Nőj fel! (EXO- Kai FF)

17.

Hangosan fújtattam egyet, miközben a konyhában pakoltam el a száraz edényeket a helyükre. Utáltam a házimunkát, de meg kellett csinálni, ha már egyedül éltem. Valamikor viszont úgy belendültem, hogy a legutolsó sarokig mindent kifényeztem a lakásban, jó unaloműző volt. Hallottam, hogy a bejárati ajtó nyitódik, amiért egy pillanatra megdermedtem, kezemben egy pohárral. Még jól jöhet, ha le kell ütni valakit.

- Hé! - Köszönt elegánsan egy ismerős hang a folyosóról.

Lehunytam a szemem és elmosolyodtam, ahogy leeresztettek a megfeszült izmaim. Feltettem a polcra a poharat és becsuktam a szekrényajtót. 

- A konyhában vagyok - emeltem meg kicsit a hangom, hogy Kai is jól hallja.

- Gondoltam - Hallottam meg közelebbről a hangját.

- Mizu? - Kérdeztem, közben sietve beszórtam az evőeszközöket a fiókom megfelelő tartójába.

Kai közben egy lagymatag puszit dobott a fejem búbjára, ami nem kellett volna, hogy jól essen, de sajnos nem tudok parancsolni a rohadt szívemnek, ami a srác akármilyen közelségétől repes. 

- Éhes vagyok - Mondta, de már el is tűnt félig a hűtőmben.

- Ne mondd - Mondtam unott hangon. - Nem a barátnőddel ettél?

- Nem - Felelt és kirakott a pultra egy kis zöldséges csirkeragut, amit még tegnap hagytam ott. - Ezt megehetem, ugye?

Válaszra se várva már tolta is be a mikróba a tányért, hogy felmelegíthesse. Megforgattam a szemem és elmosolyodtam. 

- Elmaradt a randi? - Kérdeztem rá, holott nem szerettem volna tudni a szerelmi életükről.

Minél kevesebbet tudok, annál jobb. Annál kevésbé fáj és annál gyorsabban tudok majd túllépni. Nem mellesleg annál könnyebben megy majd, hogy MinSeok-ra koncentráljak holnap.

- Hm - Bólintott tele szájjal, hiszen megtalálta út közben a megbontott csomag pillecukrot is. - Az apja felhívta, hogy egy fontos üzleti ebédre kell menniük.

- Nélküled? - Kérdeztem rá, hiszen eddig mindenhova magával rángatta a srácot.

Akármilyen családi perpatvar volt, amióta bemutatta őt a szüleinek, azóta sülve-főve együtt voltak. Együtt mentek el egy családi piknikre, de nem ám olyan pléden ülős, hangulatos, kosárból kajálós fajtára, hanem egy fa házikós, vízesés melletti, lebegő teázós félére. Együtt mentek el a családjával megnézni egy autót amit meg akart venni Soomi anyukája vagy a nagynénje, már nem emlékszem a sztorira. Együtt mentek el a családdal szabóságra, hogy a lány következő darabjához, amiben meglepő módon főszerepet játszott, kiválasszák az anyagmintát, hiszen egyedi tervezésű és készítésű ruha kellett. Én már rosszul lettem volna ennyi együtt léttől. Bár Kai megunhatatlan...ezt bizonyította az évek alatt.

- Valami felvágós biznisz - Vont vállat Kai. - Három család találkozik, akik mind benne vannak ebben nagyvállalati cuccban, amiben Soomi apukája is.

- Értem - Sóhajtottam. - Akkor most jó leszek én is? - Mosolyodtam el gúnyosan.

- Haha - grimaszolt a srác és kivette a mikróból a kajáját. - Attól, hogy randizok a barátnőmmel, nem szűntél meg létezni. Ne dramatizálj!

- Jó ezt hallani - Mosolyodtam el. - És? Mi a terved?

- Enni - Felelt és már meg is tömte a száját kajával.

- Más valami? - Vontam fel a szemöldököm. - Vagy csak a szakácsnőd lehetek ma? Is.

- Először eszem, aztán tudok gondolkodni - Motyogta tele szájjal a srác.

- Nagyon jó - Bólintottam.

- Amúgy mit csinálsz holnap? - Kérdezte és elindult a nappali felé.

- Miért? - Kérdeztem vissza és követtem őt.

- Soomi csak szombat este jön haza és ér rá - Felelt. 

Elfintorodtam a tudatra, hogy most már csak akkor kellek időtöltésre, ha a barátnője nincs ott. Szomorú. És ami még szomorúbb, hogy elgondolkoztam rajta, hogy MinSeok várhat. De nem! Már egyszer lemondtam Kai miatt, nem tehetem ezt vele. Maximum elmegyünk kávézni és utána Kai-val leszek. Vagy nem is leszek vele. Jaj, nem is tudom! Annyira szeretnék kemény lenni és visszavágni, megmutatni, hogy nem minden körülötte forog. Legalább egy kicsit magammal is elhitetni, hogy tudok létezni nélküle és nyitni mások felé. Érezze, amit én érzek az utóbbi hónapokban, amikor csak harmadik kerékként vagy pótlékként vagyok jelen. Bár nekem valószínűleg fájdalmasabb a hülye érzelmeim miatt, de akkor is. 

- Programom van - Feleltem halkan, magamban sem bízva, hogy tényleg eldöntöttem, hagyom veszni Kai-t.

- Micsoda? - Nézett rám és csak rágott és rágott.

- MinSeok-kal randizom - Feleltem és lesütöttem a szemem egy pillanatra, majd visszanéztem a szemeibe.

Egy másodpercre abbamaradt a rágása és csak értetlen fejjel nézett rám. Megnyaltam a számat és az agyam megint tovább lépett gondolkodás terén, mert már elképzelte, ahogy Kai leteszi a tálat és tiltakozik a randi ellen. Azt mondja, hogy csak az övé vagyok és nem találkozhatok azzal a sráccal. De természetesen nem így volt.

- Az a töris srác? - Kérdezett rá, amikor leesett neki. - Aki már hívott egyszer?

- Ő az, igen.

- Végre  - Forgatta meg a szemeit, ami kicsit rosszul esett nekem.

Nyeltem egyet és megpróbáltam nem mutatni, hogy a mellkasomban a szúró fájdalom mennyire megeszi a kedvem hirtelen. 

- Végre - Sóhajtottam egyet, majd csendben maradtam.