Nőj fel! (EXO- Kai FF)

42.

- Minden rendben van? - Kérdezte Kai, amikor leült elém.

Megvontam a vállam és semleges, mégis ideges arccal oldalra fordultam, hogy ne kelljen ránéznem. úgy éreztem, hogy csapdába estem. Szerettem őt, nem akartam elveszíteni, ha már végre az enyém lehetett, ráadásul az ő életét sem akartam megkeseríteni Soomi társaságával. Még sem láttam más kiutat, hiszen nem akartam őt szégyenbe hozni azokkal a képekkel, hogy mindenki láthassa az egyetemen. Vicc ez az egész.

Kai felállt az asztaltól és megkerülte azt. Most nála voltunk, az egész hétvégét itt terveztük tölteni, kettesben, ahogy szoktuk, csak egy kicsit közelebb most már. Leült a mellettem lévő székre és felém fordította azt. Sóhajtott és kezét a lábamra tette. Levittem a tekintetem az ujjaira és sóhajtottam egyet. Nem tudom, mit csináljak.

- Fordulj ide! - Kért lágy, mégis erőteljes hangon. 

Szó nélkül fordultam ki az asztal lapja alól, oldalra csúszva a fa ülőkén, hogy szemben legyek a sráccal. Lehajtott fejjel néztem, hogy immáron mind a két keze a combomon fekszik. Nyugtató volt, de még idegesebb lettem tőle ebben a helyzetben. Nem akartam elveszíteni.

- Byul, mi a baj? - Kérdezte halkan.

Nem válaszoltam csak felnéztem rá. Belenéztem a kérdő szemeibe, majd beharaptam az ajkam és megint félre néztem. Hogy mondjam el neki? csak szakítsak vele és lökdössem a lány karjaiba? Vagy mondjam el neki, hogy mire készül a lány? 

- Nem tetszik ez nekem - Sóhajtott Kai. - Mi történt? 

- Soomi - Leheltem a nevet, de ettől az aprócska szótól is elszorult a mellkasom.

- Mit mondott neked? - Vált keményebbé a hangja a lány említésétől. - Bántott?

- Nem - Suttogtam.

- Nézz ide - Kért halkan és egyik kezével maga felé emelte az arcomat, hogy végre rám tudjon nézni.

Nehezen, de tartottam vele a szemkontaktust és ettől még nyomorultabbul éreztem magam. Istenem, annyira gyönyörű ez a szempár, mit csinálok majd nélküle? Kai lassan megsimogatta az arcélemet, ahol tartotta a fejemet, majd halványan rám mosolygott.

- Nincs titok, emlékszel? - Suttogta. - Megoldjuk, csak mondd el kérlek.

Mély levegőt vettem és bólogattam egy keveset. El kell mondanom neki. Nem fogom azt mondani, hogy jobb lenne neki a lánnyal, hiszen tudja, hogy mennyire szeretem őt és mennyit ácsingóztam utána. Ráadásul tisztában van a Soomi-val kapcsolatos ellenszenvemmel, így azonnal leesett volna neki, hogy valami nincs rendben. és nem is akarom, hogy ez így történjen, meg kell tudnia, hogy mekkora fasszal volt együtt. Egyszerre voltam dühös és szomorú, erőtlen és adrenalinnal teljes.

- Megzsarolt ma engem is - Mondtam halkan.

- Mivel? - Kérdezte Kai mély hangon.

- Először azzal, hogy mindenkinek elmondja, hogy csókolóztunk, amikor ti még együtt voltatok - Mondtam őszintén, halkan a szégyentől. - És hogy mindenki nagy ribancnak fog tartani engem miatta.

- Először? - Kérdezett vissza. - Hogy hogy először ezzel? Többször is?

Vállat vontam és lesütöttem a szemem, hiszen az államat még mindig tartotta, így nem tudtam lehajtani a fejem.

- Mondtam, hogy ezzel nem tud megzsarolni, mert csak magát keverné szar helyzetbe a tudattal, hogy a mi csókunk után szakítottál vele. És mindenki azt fogja hinni, hogy jobb voltam nála és ezért.

- Jobb is volt - Mosolygott rám Ka, mire felemeltem a fejem.

Egy halvány mosolyt dobtam felé és egy kicsit megnyugodott a lelkem.

- Mit mondott még? Mivel zsarolt még?

- Veled - Vágtam rá halkan. - Vagyis a képeiddel. 

- Milyen képekkel?

- Amiket küldtél neki - Motyogtam összeszorult torokkal. - Félmeztelen és provokatív képekkel. 

- Mit akart cserébe? - Merevedett meg teljesen az arca, kiemelve ezzel a feszes, nem éppen kedves arccsontjait. 

- Hogy menj vissza hozzá.

Kai mormogott egyet és elengedte az arcomat. Végre lehajtottam a fejem és csak sóhajtottam egyet. Nem sírhatok, pedig nagyon szeretnék. De nem akarom megadni magamnak ezt, hogy ennyire letaglózzon ez a kis nyomorult, Kai-nak sem, hogy lássa, hogy megtört és Soomi-nak sem akárcsak a tudatot, hogy sikerült megvennie. Kai idegesen felállt, ami akkora lendülettel sikerült neki, hogy a székét hátra lendítette és majdnem felborult. Összerezzentem és hangosan szívtam be a levegőt. felnéztem a srácra, aki tett egy kört maga körül, közben pedig idegesen a hajába túrt. Lenézett rám és kissé rémisztő volt a szigorú tekintete és az éles arcszegletei, keverve a sötét ábrázattal és a mérges vonásaival. 

- Nem mondtál neki igent, ugye? - Kérdezte hevesen.

- Nem - Ingattam meg a fejem megszeppenve.

Kai odalépett elém és leguggolt a szék elé. Kezeivel megtámaszkodott a combjaimon és sóhajtott egyet. Megingatta a fejét, mielőtt rám nézett volna. 

- Nem kell idegeskedned - Mondta halkan. - Nem foglak elhagyni.

- De a képeid..

- Kitalálunk valamit - Vágott közbe keményen.

Bólintottam egyet, de nem szóltam semmit. Mit is mondhattam volna? Nem tudtam, hogy egyáltalán ez ellen lehet e valamit tenni vagy van e megoldás erre az egészre. Csak a szerencsében bíztam, semmi másban.