Decisions

VIII.

A telefonom csengõhangjára keltem, elkáromkodtam magamat. Anna hívott. Gyorsan felvettem, próbálta, nem fáradtan a telefonba szólni.

-Szia Vicky, remélem nem zavarlak de ma elmegyünk a vidámparkba és úgy gondoltuk hogy ha szeretnél gyere el velünk hogy még jobban megismerd a családunkat.

-Rendben, hányra legyek készen?

-Körülbelül fél óra múlva ott leszünk érted.

-Rendben, köszönöm hogy gondoltatok rám.

Gyorsan kipattantam az ágyból és amilyen gyorsan tudtam összekészültem, kávét fõztem, közben magamra rángattam egy fekete ujjatlant és egy farmersortot. Mire a sminkem is megcsináltam a kávé már kihûlt, de azért megittam. Már a cipõm vettem mikor csöngettek. Gyorsan felkaptam a táskám és már kint is voltam az ajtón.

Beültem a kocsiba Diána mellé, becsuktam az ajtót és már indultunk is. Miután beszálltam jó pár percig csend volt a kocsiban, kicsit zavarban voltam. Végül Anna szólalt meg.

-És mond Vicky már vannak terveid a jövõt illetõen?

-Anya!-szólalt meg Dominic.

-Még konkrétan nincsen, de reálos vagyok és nagyon szeretem biológiát.

-Értem.

-És mond csak, melyik iskolába jársz?-faggattak tovább.

- A Martell Károly gimnáziumba.

-Dominic is odafog járni a most kezdõdõ tanévben.

-Melyik osztályba fogsz járni?-néztem rá a srácra.

-Az á-ba.

-Akkor reálos leszel, kösd fel a gatyádat!

-Majd segítesz!-vágta rá.

-Minden bizonnyal nem lesz más választásom.

-Nem is az á-ba mész Dominic!-szólalt meg Anna.-A b-be mész!

-Jaaa.-motyogta Dominic.

Az út további része ismét csöndben telet. Az ablakon kifelé bámultam az utat, az út mentén elsuhanó fákat, embereket, kocsikat és épületeket. Mikor feltûnt a vidámpark Diána mellettem már mocorogni kezdett. Gyorsan leparkoltunk és beálltunk a sorba. Diána nagyon türelmetlen volt, és persze hatalmas volt a sor. Álltunk nagyjából egy félórát a sorban, megvettük a jegyeket majd beléptünk a kapun.

-Nos akkor, most hogyan szeretnétek?-tette fel a nagy kérdést Anna.

-Mi Vickyvel elmehetünk?-fogta meg a kezemet Dominic.

-Persze, Diána akarsz velük menni?

-Inkább veletek szeretnék lenni!

-Akkor ez eldõlt. Itt van pénz, jó szórakozást hívjatok ha valami baj van!-adott nekünk pénzt Anna és Dominci már húzott is el onnan.

-Hova menjünk elõször?

-Hullámvasút?-kérdeztem vissza.

-Nekem megfelel!

Elmentünk a hullámvasúthoz, fel is ültünk rá. A gyomorom liftezett egy pár sort, féltem is hogy kijön belõlem az az egy pohár kávé amit reggel ittam. De nagyon élveztem. Mikor leszálltunk émelyegtem picit, Dominic elkapott mielõtt elestem volna. Rá mosolyogtam majd gyorsan rendbe tettem magamat. A következõ állomásunk a dodgem volt. Nem voltak olyan sokan, voltunk ott tizenöten nagyjából. Rengeteget mentem bele másokba, de belém is jöttek jópáran. Nagyon élveztem. Én egyébként egy arany dodgemben ültem, míg Dominic egy zöldben. Mosolyogva léptünk ki a kocsikból és azon gondolkoztunk hova tovább. Végül nekem volt az a zseniális ötletem hogy vegyünk vattacukrot és utána menjünk az óriáskerékhez. A vattacukros mikor elkészítette az édességet a kezembe adta mindkettõt, és igen a vattacukor ragad így összeragadtak.

Beálltunk az óriáskeréknél lévõ sorba és azt találta ki Dominic hogy majd én fogom a vattacukrokat õ pedig megetet. Hát csodás volt. Újra csecsemõ lettem. De az egészben annyi volt a jó hogy legalább nem ragadt a kezem a cukortól mikor elfogyott. Felültünk az óriás kerékre. Dominic átkarolt és magához húzott.-Bennem már rutinosan ott volt hogy hagyjam hadd tegye.-nagyon szép kilátás volt a kerék tetejérõl. Az óriás kerék után kerestünk egy célba dobót mert Dominic mindenképpen célba akart dobni. Így gyorsan kerestünk egyet. Dominic elsõre ledobta a felállított dobozokat. Kapott is érte egy kis sárkány plüsst.

-Parancsolj!-adta át nekem a nyereményét.

-De hát te nyerted!

-Egy, igen én nyertem és azt teszek vele amit szeretnék, és kettõ csak azért akartam célba dobni hogy nyerjek neked valamit.

-Ez nagyon kedves tõled, aranyos vagy. Köszönöm.-vettem át a plüsst.

Egyébként nagyon aranyos volt a plüss, fekete volt a kis sárkány és a szemei kékek voltak. A szárnya testéhez képest kicsi volt. Még voltunk kisértet kastélyban is, Dominic minden második árnyat meglátva megfogta a kezemet. Én teljes nyugodtsággal sétáltam végig az egész kócerájon. Ezután még megettünk egy fagyit és felültünk a körhintára is. Igaz hogy Dominickot kellett kicsit unszolnom hogy jöjjön velem, de gyorsan beadta a derekát. Még a vidámpark kabalájával is találkoztunk, Dominic lefotózott az oroszlános jelmezes kabalával. Én is lõttem Dominicról fotót és még egy közös szelfit is csináltunk. Éhes lettem így egy hotdogost kerestünk és betoltunk egy-egy hotdogot. Majd Anna hívta Dominicot hogy menjünk vissza mert haza indulunk. Szépen nyugodtan sétáltunk a kijárat felé mikor szembe találkoztunk Benjaminnal és a haverjával Jasonnal. Benjamin ma egy zöld pólót és egy farmert viselt egy fekete nike cipõvel, Jason fekete pólót vett fel és egy bordó gatyát egy szürke cipõvel, a szettje kiemelte a vörös haját és a zöld szemeit.

-Vicky!-lépett elém az exem.

-Csak hagyj békén!-léptem jobbra.

-Nem, amíg nem válaszolsz!

-Ezt már tegnap megbeszéltük!-léptem most balra.

-De én nem akarlak elveszteni.

-Én pedig most nem akarok veled itt állni és beszélgetni! Szóval engedj elmenni!

-Ki a srác?

-Közöd Benjamin?!

Félre löktem kicsit a srácot és elindultam elõre, Dominic gyorsan beért. Teljesen felzaklatott a Benjaminnal való találkozás.

-Ki volt ez?

-Az exem

-Oh...

-Ne kérdez többet a témával kapcsolatban. Kérlek!

-Oké.

Csatlakoztunk Dominic családjához, vissza mentünk a kocsihoz és haza mentünk. Út közben Dominic vállára hajtottam a fejemet és elaludtam. Mikor a kapunk elõtt voltunk Dominic felkeltett, elköszöntem a családtól, megköszöntem hogy elhívtak magukkal. Ma is holt fáradtan rogytam le kanapéra, Janet nézett valami romantikus filmet így néztem vele. Közben Benjamin folyamatosan írt nekem, de inkább kikapcsoltam a telómat és bealudtam a kanapén.