Nőj fel! (EXO- Kai FF)

38.

Idegesen trappoltam a folyosón még mindig. Már eltelt egy jó pár nap, amióta Soomi a folyosón belém kötött, de egyszerűen nem tudtam lenyugtatni magam. Izgultam amiatt, amit mondtam neki, hiszen ha tényleg újra kezdik Kai-val, akkor az első adandó alkalommal a tudomására fognak jutni az érzéseim. Ugyanakkor meg is könnyebbültem, hiszen ha kiderül, legalább levesz egy terhet a vállamról. Viszont változatlanul dühös voltam a lányra, amiért felcseszte az agyam. Próbáltam magam lenyugtatni, de újabb szikrákat indított bennem a tudat, hogy ezek ketten megint együtt vannak. Kai hazudott volna nekem? Azt mondta, minden percét megbánta a Soomi-val való kapcsolatának és soha meg sem fordulna a fejében, hogy esetleg visszakönyörögje magát vagy egy újabb esélyt adjon neki. Erre tessék, megint ott az üzenet, ami elég bizonyíték volt a számomra. A srácot is kerültem az elmúlt három napban, hiszen nem tudtam hová tenni ezt az egészet. Haragudtam rá, ugyanakkor a legjobb barátom volt még mindig és támogatnom kellett volna. Beszélnem kellett volna vele, hátha magyarázatot ad erre a döntésére. Vajon ezért kérdezgette annyit, hogy mi a véleményem róla? Doppingolni akarta az agyát, hogy elhiggye, tényleg jó pasi? Hogy újra kezdhesse a lánnyal?

- Byul - Hallottam meg a nevemet a hátam mögül.

Nem álltam meg, csak szigorú szemekkel mentem előre. Nem akartam megállni, de valahogy nehezemre esett parancsolni a lábaimnak az előre fele menetelt.

- Byul - Szólított meg megint Kai, ezúttal közelebbről. - Az isten szerelmére, állj már meg!

Elkapta a csuklómat és lefékezett magával együtt. Felnéztem rá és tekintetéből sok kérdőjelet olvastam ki, míg ő az enyémben színtiszta megbántottságot láthatott csak válaszul.

- Mi van? - Kérdeztem hidegen.

- Beszélünk - Jelentette ki és elindult a folyosó vége felé.

- Nem akarok beszélni - Ellenkeztem, de semmit nem ért az én erőm az övé ellen. 

- Márpedig most kurvára beszélni fogunk - Mormogta.

Behúzott a férfi mosdóba és bezárta mögöttem az ajtót. Karba tettem a kezeimet és mérgesen néztem rá, amíg ő ellenőrizte, nincs e bent senki.

- Nem szeretem ezt a helyet - Jelentettem ki.

- Mert itt csókolóztunk? - Kérdezett rá kerek perec.

Nem válaszoltam, csak oldalra néztem, hogy ne kelljen rá figyelnem. Csend lepte el a helyiséget és csak mind a kettőnk nehéz légzése hallatszott. 

- Tudom, hogy mit gondolsz - Kezdett bele, mire felé kaptam a fejem.

- Akkor minek beszéljünk róla?

- Mert tévedsz.

- Szóval azt mondod, nem hazudtál, hogy sose jönnél össze megint azzal nyomorulttal? - Emeltem fel a hangom.

- Nem hazudtam - Nézett rám keményen. - Nem vagyunk együtt.

- Mutatott egy sms-t, amiben..

- Tudok róla - Vágott közbe. - Tessék, itt az SMS.

Elővette a saját telefonját és elém tartotta.

- Nem érdekel - Néztem rá.

- De, érdekel - Lengette meg a készüléket.

Megforgattam a szemem és elvettem a kezéből a készüléket. Lenéztem a képernyőre és érdektelenül kezdtem el olvasni a sorokat, ami Soomi üzenetével kezdődött.

"Látsz esélyt arra, hogy újra kezdjük?"

