Nőj fel! (EXO- Kai FF)

32.

*Kai POV*

Fáradtan lépkedtem a folyosón reggel. Gőzöm sincs, mi a fenéért keltem fel ilyen korán, amikor jószerivel be sem jártam erre az órára. A kezemben szorongattam a kávémat, ami valami életerőt adott nekem a túléléshez Byul nélkül, akinek nem volt első órája. Rendszerint ő ébreszt fel engem és tartja bennem a lelket, amit nagyon elismerek, hiszen engem egyetemen felkészültnek tartani, az egy igazi művészet. Mélyet lélegeztem, ahogy elsétáltam a színházterem előtt. Lesütöttem a szemem és direkt nem néztem be az ajtón, hiszen jól tudtam, hogy Soomi bent van. Nagyon jól tudom, hogy utálnom kellene, legalábbis haragudni rá azért, amit tett. Pénzt ajánlani valakinek, hogy foglalja le a legjobb barátomat, elég szenny dolog. Nyolc hónapig elhitetni valakivel, hogy minden szép és jó, játszani az érzéseivel, még durvább. Még is, az első szerelmem volt, legalábbis úgy éreztem, hogy nagyon szerelmes voltam. Hiába voltam tudatában a rossz dolgoknak, amit tett, ott volt az a sok jó emlék, ami mindig a visszájára fordította az érzelmeimet. Az emlékek, amikor együtt kajáltunk, randiztunk, nevettünk és együtt voltunk, az együtt töltött éjszakák és a heves csókok. Vajon meg tudná tenni mindezt szerelem nélkül? lefeküdni velem úgy, hogy nem érez irántam semmit? A szemembe mondani, hogy szeret, ha nem úgy van? 

- Kai - Hallottam meg a nevem a hátam mögül.

Megtorpantam és kikerekedtek a szemeim. Erősebben rászorítottam a kávés pohárra, ami félő volt, hogy a papír csomagolás gyengesége miatt összeroppan vagy lelöki a tetejét magáról. Nagyot nyeltem és egy kis ijedtség futott végig a testemen. Oldalra fordítottam a fejem, de nem fordultam meg. Nem tudtam, hogy mit csináljak, a szívem csak úgy hevesen vert. Soomi lassan elém ért és felnézett rám. Arca kicsit piros volt, ami még inkább megdobogtatta a szívemet és ez nem tudtam, hogy jó e. Haja kissé kócos volt, szerintem a szerep miatt, amit próbáltak, hiszen ruhái is szakadtak és foltosak voltak, ami nem vallott rá. 

- Szia - Köszönt halkan. 

- Szia - Köszöntem vissza.

- Hogy vagy? - Kérdezte egy halvány mosollyal.

Felvontam a szemöldököm és egy percig úgy néztem rá, hogy nem tudtam, komoly e a kérdés.

- Ezt tényleg megkérdezed? - Motyogtam.

- Oké, tudom, hogy hibáztam - Sóhajtott egyet és egy pillanatra lesütötte a szemeit. - Bocsánatot kérek azért, amit tettem.

- Szerinted ez ennyivel elintézhető? - Kérdeztem vissza és nagy önuralmamba telt nem azonnal magamhoz ölelni. - Megzsaroltál egy embert, hogy foglalja le a legjobb barátom idejét csak azért, hogy ne legyen velem. felfogtad, hogy mit tettél?

- Igen és nagyon szégyellem magam - Harapta be az alsó ajkát.

- Miért csináltad? - Kérdeztem rá.

- Én csak - Megvonta a vállát és félre nézett, majd vissza a szemembe. - Féltékeny voltam.

- Te?

- Igen - Forgatta meg a szemeit. - Annyira jóban vagy Byul-lal, és annyi időt töltöttetek együtt. Nem akartam, hogy elvegyen tőlem.

- Soomi - Sóhajtottam a nevét. - Byul gyerekkorom óta a legjobb barátom. Megértette volna, ha azt mondom neki, most nem vele leszek, hanem veled. Értelmes nő, hidd el, hogy nem patáliázott volna. Erre te ilyet csinálsz.

- Tudom, de annyira féltem, hogy inkább őt fogod választani.

- Miért tettem volna? A legjobb barátom, mindent megbeszélünk, mindent tudunk egymásról, de ennyi.

- Ennyi? - Mosolygott rám. - Kai, te nem veszed észre, hogy Byul totál szerelmes beléd? 

- Ó, kérlek - Forgattam meg a szemeimet. - Byul mindig is ilyen közvetlen volt. Kiskorunk óta hecceljük egymást, ismerjük egymás minden mozdulatát és ha azt hiszed, hogy az ölelések meg a puszik, amiket kapott, azért van, mert érzünk egymás iránt valamit, tévedsz. Évek óta a szokásunkká vált ez.

- Persze - Sóhajtott. - Azért sajnálom a lányt.

- Miért? - Ingattam meg a fejem.

- Azt hittem, hogy ki szeretnék békülni veled. Szerettem volna, ha adsz nekünk még egy esélyt.

- És? - Kérdeztem és nyeltem egyet. 

Ki akartam békülni vele. Vissza akartam kapni. Soomi gyönyörű lány volt, intelligens és voltak céljai az életben. Sokat tanult, de emellett mindig sok időt töltöttünk együtt. 

- És igaza van Byul-nak - Felelt semleges hanggal. - Nőj fel!

- Mi van veled? - Ingattam meg a fejem és nem titkoltan rohadt rosszul estek a szavai. 

- Velem? - Nevetett fel halkan. - Velem semmi. De te, Kai.. - megingatta a fejét és mosolyogva végig mért. - Nem tévedtem, amikor azt mondtam, rohadt helyes pasi vagy. De eszed... nem látsz te semmit. Nekem egy felnőtt férfi kell, aki átlátja a dolgokat, nem pedig egy kisfiú, aki a saját világában él.

Azzal fogta magát és egyet lépett balra, hogy kikerülve engem visszamenjen a próbaterembe. Én csak álltam ott, nem mozdultam meg, szinte lesokkolódtam. 

- Á, szia Byul - Hallottam meg Soomi hangját magam mögül.

Úgy fordultam meg, mint akit négyen löktek. Szemeim rátapadtak a két lányra. Soomi intett egyet a legjobb barátomnak, majd eltűnt a próbateremben. Byul a folyosó végén közeledett, ezért valamelyest leeresztettem a feszültségemből, hogy nem volt fültanúja a kis beszélgetésünknek. A lány szigorú szemekkel nézett a volt barátnőm után, aki eltűnt a kétszárnyas ajtó mögött, majd rám vetette a tekintetét. Szemei nem voltak túl kedvesek, ahogy azonnal kérdő pillantásokkal díjazott. Csak sóhajtottam egyet és bevártam a lányt.

- Nem akarok beszélni róla - Mondtam azonnal, komoran, ahogy mellém ért a lány.

Ő csak bólintott és nem kérdezett, amiért hálás voltam. Együtt indultunk el a szekrényeink felé.