Nőj fel! (EXO- Kai FF)

2.

Mosolyogva sétáltam be az előadóba, mert tudtam, hogy a legjobb barátom már bent vár és foglalt nekem helyet. Azonnal keresni kezdtem őt a szememmel, hiszen akárhogy nem voltunk sokan ezen az órán, rettenetes nagy terem állt rendelkezésünkre és húsz ember húsz méterekre ült egymástól, még jobban megnehezítve a dolgomat, hogy gyorsan megpillantsam Kai-t. Felsétáltam az oldalt lévő lépcsőn és sóhajtottam egyet, amikor megláttam őt. Hosszú lépésekkel átszeltem az asztalok melletti távolságot, hogy a sor közepén lévő sráchoz érjek. Kényelmesen feküdt a padon, párnának a szerintem üres táskáját és egyetlen füzetet használt. Kezei az ölében összekulcsolva pihentek, lábai elnyúltak a pad alatt. Haja lelógott az arcába, ami most kissé feltolódott és összenyomódott a táskán. Nagyon  aranyosnak gondoltam, holott feszes arcélei és karizmatikus arca azonnal elárulta nekem, hogy felnőtt férfival van dolgom. Mint egy jó barát, a lehető leghangosabban lecsaptam a hatalmas könyvet a mellette lévő asztalra, majd a mellkasom magasságából eresztettem el a táskámat, hogy az is nagy csattanással essen a lábai mellé.

- Mi van? - Motyogta, amikor felnyitotta a szemeit. 

Sóhajtottam és mosolyogva helyet foglaltam mellette. Elegánsan magam alá simítottam a szoknyámat, hogy minél kevesebbet mutassak meg magamból, majd a srác felé fordultam. ugyanabban a pózban feküdt, csak most nem éppen kegyes tekintettel méregetett. Telt ajka megrándult, ahogy nyelt egyet, miközben égetően barna szemei csak vizslattak. Nekem is nyelnem kellett egyet, nehogy sírva fakadjak a látványtól.

- Két perc és kezdődik az óra, kelj fel! - Közöltem vele a lehető legtermészetesebb hangomon.

- Akkor még két percig alszom - Mondta egyszerűen, majd visszahunyta a szemeit.

- Kai - Szólítottam meg, de semmi reakciót nem kaptam tőle. 

Mély levegőt vettem és kicsit hangosabban mondtam ki a nevét, de ismét semmi. A szeme megrebbent, szóval szándékosan nem nyitotta fel őket.

- Kim JongIn! - Mormogtam a teljes nevét, amit nagyon rétkán használt, mellé pedig megpöcköltem az orrát.

- Che Byul, ha még egyszer kimondod a teljes a nevem, kegyetlenül mérges leszek - Mondta ezt olyan baba arccal, ami még mindig össze volt nyomva, hogy képtelen voltam komolyan venni.

Inkább csak hátradőltem a székben, a lábaimat pedig kényelmesen elnyújtottam az asztal alatt, a bokáimnál pedig kereszteztem őket, hogy a szoknyában lévő alfelem kis mennyiséget se fedjen fel magából. Mellkasomon karba tettem a kezeimet és csak néztem Kai-t. Még mindig, már csak dacból feküdt lehunyt szemekkel. Hihetetlen, hogy nincs barátnője. Egyszerűen főnyeremény ez a pasi, nagyon szerencsés vagyok, hogy a legjobb barátja lehetek. Ha általános iskolában nem ültetnek mellé, talán soha nem merek hozzászólni és sose ismerem meg. Most meg nyáladzhatnék utána, mert tényleg irtózatosan helyes pasi lett belőle. Mindene megvolt, ami csak kellett. Magas volt, sportos, hihetetlen teste volt, férfias arca, gyönyörű szemei, kívánatos ajkai, nyugtatóan mély hangja, puha ölelései, kedves szavai. Vicces volt, gyerekes, de ha kellett, mellettem állt mindig és felnőtt módjára viselkedett. Egyrészt csodálkoztam, hogy nincs senkije, másrészt viszont nem nagyon bántam, hiszen féltékeny lettem volna. Nem titok, hogy kiskorom óta bele vagyok zúgva a legjobb barátomba, bár erre ténylegesen csak gimiben jöttem rá. Akkor is eltelt már legalább négy év azóta, hogy tudom, kedvelem. De nem mertem elmondani neki és hiába utalgatok rá vagy teszek olyan érintéseket, csak barátilag fogadja. Kezdem felfogni, hogy sose lehet több köztünk, és talán ez így van jól. A barátság az barátság, én  meg szerencsétlen vagyok, hogy nem tudtam tartóztatni magam ezen a szinten. 

- Nagyon elgondolkodtál - Szólalt meg Kai.

Pislogtam párat, mire ráébredtem, hogy a már nyitva lévő szemeivel néztem farkasszemet és észre se vettem. Nyeltem ismételten és csak megrándítottam a vállamat.

- Csak elgondolkodtam, hogy mi a frászkarikát csinálsz te esténként, amiért folyamatosan itt alszol - Sóhajtottam a hazugságot.

- Hát - Vett egy mély levegőt és végre feltolta magát a padról. - Nem akarod te azt tudni - Fordult felém egy féloldalas mosollyal.

- Ó - Vontam fel a szemöldököm. - Fúj. Remélem társasággal csinálod és nem egyedül.

- És máris rosszra gondoltál - Sóhajtott drámaian. - Csak videojátékoztam.

- És azt muszáj hajnalig?

- Igen, mert ha belendültem, képtelen vagyok abbahagyni - Nyafogott gyerekesen, miközben lefelé biggyesztette az istenesen rózsaszín ajkait.

- Ha nálam vagy, abba tudod hagyni - Vontam vállat.

- Mert akkor van társaságom és téged bírlak annyira, hogy ne zavarjalak a hangokkal meg a fénnyel.

- Megtisztelő - Mosolyogtam rá.

- Mázlid, hogy vagyok neked, mi? - Ingatta meg a fejét, majd felnevetett.

- Nem is tudod, mennyire - Forgattam meg a szemeimet, de rámosolyogtam.

Tényleg mázli, hogy van nekem.