Nőj fel! (EXO- Kai FF)

43.

*Kai POV*

Nem tudtam hová tenni az egészet, ami éppen folyt. A hétvégét nálam terveztük tölteni, nyugalomban. Végre át akartunk esni a részen, ahol megszokjuk a kapcsolatunkat, a legjobb barátokból lett szerelmet. Ahol végre elillan a fura érzés a csókok közben, ahol végre megtanuljuk, hogy bátran öleljük át a másikat és érjünk hozzá egymáshoz. Ennek ellenére egész nap, miután megtudtam, hogy Soomi mit tervez, idegesen járkáltam a lakásban, majd egyedül hagyva Byul-t elmentem az edzőterembe. Tudom, hogy együtt kellett volna lennünk, de egyrészt sokszor volt már nálam ahhoz, hogy ott merjem hagyni gond nélkül, másrészt meg tartottam tőle, hogy ha nem dolgozom le magamról ezt az ideges terhet, akkor csak rajta töltöttem volna ki. Így ment el egy értékes napunk ahelyett, hogy nyugodtan lazítottunk volna.

- Hát te mit csinálsz? - Kérdeztem halkan, amikor beléptem a konyhába.

Byul rám mosolygott, majd visszafordult a tűzhely felé, ahol éppen kevergetett valamit. Beletúrtam a kissé vizes hajamba, majd összeráztam a tincseimet kicsit. Edzés után lezuhanyoztam, csak utána mertem Byul közelébe jönni, nehogy meggondolatlanságot csináljak. A hűvös víz lenyugtatta a kedélyeimet és egy kicsit nyugodtabban tértem vissza a saját lelkembe. 

- Főzök - Felelt halk hangon a lány.

Mögé léptem és kezeimmel a hátára simítottam. Byul elmosolyodott és egy fél pillanat erejéig hátra fordult hozzám, majd visszavezette a tekintetét a rotyogó ételre. Beleszippantottam az isteni illatgőzbe, de meglepő módon nem kordult meg a gyomrom. Túl ideges voltam az evéshez.

- A konyhában mindig tudok gondolkodni - Tette hozzá.

Mély levegőt vettem és ujjaimat levittem a derekára, majd előre toltam a hasán. A lány lezárta a gázt és ezzel késznek nyilvánította a vacsorát. Már így is későre járt, péntek lévén délelőtt még egyetemen voltunk, aztán jöttünk haza. Késő délután húztam el edzeni, hogy leeresszem a feszültséget, és már kilenc is elmúlt, mire hazaértem. A lány arrébb lépett a forró főzőlaptól és megfordult a kezeim között. Fenekével a pultnak dőlt, kéz kezét pedig a mellkasomra simította. Elmosolyodtam és megpróbáltam nyugodt lenni, ahogy az érintéseire koncentráltam. Lenéztem rá és arca kissé zaklatott volt, mégis mosolygott. Mindig is csodáltam a kitartását és az erejét, sose adta fel. 

- Min gondolkodtál? - Kérdeztem halkan és ujjaimmal lassan simogattam a derekát, ahol tartottam őt.

- Hogy mit csináljunk - Felelt.

- Hm? - Vontam fel a szemöldököm, hogy további részleteket kérjek. 

- Soomi nem tudja, hogy együtt vagyunk - Közölte halkan, közben pedig beharapta az alsó ajkát.

Elmosolyodtam, hiszen csak az elmúlt héten látom ilyen zavartnak, amióta véglegesen együtt vagyunk. Sosem vettem észre, mennyire aranyos, amikor ideges és mennyire szépen íveltek az ajkai. 

- És? - Kérdeztem vissza, amikor észhez tértem, de tekintetem továbbra is a száját fixírozta.

- Ez még előnyünkre válhat, de először egy egyszerű dologgal oldhatnánk meg.

- Mégpedig? - Kérdeztem vissza és végre a szemeibe tudtam nézni.

- Te bemehetsz a színház terembe feltűnés nélkül - Mondta halkan. - Ha Soomi meglát, akkor azt fogja gondolni, sikerrel járt.

- És ha így van? - Kérdeztem és kezdett forogni a gyomrom a lány gondolatára.

- Akkor muszáj elhitetned vele, hogy nyert - Motyogta, láthatóan nem kedvelve a saját gondolatmenetét. - Ő is tudja, hogy nem a szíved csücske már, de meg kell játszanod, hogy visszamész hozzá.

- Mi fog kisülni ebből? - Sóhajtottam egyet, hiszen nekem se nagyon tetszett az ötlet.

- Meg kell szerezned a telefonját - Vont vállat. - Ki kell törölnöd a beszélgetéseteket, hogy esélye se legyen visszanézni a képeket. Meg a galériáját is át kéne nézni, hogy ne legyen benne több kép rólad.

- Sose teszi le a mobilját - Leheltem a szavakat. 

- Próbán nincs vele, nem? - Kérdezett vissza.

- A színfalak mögött vannak a cuccaik - feleltem és összehúztam a szemöldököm.

- Csak be kell jutnod oda.

- Ahhoz át kell menni az egész termen, amit tökéletesen látni a színpadról - Húztam el a szám.

- Akkor azt mondod neki, hogy beszélni akarsz vele, megvárod hátul a próba végéig. Addig csak sikerül kitörölni.

- És ha nem? - Haraptam be a számat idegesen.

- Akkor kénytelen leszek a Szaturnuszig rúgni a pénzes picsáját - Mormogta Byul. mire elmosolyodtam.

Lehajoltam és egy puszit nyomtam a szájára. 

- Édes vagy, amikor morogsz - Motyogtam az ajkaira, majd még egy apró puszit hagytam ott.