Nőj fel! (EXO- Kai FF)

35.

Mosolyogva néztem, ahogy Kai a masszát keverte. Délután átjött, hogy a szokásos pizsi partink előtt süssünk valamit együtt és süteménnyel teli kezdjünk bele az éjszakába. Éppen a tojásfehérjéket verte fel a géppel és lassan öntötte bele a cukrot, én pedig a csokis keveréket csináltam.

- Öntsd bele - Szóltam hangosan, hogy meghallja a berregő géptől a hangomat.

- Hogyan? - Kérdezte és minden oldalról megpróbálta beleborítani a  tálból a maradék cukrot, de a géptől nem tudta megdönteni a tányért és mindig maradt benne egy kis kristály.

- Rázd meg - Mutattam az üres kezemmel a mozdulatot.

Kai ügyetlenül leutánozta a mozdulatot, majd csak letette a tálat maga mellé.

- A süti azt akarja, hogy ne legyen benne több cukor - Közölte durcásan.

- Jézus - Sóhajtottam.

Letettem a kanalat a kezemből és odaléptem mellé. Felvettem a maradék cukrot és egy mozdulattal beleszórtam a fehér, már keményedő masszába. Felmosolyogtam a srácra, aki csak durcás képpel keverte tovább a habot. Halkan felnevettem és betettem a mosogatóba a tányért, aztán visszaálltam, hogy tovább csináljam a csokit. 

- Ne nevess! - Duzzogott. - Tudod, hogy nem értek a konyhához.

- Tudom - Nevettem még mindig. - De értékelem a segítséged.

- Kösz - Mosolyodott el halványan. - Én meg a fáradtságot.

- Jól vagy? - Kérdeztem vissza.

- Miért? - Nézett rám meglepődve a hirtelen kérdésen.

- Mert sose köszönted meg a kaját, amit csináltam, csak megetted.

Kai vállat vont és szemeit visszavezette a fehér habra.

- Gondoltam értékellek egy kicsit - Mosolyodott el.

- Igazán aranyos - Nevettem el magam. - Akkor gyere és értékeld a csokihabot.

Letettem a kanalat a kezemből és kicsit arrébb léptem. Beledugtam az ujjamat az elkészült pépbe és lenyaltam, hogy megnézzem, kell e bele valami. Kai úgy lépett oda, mintha csak a gyorsaságán múlott volna a sütemény készenléte. Egyszerre két ujját mártatta bele a barna habba és a szájába folyatta az adagot. Felnevettem és megráztam a fejem.

*Kai POV*

- Ez nagyon jó - Nyammogtam a csokis, édes masszán, majd még egyszer belemártottam az ujjam, hogy újabb apró falatot merítsek ki belőle.

- Na, ne edd meg a hasznot - Hessegetett arrébb Byul mosolyogva.

- Csak még egy - Mondtam és gyorsan lenyaltam az ujjam, hogy aztán újabb bevonatot tegyek rá.

- Elég - csapott nevetve a kezemre a lány, mire én is elmosolyodtam.

Hátrébb léptem és visszaálltam a már késznek nyilvánított tojáshabom mellé.

- Én is kész vagyok ám - Jelentettem ki büszkén.

Byul ránézett a tálamban lévő krémre és mosolyogva bólintott egyet.

- Akkor kérem - Nyújtotta ki a kezét.

Felvettem a krémet és odaadtam neki. Ezzel visszaléptem mellé és újabb próbát indítottam egy kis csoki megszerzésére, amíg a lány lassan belekanalazta a habot az ő táljába.

- Kai - Nevetett fel és a tojáshabos kanállal csapott a kezemre.

- Au - Mondtam mosolyogva és visszahúztam a kezem.

Lenyaltam a megszerzett zsákmányt az ujjamról és a kézfejemről és halkan felnevetettem.

- Töröld meg a szád, esküszöm, úgy eszel, mint egy gyerek - Forgatta meg a szemét Byul.

- Hol? - Kérdeztem és áthúztam a számon a kezem.

- Ott - Mutatta a szája sarkát.

- Itt? - Nyaltam meg az enyémet.

- Másik oldal - Sóhajtott egyet, mintha csak egy hatalmas feladatot kellene megoldania. - Komolyan mondom... mondom másik oldal!

Nevetve felvette a konyharuhát a pultról és a mutatóujja köré csavarta az anyag sarkát. Elém lépett, én meg lehajoltam, hogy elérjen. Nem éreztem magam zavarban, hiszen látott már úgy is, hogy a fél fejem csokis volt egy nyári fagyi csata után nálam. Csak nevettünk a dolgon, de nem zavart minket a dolog. Csíptem benne, hogy el lehet vele szórakozni és nem csak a ruhája érdekli, meg a haja, hogy ragacsos lesz. Finoman letörölte a csokit a szám széléről, majd mosolyogva a szemembe nézett. Viszonoztam a pillantását és én is elmosolyodtam. Tényleg értékelnem kellene a lányt, hihetetlen, hogy mit meg nem tesz.

- Vissza a sütihez - Motyogta kettőnk közé, mosolyogva.

Bólintottam és kiegyenesedtem, hogy visszalépjek a pulthoz.