"Soha. Kihasználtál és nincs szükségem rád"

"Byul tömte ezt a fejedbe?"

"Nem volt rá szükség. Anélkül is látom, hogy nem szerettél."

"Miért, te talán szerettél engem? Megcsókoltad Byul-t, miközben velem jártál!"

"Elmondtam az okát, csak neked akartam jót. De tudod mit? Sokkal jobban élveztem a vele való csókolózást, mint veled"

"Rohanjatok egymás karjaiba, el ne sírjam magam..."

"Köszönöm"

"Mit köszönsz?"

"Hogy ráébresztettél a dolgokra"

"Én?"

"Igen"

"Rohadtul meg fogod bánni még ezt"

"Te vagy az utolsó, akit megbánnék az életemben"

Némán álltam a telefonnal a kezemben és egyszerűen nem jöttek a gondolatok a fejembe. Teljesen lesokkolódtam, elvesztem. Szégyelltem magam a viselkedésem miatt, hogy egy Soomi féle lány szavaira adtam a legjobb barátomé helyett. Ugyanakkor levert a víz az olvasott sorok miatt is.

- És gondolom rájöttél, hogy csak ezt a két sort hagyta meg, a többit kitörölte - Mondta Kai keményen, majd kivette a kezemből a telefonját. - Így lett egy rövid beszélgetés belőle, hogy akarom e újra, igen. 

- Én.. - Megingattam a fejem és éreztem, hogy a könnyek gyűlnek a szemembe.

- Te? Nem bízol bennem? 

- Én csak mérges voltam, mert...

- Mert? - Kérdezett vissza és a zsebébe tette a telefonját.

- Mert annyira szerelmes voltál és azt hittem, megint rávett arra, hogy vele legyél.

- Elmondtam, hogy nem leszek vele - Közölte jeges hangon.

Közelebb lépett és két kezét az arcomra tette. Maga felé emelte a fejem és belenézett a könnyes, piros szemeimbe. Arcvonásai meglágyultak és sóhajtott egyet. Hüvelykujjaival lassan letörölte a könnyeimet, közben pedig csendben maradt. Én csak lesütöttem a szemeimet, mert még mindig égett az arcom az oktalan kiborulásom miatt.

- Nézz rám! Byul..

Felemeltem a szemhéjamat és nehezen, de tartottam vele a szemkontaktust. Barna szemei csillogtak, majd megingatta a fejét.

- Nem értelek - Közölte halkan. - Miért titkolózol előttem?

- Mire gondolsz? - motyogtam.

- Őszinte leszek és te is az leszel velem. Légyszi - Tette hozzá a végén az aprócska szót.

Bólintottam egyet, amennyire a kezei engedték, de nem szólaltam meg.

- Tényleg gondolkodtam azon, hogy újra összejövök vele - Mondta halkan. - De egyrészt felnyílt a szemem, másrészt ő is csak egyre alább ásta magát a szememben. Egyre jobban értettem meg, hogy mit akar tőlem és erre nem volt szükségem. De te.. sose láttalak még ilyen mérgesnek.

- Persze, hogy mérges vagyok, amikor ilyen látványosan kihasznál ez a ribanc, én meg..

Elharaptam a mondat végét és lesütöttem a szemem. Majdnem elszóltam magam, de nem lehet. 

- Te meg? - Kérdezett vissza. - Azt mondtam, legyél őszinte, Byul. Mióta titkolózunk egymás előtt?

- Soha - Sóhajtottam egyet.

- Akkor? Mi tart vissza? 

Megvontam a vállam és nagyon zavarban voltam. Most mondjam neki, hogy félek? Félek a viszonzatlan szerelemtől, a reakciójától és a visszautasítástól? Félek, hogy elmegy az életemből és egyedül maradok?

- Igazad volt - Szólalt meg hirtelen. - Fel kellett nőnöm, nem csak úgy viselkedni. Tudod, hogy mitől jöttem rá?

- Hm? - Hümmögtem vissza.

- Tőled - Felelte. - És tudod hogyan?