Nőj fel! (EXO- Kai FF)

26.

- Beszélhetünk? - Állt meg mellettem Kai a folyosón.

Az ital automata mellett álltam és vártam, hogy lefolyjon a kevéske kávé, amit rendeltem a gépből. Felnéztem rá, miközben eltettem a pénztárcámat a táskámba. Felvontam a szemöldököm és inkább becsuktam a számat, mert féltem, hogy remegne a hangom, ha mondok valamit.

- Hm? - Hümmögtem helyette.

- Szerettem volna elnézést kérni a telefon miatt - Mondta halkan, zsebre dugott kezekkel. - A hét elején.

Lesütöttem a szemem és inkább lehajoltam, hogy kivegyem a műanyag poharat a helyéről, amikor egy sípolás jelezte, hogy kész az ital. A mellkasom szúrni kezdett, hiába volt most már nekem is barátom. Nem éreztem, hogy változott volna bármi is a lelkemben, ami szomorú.

- Véletlenül felvettem és..

- Nem érdekel - Vágtam közbe.

Kai összecsukta a húsos ajkait és egy másodpercre elterelte a figyelmem a mondandómról, pedig nem is tudtam, akarok e egyáltalán mondani valamit.

- Barátnőd van, elitek az életetek - Mondtam kissé halk, reszketeg hanggal. - Nem az én dolgom és őszintén, nem is szeretném tudni.

- Csak nem szerettem volna, ha úgy érzed, direkt csináltam.

- Miért csináltad volna direkt? - Forgattam meg a szemem. 

- Alig beszélünk mostanában - Sóhajtott, eltérve a témától egy kicsit.

- Soomi-val vagy - Vontam vállat és azt hiszem, egy leheletnyit gúnyosabban jött ki a számon, mint azt szerettem volna. - Gondolom ő sem bánja, hogy nem vagyunk mindig együtt.

- Honnan veszed?

- Ugyan - Nevettem fel halkan, közben pedig meglötyköltem a kávét a kezemben. - Kedves lány, de tisztán látszik, hogy nem haragszik, ha nem megyek oda hozzá. 

- Csak szeret velem lenni, ennyi - Vont vállat Kai.

Elmosolyodtam és bólintottam egyet.

- Remek - Mondtam egyszerűen. - Jártok, legyetek is együtt. 

- Nem erről van szó, hanem arról, hogy elzárkóztál. 

- Én? Kai, nézd meg, melyikünk van elfoglalva - Ingattam meg a fejem. - Egy hónapja alig beszélsz velem, sose jössz át, folyamatosan Soomi-val vagy.

- Akkora baj, ha a barátnőmmel szeretnék lenni?

- Nem, de akkor ne nekem mondd, hogy elzárkóztam - Néztem rá mérgesen. - Persze, hogy elzárkóztam, amikor le se szarsz. Mikor kérdezted meg utoljára, hogy hogy vagyok? Mikor csináltunk utoljára közös pizsi bulit? Mikor volt utoljára egy szabad délutánod rám?

- Te is elmentél randizni, nem csak én mondtam le a találkákat - Nézett rám ő is szúrós szemekkel.

- Kétszer mondtam le az elmúlt másfél hónapban. Mind a kettő akkor volt, amikor egy hétvégén a barátnőd elutazott és megint nem volt itthon. 

- És azzal mi a baj?

- Mi a baj? - Kérdeztem vissza és egy pillanatra félre néztem, hogy megszabaduljak a tekintetétől. - Az a baj, hogy gondolkodjál el, hogy a legjobb barátod vagyok e vagy csak akkor, amikor nincs itthon Soomi? Mert kurvára nem mindegy.

- Persze, hogy a legjobb barátom vagy - Vette ki a zsebéből a kezeit és tehetetlenül a csípőjéhez csapta. - Ha nem az lennék, nem próbálnám veled megbeszélni a dolgokat.

- Jó, beszéljünk - Vontam vállat. - Mit szeretnél mondani? Hogy sikerült csókolóznod a barátnőddel? Hogy lefeküdtetek? Hogy végre van szexuális életed? Kai, ez engem kurvára hidegen hagy, hidd el.

- Azt hittem, mindent megbeszélünk egymással - Halkította le a hangját, de tökéletesen kivehető volt belőle a kezdett nyomatékosság.

- Azt hittem, ismersz annyira, hogy észrevedd a dolgokat - Közöltem hirtelen, meggondolatlanul.

- Mit? - Ingatta a fejét. - Hogy nem csíped Soomi-t? Vagy hogy a csókunk miatt vagy ilyen depressziós? Megváltoztál. Tudom, hogy hiba volt, de..

- Hiba - Vágtam közbe kemény arccal és nyers hanggal. - A hiba nem az volt - Közöltem halkan, majd hátat fordítottam neki és elmentem onnan.