Nőj fel! (EXO- Kai FF)

34.

*Kai POV*

- Heló - Köszönt egyszerű, lapos hangon MinSeok.

Felnéztem rá és egy biccentéssel üdvözöltem, miközben néztem, ahogy leteszi a táskáját az üres székre maga mellett és a másikon helyet foglal. 

- Köszönöm, hogy jöttél - Mondtam nyugodt hangon, hiszen nem akartam megalázni magam már az elején reszketeg, nyuszi hanghordozással.

- Mit akarsz? - Nézett rám komolyan és tisztán láttam az ellenszenvet a szemében.

- Először is megköszönni, amit értem tettél - Néztem a szemébe őszintén. - Hogy Soomi felé megmutattad az igazságot.

- Nem miattad tettem, ne értsd félre - Javított ki. - Byul miatt. 

- Oké - Bólintottam. - Beszéltem vele és bocsánatot kértem tőle is. 

- Helyes - Bólintott. - De ha jól sejtem, nem azért írtál rám, mert meg akartad köszönni ezt.

- Nem - Ingattam meg a fejem. - Tudom, hogy nem igazán kedvelsz.

- Szó sincs arról, hogy nem kedvellek - felelt, közbe vágva. - Nem is ismerlek, szóval nem lehet azt mondani, hogy nem kedvellek. De tény, hogy nem loptad be magad a szívembe azzal, hogy Byul-t így eldobtad.

- Tudom - Sóhajtottam. - Tudom, hogy egy nevetséges barom voltam. Ne ragozzuk ezt tovább.

- Hm - Bólintott a srác. - Mit szeretnél tőlem? - Tért rá a lényegre.

- Beszélni - Feleltem. - Furcsának tűnhet, hiszen nem is ismerjük egymást, de hirtelen nem volt jobb ötletem.

MinSeok felvonta a szemöldökét és hátra dőlt a székben. Mellkasán összefonta a karját, majd csak bólintott egyet, amit én jelnek vettem, hogy folytassam. Mély levegőt vettem és összeszedtem a gondolataimat, habár nem volt semmi a fejemben. Hirtelen ötlet volt vele beszélni és azt sem tudtam igazán, mit akarok megkérdezni.

- Szóval Byul-ról lenne szó - Kezdtem bele.

- Mit csináltál?

- Semmit - Mosolyodtam el és megingattam a fejem. - Minden rendben van, ne aggódj! Nem áll szándékomban megbántani, ő a legjobb barátom.

- Hm - Biccentett egyet egy halk hümmögéssel.

- Csak mivel nem tudok eldönteni jó pár dolgot, szerettem volna, ha szakszerű segítséget kapok. Tudom,  hogy baromság, de te ezt tanulod és Byul mondta, hogy nagyon jól csinálod.

- Mit szeretnél tudni?

- Elég sok mindent - Sóhajtottam.

- Oké, szögezzük le, nem vagyok jósnő - Nézett rám fa arccal. - Megpróbálok segíteni, de ne vedd készpénznek, amit mondok.

- Egy kis támpont is megteszi.

- Oké - Bólintott. - Hallgatlak.

- Tudod, hogy Byul és én elég régóta barátok vagyunk - Csak biccentett, de nem szólt. - Tizenhárom éve mindent elmondunk egymásnak, nincsenek titkaink, közvetlenek vagyunk egymással. Rengetegszer aludtunk együtt, láttuk egymás legrosszabb oldalát is. A lényeg, hogy mindent tudunk a másikról - Mély levegőt vettem és gyorsan elgondolkoztam, hogy is folytassam. - Az ölelések és a puszik bevett dolgok nálunk. Mindig is kölcsönös bizalom volt közöttünk. 

- Oké, állj! - Emelte fel az egyik kezét, hogy megálljt intsen a szavaimnak. - A kisregénynek az lenne a lényege, hogy nagyon jóban vagytok. A kérdés?

- Igen - Foglalta össze gyorsan. - Igazából nem tudom, hogy kérdés e. Csak tudom, hogy te jó ember ismerő vagy. Vagy elemző. 

- És szeretnéd tudni, hogy Byul mit gondol rólad - Fejezte be helyettem.

- Hát, nagyjából - Bólintottam.

- Miért nem kérdezed meg tőle?

- Ez nem olyan egyszerű - Sóhajtottam. 

- De. Végül is most mondtad, hogy mindent meg tudtatok beszélni és nincsenek titkaitok.

- Mégsem állhatok elé, hogy megkérdezzem, igaz e az, hogy szerelmes belém - Ahogy kimondtam a szavakat, kikerekedtek a szemeim.

Nem terveztem ezt így, kerek perec elmondani MinSeok-nak, csak egy kis útba igazítást szerettem volna. A srác elmosolyodott és megingatta a fejét.

- Mit számít? - Kérdezte. - Te hogy érzel?

- Miért fontos?

- Miért? - Kérdezett vissza. - Mert gondolod, hogy a te érzéseid változnak az övé alapján vagy fordítva? Ugyan, kérlek. Ha szerelmes beléd, ha nem, akkor is érezned kell valamit a tudata nélkül. 

- Mire gondolsz? - Köszörültem meg a torkom.

- Ne legyél kisgyerek - Nézett rám szigorú szemekkel. - Érzel iránta valamit vagy sem?

Megvontam a vállam és lenéztem az asztal lapjára. Gőzöm sem volt, őszintén. Nem tudtam volna magabiztosan azt mondani, hogy nem érzek semmit, de azt sem, hogy igen.

- Tanács kellett? - Sóhajtott egyet MinSeok, mire ránéztem. - Itt a tanácsom. Byul kiskorod óta a legjobb barátod. Meghallgatott és mindig melletted állt. Jól elbeszélgetsz vele, tudsz vele hülyéskedni. Bírja a gyökér énedet akkor is, ha nem viselkedsz férfiasan, csípi a saját oldaladat, amikor nem játszod meg magad. Tetszel neki úgy, ahogy van és teljes mértékben elfogadott. A családjaitok gondolom ismerik egymást és szeretnek titeket. Említsük meg, hogy Byul okos és rohadt sokat tesz azért, hogy segítsen neked. Otthon is megállja a helyét, nagyon jól főz és viszi a háztartást az egyetem mellett, ráadásul ne felejtsük el megemlíteni, hogy mindig önmagát adja melletted és nem mellesleg nagyon szép lány. A tanácsom az, hogy nőj fel a feladathoz és gondolkodj el rajta!

Azzal megfogta a táskáját és felállt az asztaltól. Megállt még mellettem, mire némán felnéztem rá. Felém nyújtotta a kezét és halványan elmosolyodott. Kezet fogtam vele és nyeltem egyet.

- Jó srác vagy, ne bántsd meg - Mondta halkan, majd távozott.

- Nem fogom - Feleltem, bár inkább csak magamnak.