Nőj fel! (EXO- Kai FF)

11.

- És milyen volt? - Kérdeztem, miközben nyammogtam egy felismerhetetlen ízű gumicukron.

- Nem rossz - Vont vállat Kai és kicsit lejjebb csúszott az ágyon, összegyűrve ezzel maga előtt a takarót. - Bár nem hiszem, hogy gyakran fogok oda járni. 

- Hm - Bólintottam. - Nem jó a kávé?

- Az finom. Csak annyira nem szórakoztató, hogy egy idős, szőrös néni próbál meg felszedni minden srácot, aki betér oda - Mesélte az élményeit egy új kávézóról, ahol ma délután volt.

Halkan felnevettem és a kép ott lebegett előttem, amint egy idős nő odamegy minden fiatal fiúhoz és férfihoz, majd egy őskori szöveggel rájuk startol. Úgy értem, ki az, aki ne olvadna el egy 'Kérsz még tejet, édesem?' szövegtől egy félreérthetően más célú választ váró hölgytől, aki akár a nagymamája is lehetne.

- Amúgy - Mondta, mielőtt felelhettem volna bármit is.

- Hm? - Hümmögtem, amikor csak csámcsogott egy kicsit.

Már megnéztünk két filmet és belekezdtünk egy harmadikba is, aminek a felénél áll most a tévé, halvány fényt eresztve ezzel a szobára. Már hajnal három is elmúlt, amúgy is sötét volt, de a függönyeim is be voltak húzva, ezzel még misztikusabbá téve a szobát. Kai már a paplan alatt feküdt, eltakarva ezzel előlem a meztelen lábait, és csak a hasa közepétől lógott ki. Félig ülő helyzetben válogatta a hasára rakott, becsomagolt cukorkákat, hogy melyiket is bontsa ki. Haja már kócos volt és a tincsek ide-oda ragadva egymásba keresztezték egymást, ami egyszerre adott neki szexi és kisfiús ábrázatot. Pont, ahogy szerettem.

- Mondani akartam neked valamit - Folytatta végre.

- Hallgatlak - Bólintottam és letettem a kezemben lévő papírokat, hogy csak rá figyeljek.

- Van ugye ez a csaj - Kezdett bele, szigorúan a hasán lévő nasikra fókuszálva.

- Igen - Feleltem.

Azonnal ugrott egyet a belsőm és egy megmagyarázhatatlan, kavargó érzés futott végig rajtam. Mint amikor rosszat tesz az ember és már nem tudja visszacsinálni, felelnie kell a hibájáért és a következményekkel. Lesütöttem a szemem és bólintottam is egyet a feleletem mellé, majd vártam, hogy folytassa. Végül is, boldog voltam, hogy beszél róla végre. Nem akartam tudni, de annyira kíváncsi voltam már. Közhelyes lenne azt állítani, hogy jobb lett volna a lelkemnek, ha nem tudok semmit, hiszen akartam tudni. Kai a legjobb barátom volt, mindent elmondtunk egymásnak.

- Ma vele voltam a kávézóban - Folytatta halkan, miközben még mindig nem nézett rám. - Randiztunk.

- Komoly a dolog? - Érdeklődtem.

Kai arcán egy halvány mosoly jelent meg, ami miatt szavak nélkül is megértettem őt. Bólintott egyet, én pedig elmosolyodtam. Nem tudom, hogy miért. Fájnia kellett volna. Úgy is volt, de erősebb volt az öröm, amit amiatt éreztem, hogy a legjobb barátom végre megtalálta a szerelmet.

- Azt hiszem - Felelt és választott magának még egy gumicukrot. 

- Mesélsz róla? - Kérdeztem vagy negyvenedjére tőle, amire mindig egyfajta választ kaptam.

- Soomi a neve - Kezdett bele azonnal, mire hirtelen elfelejtettem nyelni is.

Csendben maradtam és inkább figyeltem.

- Színház szakos - Mesélt halkan, hangjában tele édességgel, kívánattal és csodálattal. - Szerintem ismered.

Vettem egy mély levegőt és lenéztem az előttem heverő papírokra, amíg gondolkodtam. Megpiszkáltam három gumicukrot és egy vonalba rendeztem őket, majd csatlakoztattam még kettőt és piramis formát alakítottam ki belőlük a takarómon.

- Rövid, barna hajó lány? - Kérdeztem rá. - A mostani színdarabban a főszerepet játszotta, akire gondolok, csak nem vagyok biztos a nevében.

- Ő az - Harapta be az alsó ajkát Kai, majd nem törődve a sok nasival, hogy hová esnek, oldalra fordult, hogy felém nézhessen.

Mosolyogva néztem rá, viszonozva a csillogó szemeit és az őszinte arcát. Még sosem láttam ilyennek. Hitte már azt, hogy szerelmes, de mind gyorsan jött, gyorsan ment gyerekszerelmek voltak. Ez valami más. Kai régen beszélt ilyen odaadással, gyengédséggel egy lányról. Talán soha.

- Szóval - Kezdtem bele, hogy megtörjem a csendet. - mennyire komoly a dolog?

- Hát, lassan három hónapja találkozgatunk - Mondta mosolyogva. - Már sokszor meg akartam kérni, hogy tudod, legyen a barátnőm, de nem tudtam. És ma sikerült.

- Igent mondott? - Vontam fel a szemöldököm és szélesen mosolyogtam.

- Igen - Nevetett fel Kai és visszagurult a hátára.

Ujjaival megdörzsölte a szemét, ezzel adva nekem egy szabad másodpercet, hogy lehervadjon az arcomról a mosoly. Örültem neki, persze, hogy boldog voltam érte. Csak nem volt túl őszinte a mosolyom, amit azonnal visszavettem, ahogy megint rám nézett.

- El sem hiszem - Sóhajtotta. - Szeretném, ha megismerkednétek.

- Tessék? - Kerekedtek el a szemeim. - Már most?

- Mi az, hogy már most? - Forgatta a szemeit. - Nem az anyám vagy, nem nagy dolog. Ő a barátnőm, te meg a legjobb barátom. Szeretném, ha jól kijönnétek, mert mind a kettőtöket nagyon kedvellek. 

- Hát persze - Bólintottam egy apró sóhajjal. - Elmehetünk valahová hétfőn, ha gondolod.

- Szuper - Lelkesedett fel Kai. - Te vagy a legjobb, ugye tudod? - Simogatta meg az arcomat kicsit, amitől még egy darabka valahol megrepedt bennem és halkan a mélybe zuhant, ahonnan már sosem kerülhet elő.