Decisions

XVI.

Reggel fáradtan keltem fel hajnalban. Megnéztem a telefonomon hogy mennyi az idõ, reggel hat volt.-Remek.-motyogtam. Felültem az ágyban és megkaparintottam a fülhallgatómat, összeillesztettem a telommal és már a fülemben is volt a két vége. Lemásztam az ágyról és az ajtóhoz léptem, kitártam majd lesétáltam a lépcsõn és a konyha felé vettem az irányt. Halkan sétáltam oda a hûtõhöz hogy fel ne keltsem az alvó Dominicot. Kivettem egy kávét a hûtõbõl majd hagytam hogy becsukódjon magától az ajtaja, leültem az egyik székre az asztal körül, és a kanapén szunyáló srácot néztem, továbbra sem tudtam mit tehetnek vele, majd hirtelen támadt egy ötletem.

Mikor az utolsó korty kávét is lenyeltem kidobtam a kukába az üres dobozt, majd mikor visszafordultam Dominic állt elõttem. Rám villantott egy félmosolyt, olyan közel állt hozzám hogy az orrunk hegye összeérte. Reflexbõl léptem egyet hátra, de velem szinkronban lépet egyet elõre Dominic is, addig hátráltam míg a hátal a konyhapultnak nem ütköztem. Dominic továbbra is ugyanolyan közel állt hozzám, hirtelen trappolást hallottam a lépcsõ felõl. Diána hangját hallottam meg Dominic mögött.

-Ti mégis mit csináltok?-kérdezte.

Dominic rám nézett, továbbra is mosolygot, majd ellépet ellõlem. Diána elõttem állt és a hûtõre mutatott, gyorsan odaléptem hozzá és kikaptam egy kakaót, közben Diána leült egy székre és Dominic is, szereztem két tányért és poharat meg két kakaós csigát. Lepakoltam eléjük mindent és míg enni kezdtek felmentem felöltözni. Felkaptam egy sortot és egy fehér szaggatott ujjatlant.

Mikor visszamentem a nappaliba már ment a tv és Diána a földön hasalt, Dominicot a konyhában láttam, ha nem csalt a szemem akkor mosogatott. Oda léptem a srác mellé és kivettem a kezébõl a szivacsot.

-Hát te mióta mosogatsz?

-Amióta te nem!

-Nagyon humoros vagy!

Megcsörrent a telefon a zsebemben, lemostam a habot a kezemrõl majd felvettem.

-Hallo?

-Szia Vicky!-hallottam meg a vonal túlsó végérõl Anna hangját.

-Miben segíthetek?

-Csak annyit akartam mondani hogy mindjárt visszaérünk, nyugodtan csomagolj össze és mehetsz is ha gondolod!

-Rendben, köszönöm.

Miután bontottam a hívást felmentem és összepakoltam, a bejárati ajtóhoz siettem.

-Mész?-hallottam meg Dominic hangját a hátam mögött.

-Igen.-fordultam szembe vele.

-Akkor szia.-lépet elém, majd szorosan átölelt, a fejem a mellkasához nyomtam. Majd mikor szétváltunk adott egy puszit is.-Szia.-suttogta.

-Szia, szia Diána!-kiáltottam az ajtón lévõ kilincset markolva, lenyomtam majd kiléptem a házból.

Otthon leültem a gép elé és elkezdtem megvalósítani a tervemet, a tervem annyi volt csupán hogy álnéven írok egy levelet Dominicnak, amit remélhetõleg elolvas majd és válaszol rá, így levelezünk egymással, régimódira. Az ujjaim sebesen mozogtak a billentyûk felet, mikor elkészültem átfutottam a szöveget.

Szia Dominic.

Tudom hogy csodálkozol hogy ki, vagy épp mi vagyok hogy tudom a neved! Nos képzeld éjszaka fura álmom volt, azt álmodtam hogy egy levelet írtam, és a címzett egy Dominic nevû srác, aki a szélkerék utca 16.-ban lakik. Valamiért reggel emlékeztem a borítékra, mikor felébredtem akkor leellenõriztem google térképen hogy van-e ilyen utca, és volt, így úgy gondoltam írok neked és meglátom elmegy-e a levél...persze az már csak részlet kérdés hogy válaszolsz-e nekem. (igaz jó lenne mert kíváncsi vagyok hogy célba ért-e a levél, de semmire sem kényszerítelek.) Tudod fura levelet írni, ez olyan "nem mai dolog" de hát én szeretem a kihívásokat, és ezt is annak tekintem, megírni egy levelet, majd feladni a postán és várni lehet feleslegesen, lehet épp nem a válaszra. Szerintem ez izgalmas egy kicsit. De bocsi itt írogatok mindenféle marhaságot, pedig benned már jó pár kérdés felmerülhetett, mint például hogy: ki vagyok én? és még biztos lehet pár...de ezeket neked kell megkérdezned tõlem ha kíváncsi vagy a válaszokra!