Nőj fel! (EXO- Kai FF)

37.

Egyre kezelhetetlenebb ez az egész. Kai furcsa és félreérthető, ami kezdi nálam túllépni a határaimat. Nem vagyok rá mérges, hanem inkább egyre kevésbé érzem, hogy tartóztatni tudom magam. Sokszor kérdezgeti, hogy mit gondolok róla, én pedig minden alkalommal egy kicsit meghalok a heves szívveréseimtől, hiszen esélyem adódik a vallomásomra, mégsem teszem meg. Félek, hogy elvesztem a barátságát, hogy megtörök a vallomásom alatt, hogy nem talál viszonzásra a szerelmem. Inkább csak elmondom az őszinte véleményem, de kihagyom belőle a részt, amitől egyértelmű lenne, hogy végérvényesen elvette az eszem.

Lassan sétáltam a folyosón, ami még kihalt volt. ilyenkor vagy előadások mentek vagy még nem kezdődtek el az órák, ezért nagyrészt üres volt a kampusz. Egy-egy diák ült a folyosókon, a könyveit nézegette és tanult, páran a büfében reggeliztek vagy kávéztak, egy-egy ember pedig sétált a következő órája felé. Én csak át akartam sétálni a következő épületbe, hogy a könyvtár felé vegyem az irányt és kivegyek egy jó történelem enciklopédiát, amire szükségem lesz a következő vizsgához. 

- Byul - Mosolygott rám Soomi, amint befordult a sarkon, velem szemben.

Megtorpantam a hirtelen érkezésétől és sóhajtottam egyet.

- Soomi - Mondtam én is a nevét. - Mit szeretnél? - Kérdeztem rá az indokra, amiért megállt előttem és nem ment tovább.

- Csak meg akartam köszönni, hogy félre álltál az útból - Mosolyodott el.

- Miről beszélsz? - Vontam fel a szemöldököm.

*Kai POV*

Bementem a mosdóba, hogy kieresszem a reggeli kávé okozta nyomást magamból. Gyorsan végeztem a dolgommal, majd kezet mostam és egy sóhajtás kíséretében elindultam az ajtó felé. Csak tudnám, miért értem be megint ilyen korán, amikor még van negyed órám a kezdésig.. Ahogy kilöktem az ajtót, meg is torpantam, hiszen ismerős hangokat hallottam. Körbenéztem, de nem láttam senkit, ezért csak füleltem. A sarokról jöhetett, ami alig volt két méterre a mosdó ajtajától. Inkább bent maradtam és a résnyire nyitott ajtón keresztül hallgatóztam, mint egy rossz nyanya, aki pletyka éhes.

- Miről beszélsz? - Kérdezte Byul.

- Kai nem mondta? - Kérdezte Soomi, nekem pedig összeugrottak a szemöldökeim. - Szerintem okos lány vagy, láss át a szitán.

- Ha arra próbálsz kilyukadni, hogy Kai még mindig érez irántad valamit, tévedsz - Közölte Byul.

- Ugyan, kérlek - Nevetett fel halkan a másik lány. - Még mindig beszélünk. Meg is mutatom neked az üzenetet, jó? Vagy inkább olvassam fel?

- Nem érdekel, hidd el.

- Engem érdekelne, hogy a szerelmem kivel van - Közölte gúnyos hangon Soomi, mire csak nyeltem egyet.

- Kai a legjobb barátom.

- Ó, itt is van az üzenet. Tessék, itt azt mondja arra az üzenetemre, hogy újra akarja e kezdeni, hogy igen.

- Vidd innen ezt a szart - Lökte oda Byul, gondolom a telefonra. 

- Egyébként meg ne hazudj - Felelt Soomi. - Nyilvánvalóak az érzéseid.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Arra, hogy mivel gyáva vagy, az én karjaimba lököd Kai-t. Megint.

- Nem vagyok gyáva, Kai pedig nem fog visszamenni hozzád.

- Nem e? - Nevetett fel megint halkan. - Legalább magaddal lehetnél őszinte. Amíg pedig nem sikerül, én szépen szeretni fogom őt.

- Ki hazudik kettőnk közül? Nézz már magadba, jó ember!

- Nem érdekel, mit gondolsz. Hidd el, hogy hidegen hagy, nekem csak az kell, hogy ne pattogj az utamban.

- Még egyszer mondom, Kai nem fog visszamenni hozzád.

Nyeltem egyet és mélyen beszívtam a levegőt. Tényleg váltottunk pár üzenetet Soomi-val az elmúlt napokban, de rohadtul nem írtam neki, hogy megint össze akarok jönni vele. Átszerkeszthette a sorokat vagy kitörölhette a két válasz közötti sorokat. 

- Visszajön, mert szerelmes volt belém. Én pedig vissza akarom kapni őt, mert szeretem.

- Szereted? Ugyan - Nevetett fel Byul. 

- Te már csak tudod, igaz? Csak kihasználni tudod az embereket. MinSeok is csak arra kellett, hogy elfoglalja a fejed.

- Oké, most állítsd le magad! - Váltott kemény hangszínbe Byul. - MinSeok jó barátom és ami történt, nem rád tartozik. És pont te mondod, hogy kihasználom? Mit tettél te Kai-val?

- Mit tettem? Felnyitottam a szemeit. Ráébresztettem, hogy egy kis változással mennyi mindent elérhet, kit kaphat meg vele. Ellenben ugye te... legyeskedsz itt a férfi ruháiddal meg az álszent szövegeiddel.

- Kurvára fogd be a szád! - Motyogta Byul, hogy alig hallottam. - Lehet, hogy nem vagyok egy bálkirálynő, de legalább az én érzéseim igaziak. Támogattam Kai-t a veled való kapcsolatban, holott rohadtul nem loptad be magad a szívembe. Ezt hívják barátságnak.

- Vagy szerelemnek.

- Oké, tudod mit? Igazad van. Hat kibaszott éve vagyok szerelmes belé. De te? Sose leszel képes szeretni, mert téged csak az érdekel, amit megmutathatsz.

Hangos lépteket hallottam, mire visszahúzódtam a mosdó ajtaja mögé. Elkerekedett szemekkel néztem fel a tükörképem szemeibe. Elnyíltak az ajkaim és hirtelen nem kaptam levegőt. Hat éve szerelmes belém? Mi a fene...miért nem vettem észre? Mit tettem vele? Nem tudom, mit kezdjek az információval hirtelen, teljesen összezavarodtam.