Nőj fel! (EXO- Kai FF)

29.

Lassan lecsöpögött a filterről a víz, amit kihúztam a teámból. A lukas órámat a büfében töltöttem, egyedül, egy pohár meleg ital társaságában. Kezdett hűvösre járni, sőt inkább hidegre az idő, ezért nem vágytam másra, mint bekuckózni az egyik asztalhoz, összehúzni magamon a kötött, szürke pulcsimat és meginni a meleg, gyümölcsös lét. MinSeok-kal találkozunk néha, de nem visszük túlzásba. Tényleg megtartjuk magunkat baráti szinten, hiába köszön puszival az arcomra vagy megyünk együtt enni vagy kávézni, semmi nem történt a szakításunk óta. Szerencsére nincs feszültség sem közöttünk, szinte mintha meg sem történt volna egy csók sem vagy mintha nem is lettünk volna soha egy pár. Sokat köszönhettem neki, nagyon aranyos volt. Mindig meghallgatott és már fél mondatokból is tudta, mit szeretnék. Komolyan, ha Kai nem lenne ekkora nagy része a fejemnek, MinSeok egy álom lenne. Sőt, az is, csak így képtelen vagyok értékelni, amit nagyon sajnálok.

- Felnőttél és a gondjaidba zárkózol? - Hallottam meg egy hangot magam mögül.

Mély levegőt vettem és azonnal elszorult a gyomrom. Lesütöttem a szemem és keserű szájízzel néztem az édes teámra. Ujjaim között megforgattam a papírpoharat és az jutott eszembe, miért jutottunk mi el idáig? kai leült velem szemben, mire szúrós tekintetet vetettem rá. Ő csak keményen állta a szemkontaktust és lassan beleivott a kávéjába. Még most is jól néz ki, pedig rohadtul haragszom rá.

- Játszunk sértődőset? - Kérdezte gúnyosan. - Most nem szólunk egymáshoz?

- Nevetséges vagy - Közöltem vele halkan és megbántottan, hiszen én nem akartam vele így viselkedni.

- Te vagy a nevetséges - Mondta egyszerűen. - Tudod, vicces, hogy mennyire más fogalmunk van a kapcsolatokról. Én szeretek a barátnőmmel lenni, te viszont egyedül ülsz, miközben a pasid is valahol egyedül üldögél. Nem vele szoktad tölteni a szünetet?

Nyeltem egyet és megpróbáltam minél kevesebbet pislogni, nehogy a könnyeim kicsorduljanak. A torkom és a mellkasom már egy tűpárna volt, amit egyszerre megannyi aprócska, hegyes eszközzel döfködtek, közben pedig ide-oda csavargatták. Megalázva éreztem magam, eldobva és kegyetlenül elesve. Szükségem lett volna a legjobb barátomra, erre most ő vált azzá, akiket mindig is utáltam. Egy ok nélkül gúnyolódó, szurkálódó egyén, aki nem veszi figyelembe a másik érzéseit.

- Csak nem összevesztetek? - Mosolyodott el.

A szemébe néztem és nem mondtam semmit. Szimplán kitoltam a székem és megfogtam a teámat, majd szó nélkül ott hagytam őt a büfében.

*Kai POV*

Nyeltem egyet és nem tudtam hová tenni az érzéseimet. Szerettem volna, ha visszavág, hiszen még mindig nem tudtam, mi a fene baja van. Oké, elgondolkodtam azokon, amiket hozzám vágott és elismerem, hogy megváltoztam. De akkora bűn ez? Tetszeni valakinek és férfiasodni? 

Most mégis úgy éreztem magam, mint akit földbe döngöltek és átmentek rajta egy nagy adag trágyával. A szemei... megbántottam. Kegyetlenül megbántottam őt, pedig pont nekem kellene lenni annak, aki mindig megvigasztalja. Mi történt velünk? Annyira tökéletes volt minden, annyira klappoltunk. Mi voltunk a legjobb barátok, a világ legkerekebb duója. Sose hazudtunk egymásnak, mindent meg tudtunk beszélni, elmondani egymásnak minden titkunkat, kikérni a másik véleményét. És mi lett ebből? Egy végletekig elcseszett, veszekedős gyerekjáték. 

Felnéztem, amikor valaki kihúzta a velem szemben lévő széket, amit eddig Byul foglalt el. Semleges arccal néztem, ahogy MinSeok leteszi magát és maga elé húzza a fél literes flakonját, amiben üdítő volt. Szigorú szemekkel nézett rám, én meg csak megvontam a vállam, jelezve, hogy mit akar.

- Nem ismerjük egymást - Jelentette ki. - De azt mind a ketten tudjuk, hogy ezt kurvára elszúrtad.

- Mi közöd hozzá? 

- Tudok egyet s mást, ami miatt igenis közöm van hozzá.

- Nem kell a kioktatásod - Közöltem vele. - Menj és vigasztald meg a barátnődet.

- Szakítottunk - Jelentette ki hidegen, mire akaratlanul is kikerekedtek a szemeim. - Úgyhogy jó lenne, ha nem lennél ilyen lekezelő vele. A legjobb barátja vagy állítólag és tudtommal mindent tudtok egymásról. Mégsem látod, hogy mi folyik itt.

- Nem tudom, miről beszélsz.

- Arról, hogy nyisd fel a rohadt szemeidet és végre evickélj ki a kurva vattacukor felhődből haver, mert ennek nem lesz boldog vége, ha így folytatod. Meditálj egyet és gondolkodjál el mindenen.

Azzal fogta magát és ő is felállt az asztaltól, majd ugyanúgy szó nélkül távozott, ahogy korábban Byul. Szuper, most még szennyebbnek érzem magam. Viccelődtem azzal, hogy egyedül van, amikor ténylegesen egyedül van. Szakítottak. Miért nem mondta el nekem? Nyilvánvalóan azért, mert egy seggfej vagyok.