Nőj fel! (EXO- Kai FF)

18.

- Nem gondolod, hogy kicsit szebben kellene felöltöznöd? - Kérdezte Kai.

Az ágyamon ült és a telefonját böngészte unalmában. Reggel előbb megérkezett, ami kicsit furcsa volt számomra, hiszen az eddigi folyamatos, közös iskolába menetelünk megszűnt Soomi megjelentével. Bár most három napig csak én vagyok Kai-nak, aminek egyrészt örülök, másrészt annyira nem. Nagyon szeretek vele lenni és mi tagadás, nagyon hiányzik, amióta a lány valahogy elmarta mellőlem. Nem is így mondanám, hiszen szerelmesek, nem várhatom el, hogy Kai minden idejét velem töltse, mégis fáj egy kicsit a hiánya. Viszont nem örültem a közelségének, hiszen MinSeok-kal is azért mentem bele a randiba, mert el kell kezdenem elfelejtenem a srácot.

- Miért öltöznék fel szebben? - Néztem rá a tükörből.

- Mert délután randid van, nem? - Emelte fel a fejét és összekapcsolta a tekintetét az enyémmel.

- Először is, nem fogok megváltozni senki kedvéért - emeltem ki az összes szót külön, célozva az ő esetére, mire csak egy gyors grimaszt kaptam. - Másodszor pedig, MinSeok azért hívott el, mert kedvel. Ha nem tetszene neki a kinyúlt pólóm és a farmerom, valószínűleg nem hívott volna.

- Nincs abban semmi rossz, ha egy kicsit tetszeni akarsz valakinek - Reflektált a mondatom első felére. - és hátha jobban értékeli a szűk farmert és a csinos felsőt.

- Nem fogok feszengeni - jelentettem ki. - Ebben a pólóban megyek, mert először is, egyetemre készülök. Majd suli után megyünk el kávézni, ahová nem kell kiöltözni, szóval ennyi.

- Ahogy akarod - Sóhajtott Kai.

Nem értettem, mi baj az öltözékemmel. Mindig is így öltöztem, MinSeok is így láthatott csak, ami azt jelenti, hogy így tetszettem meg neki. Ha meg meg akar változtatni, ahogy Soomi is tette Kai-val, akkor viszlát. Nekem nincs szükségem sem sminkekre, sem pedig tapadós ruhákra. Még a lábamat is utálom borotválni, nem akarom, hogy mindenki azt nézze, ahogy kilóg a szoknyából és egész nap azon izguljak, hogy valahol kilóg e egy szőrszálam vagy felfújja a szél és kilátszik a bugyim. Köszönöm, nekem tökéletesen megfelel a farmer és a póló. 

- Mehetünk? - Kérdezte a srác és feltolta magát az ágyamról.

- Menjünk - Bólintottam.

Hosszú, fekete hajamat csak gyorsan átszántottam az ujjaimmal és a hátam mögött hagytam leomlani, ahogy azt szerettem. Talán a kiengedett hajam volt a mai szettemben az egyetlen nőies vonás. Mindegy, így voltam önmagam.

- Amúgy jól nézel ki - Állapítottam meg a bejárati ajtóban, amikor már zártam magunk után. - Hol hagytad az ingeket? Mosásban vannak?

- Nagyon vicces - Mondta, meg sem fordulva csak az autó felé menet. - Így volt ma kedvem felöltözni.

- vagy Soomi nincs itt - Motyogtam magam elé a valószínűbb választ.

Kai megint elővette a kedvelt, térdénél szaggatott farmerjét, Ami újnak nézett ki a fekete színe miatt, de mégis viseletesnek a mosott, koptatott fazonja miatt. ehhez egy régi, sokat hordott, bordó pólót vett fel, melynek az elejére egyszerűen, fehér betűkkel egy "New York" felirat volt nyomva. Haját még mindig hátra fésülve hordta, de ezt a változást nem bántam, hiszen így megmutatta az egész arcát, homlokát, arcéleit és tiszta szemeit a világnak. 

- És amúgy igen, mosom az ingeimet - Mondta, amikor beültem mellé az autóba. - Tudod, szoktam mosni.

- Na ne - Kaptam színpadiasan a kezemet a mellkasomhoz, majd egy túljátszott meglepődöttséggel felé fordultam. - Csak nem Soomi megtanított rá?

- De - Mosolyodott el. - És képzeld, a héten még főztünk is együtt.

- Na, ez azért valami - Grimaszoltam egyet. - Nekem az elmúlt hat évben nem sikerült rávennem téged, hogy főzzél velem vagy mossál magadra, erre Soomi három hónap alatt simán betanít.

- Nem vagyok kutya - Nevetett fel halkan a szóhasználatomra és a kiakadásomra. - És szeretnék kicsit önálló lenni.

- Ne mondd, mióta? - Sikeredett egy kicsit gúnyosabbra a kérdés, mint terveztem.

- Ne legyél lekezelő - Emelte meg a szemöldökét. - Nyilvánvaló, hogy barátnőm van, szeretnék felnőni már egy kicsit.

- Ez aranyos - Mosolyodtam el.

- Úgyhogy lehetnél segítőkészebb.

- Miben segítsek? - Néztem rá. - Tartsak gyertyát, miközben smároltok? Kösz, de nem.

- Nem smároltunk még - Motyogta.

- Nem csókolóztatok? - Lepődtem meg őszintén és valahol megkönnyebbülés lepte el a belsőm.

- Nem - Vallotta be Kai, amit nagyon nagyra tartottam tőle. - Ő az első barátnőm, tudod, hogy rohadtul tanulnom kell még mindent.

- Kai, a csókolózást nem lehet tanulni.

- Akkor is valahogy el kell kezdeni - Vont vállat. - Nem akarok beégni.

- Egy csókkal? - Mosolyodtam el. - Kai, Soomi valószínűleg a sztratoszférából fogja leszarni, hogy ha kicsit ügyetlen leszel az elején a nyelveddel. A szádat már valószínűleg imádja, ahogy láttam - Undorodtam meg a saját szavaimtól a végére.

- Tudom - Sóhajtott egy apró mosollyal. - Csak szerettem volna, ha a lehető legtökéletesebb minden.