Nőj fel! (EXO- Kai FF)

22.

A napok úgy teltek el, mintha nem is lettem volna a részesük. Észre sem vettem, hogy eltelt egy hét és megint hétvége van. Nem tudtam, hogy bejártam e egyetemre vagy csak képzeltem, nem tudtam, hogy találkoztam vagy beszéltem e valakivel. Egyedül MinSeok volt az, akire emlékeztem, aki meghívott egy következő randira. Ez már a negyedik lesz és úgy érzem, minden jól alakul. Kai a múlt heti incidens óta nem nagyon jött át hozzám. Összefutottunk a folyosón, váltottunk pár szót, mind a ketten igyekeztünk úgy viselkedni, mintha semmi nem történt volna. De ez tisztán látszott, hogy nem megy. Mind a ketten zavarban voltunk, nem voltunk önmagunk. Kai hiába próbálta meg felhozni a témát, mindig leállítottam és kitértem előle. Nem akartam felhozni. Mindig azt mondtam, hogy felejtsük el, ez persze tiszta volt, hogy nem megy. Nagyon szerettem volna leülni vele és megkérdezni, hogy ő hogyan érez, majd elmondani neki, hogy én felrobbanok. Legszívesebben elásnám magam, szégyellem magam, hiszen barátnője van, akárhogy is csak egy kis segítség volt az egész, elmondanám neki, hogy esélyem sincs, hogy elfelejtsem, sőt, nem is akarom. Inkább viszont befogtam a számat és senyvedtem, mert én rohadt jó barát vagyok és nem rombolom szét az életét és a kapcsolatát.

Nem tudom miért voltam annyira mérges, de már csak akkor vettem észre, amikor hangosan mormogtam egyet a könyvemre, aminek a lapjai összetapadtak és nem tudtam megfelelően lapozni. Megpróbáltam kétszer, majd nagy lendülettel bevágtam a borítót és arrébb dobtam a kanapémon a történelem irományt. 

- Bassza meg ez a sok oldal - Szisszentem fel hangosan.

Előre dőltem és könyökeimet a térdemre támasztottam, így hajoltam bele a tenyerembe. Nem túl finoman megdörzsöltem az arcom, de csak rosszabb lett. Nem akartam felébredni a tanulásból, mert akkor Kai ízét éreztem a számban, ugyanakkor nem akartam tanulni sem, mert nem fogott az agyam. Esténként nem akartam lefeküdni aludni, mert ahogy a sötét körbevett és a csend megtelepedett az egész lakásban, a képek csak úgy felvillantak előttem, mintha egy jól beprogramozott vetítő lenne. A fejemben lejátszódott újra és újra az egész, kezdve Kai kétségbeesett kérésével, folytatva a kellemes útbaigazítással és lezárulva a csókkal. A csókkal, aminek nem szabadott volna megtörténnie. A srácnak barátnője van, nekem meg egy összekuszálódott szívem, ennyit értünk el az egésszel. Semmit. 

Nagyot sóhajtottam és feltoltam magam a kanapéról, hogy a konyhába sétáljak. Innom kellett valamit, különben felrobbanok. Nem alkoholosat, csak szimplán kiszáradtam és felforrtam az egész gondolattól, ami történt. Fejben annyiszor elátkoztam magam és annyiszor kijavítottam magam. Meg kellett volna állítanom. Nem kellett volna visszacsókolnom. Nem kellett volna elmennem. Nem kellett volna megtörténnie. Nem szabadott volna, hogy ennyire jól essen, amikor ott van Soomi és nekem is MinSeok félig-meddig. De hiába ostoroztam magam és a gondolataimat, nem lett jobb. Csak lefárasztottam magam, aztán még jobban elszomorodtam a történteken. 

*Kai POV*

Hiába hívom, nem veszi fel a telefonját, pedig tudom, hogy otthon van és tanul. Nem tudom, mivel bánthattam meg, de az elmúlt hétben alig szólt hozzám és kerülte a tekintetem és a beszélgetést. Oké, lehet, hogy kicsit messzire mentem a csókkal, de bocsánatot kértem azóta tőle. Nem volt más, akivel megoszthattam volna a félelmeimet és akitől tanácsot kérhettem volna. Elismerem, nem kellett volna megcsókolnom, de nem tudom, mi ütött belém. Elragadott a hév, azt hiszem. Olyan rég óta ismerjük egymást, tudunk a másik minden hibájáról, titkáról, félelméről és szinte a gondolatairól is, nem hittem, hogy ez így felzaklatja majd. Bár be kell ismernem, nekem is valami elszakadt odabent. Tudom, hogy átléptünk egy határt és gőzöm sem volt, mit gondoljak róla. Megcsókoltam a legjobb barátom, akivel mellesleg megmagyarázhatatlanul nyugodtan és jól tudtam csókolózni. Nem voltam ideges és tetszett az a hozzáállás, amivel Byul kezelt. Nem izgultam, hogy mi lesz, hogy elrontom, hogy hogyan teljesítek, csak úgy ment magától az egész. Nem tudom, mit gondoljak erről. Meg akartam vele beszélni, de látványosan kerüli a témát, bár nem csodálom. Azt mondta, hogy felejtsük el és talán igaza is van. Soomi a barátnőm, nem szabadna ezen agyalnom, neki meg végre ott van MinSeok, valami idősebb srác az egyetemről. Így jó lesz, csak túl kell lépni rajta.