént, én érezném a húsos ajkait a sajátomon és én küzdenék az érzéssel, hogy még akarom, de Kai nem emlékezne semmire. 
Megőrültem. 

- Byul - Szólalt meg mellettem Kai.

Kiszakadtam a varázslatos időkapuról szóló gondolataimból és felnéztem rá. Lassan sétáltunk az előadó felé, ahol egy közös óránk volt. Átvettem a vastag könyvet a bal kezembe és sóhajtottam egyet, ahogy átnéztem a srácra. Sem egy könyv, sem egy füzet, de még egy táska se lógott a vállán. Egy telefonon kívül, ami a zsebében volt és amibe néha jegyzetelt, semmivel nem készült az órákra. Megingattam a fejem, de azután visszanéztem a sötét, igéző szemeibe.

- Átmehetek ma? - Kérdezte végül.

Felvontam a szemöldököm és nyeltem egyet. Évek óta, nagyjából pár nap kivételével mindig nálam lóg, mégis minden kérdésnél reményt ébreszt bennem és egy rohadt mesét, ahol végre átjön hozzám, hogy bevallja az érzéseit. Hogy ő is szerelmes belém, hogy csak félt elmondani. De tudom, hogy ez egy buta kitaláció. Elmosolyodtam és hoztam megint az érdektelen, laza nőt, akit mindig.

- Nincs kajád, mi? - Kérdeztem vissza és befordultam az előadóba, ahová követett.

- Csak szeretnék a legjobb barátommal lenni - Felelt.

Megforgattam a szemem és hátrafordultam, közben pedig lassítottam a lépteimet, hogy elkerüljek egy kínos esést a lépcsőn. Kai a szemembe nézett és elmosolyodott.

- Oké, éhes is vagyok - Vallotta be. - De tényleg szeretek veled lenni.

- Velem vagy a konyhámmal? - Nevettem fel halkan.

- Is - Válaszolt egyszerűen.

Besoroltam az egyik középső asztalhoz, majdnem a legutolsó sorban. Én szerettem elől ülni, hogy figyelni tudjak, de Kai csak aludni meg játszani szeretett a telefonján, ezért inkább hátra ült, hogy ne legyen feltűnő. Én pedig jó barát lévén nyilván feláldoztam magam, hogy ne unatkozzon egyedül és odaültem mellé. Na meg persze nem akartam túl távol lenni tőle, hiába volt hülyeség. 

Kai ledobta magát a székre és egy nagy sóhajtással elővette a mobilját. Sietve csekkolta az összes értesítését, majd csak letette a padra a készüléket és mellé hajtotta a fejét. Én csak elmosolyodtam és az ölembe emeltem a táskám. Letettem a kezemben lévő, vastag könyvet és elővettem  hozzá egy tollat, egy sárga szövegkiemelőt és egy kis füzetet, hogy ha valamivel ki kellene egészítenem a könyvben lévő dolgokat, ne oda nyomasszam be az aprócska betűket a sorok közé.

- Minek ennyi cucc? - Motyogta felvont szemöldökkel a padomra halmozott dolgok felé nézve.

Letettem a lábamhoz a táskám és megvontam a vállam.

- Mondjuk azért, hogy le tudjak vizsgázni - Válaszoltam. - És hogy te is átmenjél, mert ha én nem jegyzetelek és nem figyelek, nem tudsz miből tanulni.

- Igaz - Nevetett fel halkan. 

- Szívesen - Sóhajtottam a szót.

- Köszi - Mondta végül, vigyorogva. 

Ezután csak megint maga elé emelte a telefonját, hogy valószínűleg játszani tudjon. Fele alá gyűrte a pulcsiját, amit eddig a kezében lóbált és arra támasztotta az állát, hogy ne a kemény padra kelljen. Beindította a kedvenc játékát, vagyis az egyiket a sok közül, és türelmesen várt, amíg betölt.

- Mit főztél? - Kérdezte elfojtott hangon, mivel a pulcsija kicsit eltakarta a száját.

Felnevettem és eltátottam a számat. Oké, hozzászoktam. Legalább ennyivel is hozzájárulok, hogy észrevegye, jó háziasszony vagyok és amúgy jó fogás lennék.

- Majd együtt főzünk valamit.

- Ne már - Ejtette le a fejét, hogy felém legyen fordulva.

Szemei könyörgőek lettek, szépen csillogtak, míg kemény arcélei kicsit meglágyultak, de még így is élesen néztek vissza rám. Telt ajkai egy kicsit lefelé gördültek, amitől még mindig hívogatóak voltak. Bal kezemet felemeltem és finoman megpaskoltam a haját, majd az arcát is. Szívem szerint beletúrtam volna a fürtjei közé, megsimogatom az arcát, végigrajzolom az ajkait, de nem akartam túl feltűnő lenni, holott akartam, hogy végre észrevegye a jeleimet. 

- Ha enni akarsz, segítesz - Mosolyogtam rá, majd egy utolsó, lágy csapás után elvettem a kezem.

- Kegyetlen vagy - Mormogta.

- Tudom - Mosolyogtam rá.

- Jó - Forgatta meg a szemeit és visszatámasztotta a fejét, hogy fojtatni tudja a játékot. - Olyan marhát akarok enni, amit múltkor csináltál. Azt a szójaszószos, mogyorós dolgot.

- Oké - Bólintottam.

- Szuper vagy - Motyogta a pulóverébe, de már teljesen lekötötte a figyelmét a kijelző, ahol valami stratégiai játékba kezdett.