Decisions

XVII.

A kórházban ülve azt hittem sosem nyílik ki azaz ajtó ami Jacket zárta el tõlem. Nem tudtam mihez kezdeni magammal így kivettem a táskámból a rózsát amit Jacktõl kaptam. Lassan forgattam a kezemben az üveg rózsát. Hallottam ahogy az elõttem lévõ ajtó halkan kinyílik. Rá néztem az orvosra aki az ajtóban állt.

-Bemehetek hozzá?-pattantam fel.

-Most már igen.

-És tudják mi történt vele?-faggattam az orvost.

-Nem igazán.

-Oh...

-A szüleit értesítette?

-Mindjárt írok is nekik.

Az orvos biccentett majd elindult a folyosón, gyorsan írtam Jack anyukájának hogy siessen a kórházba mert itt vagyok Jackkel. Amint beléptem az ajtón Jacket kerestem, a szoba közepén volt az ágya így gyorsan kiszúrtam õt, a szoba fehér volt, és négy ágy volt benne, az ágyak mellet egy-egy éjjeliszekrény kapott helyet. Gyorsan Jackhez siettem. A húnyott szemmel feküdt. Volt az éjjeliszekrényén egy pohár víz, gyorsan a víz fölé emeltem a kezemet és Jack felet szétoszlattam a vizet, mozgatni kezdtem a karomat és a víz kéken felragyogott. Érzetem valamit a szíve körül, így arra a területre összpontosítottam. Éreztem valami furát, majd arra következtettem hogy méreg lehet, viszont nem értettem hogy lehet méreg a szervezetében. Majd leesett. Az állomáson vett víz, mikor Jack egy pillanatra feltartotta a magasba a vizet és a fejem fölé emelte, akkor tette bele a mérget, és Benjaminnal az egész elõtt találkoztunk e-mögött csak egy valaki állthat. Az anyám.

Jack kinyitotta a szemét és rám nézett. A szeme fáradtságot sugallt.

-Vicky.-azonnal összekulcsoltam az ujjainkat.-Érzem hogy...

-Ne, ne mond ki!

-De sajnos igaz, mikor még ébren voltam hallottam hogy az orvosok azt mondják hogy két órám van hátra.

-Nem!-kiáltottam.-Meggyógyítalak!

-Azt mondták ezt nem lehet.

És sajnos igaza volt, egyetlen méreg volt a világomban ami halált hozott huszonnégy órán belül és a szervezetbe kerülés után azonnal lehet csak eltávolítani, ha már sok ideje a szervezetbe van a méreg az illetõt nem lehet már megmenteni.

-Jack, én...

-Én nagyon szeretlek téged! És ha itt vagy mellettem akkor az csak jó!

-Jack.-zokogtam.

Hirtelen kitárult az ajtó és Jack szülei léptek be rajta. Anyukája azonnal hozzánk sietett és a fia másik kezét megragadva sírni kezdett, Jack apukája mögötte állt és a hátát simogatta. Jack a szüleire nézett.

-Remélem nem haragudtok!

-Jaj az én kicsi fiam!

Ott voltunk Jackkel két órán keresztül. Mikor már csak percei voltak hátra rám nézett és én lehajoltam hozzá, megcsókoltuk egymást, sírtam ezért sós volt a csók. Mikor elválltunk megszorította a kezemet Jack.

-Szeretlek titeket!-mondta, majd hátra dõlt a párnán és kihunyt az élet szikrája a szemében. Újra zokogni kezdtem, Jack szülei hozzám léptek majd átöleltek.

Mikor kiléptem a kórházból anyámat pillantottam meg. Õ mosolygott az úttest másik oldalán. Azonnal elindultam felé, átrohantam a úttesten anyámhoz, a düh és a fájdalom teljes testem szétáradt.

-Te! Te voltál!-sziszegtem.

-Ó...most már tudod milyen érzés elveszíteni valakit aki nagyon fontos neked!

-Hogy te milyen aljas vagy!

-Csak meg mutattam milyen az amikor elveszik tõled azt aki fontos!

-Te mégis mirõl beszélsz?

-Arról hogy ugyan így éreztem mikor elmentél tõlünk!

-Most tényleg ezzel próbálkozol?! A veletek töltött percek mindegyikét utáltam! Mikor boldog lehetnék elveszed azt tõlem? Elõbb Benjamint küldöd majd méreg? Komolyan?!

-A fiú hatalmas csalódás volt!

-Ezt megkeserülöd!

Azonnal elõ idéztem a páncélomat és két tõrt a kezembe kaptam, anyám egy karddal állt ki ellenem. Azonnal rátámadtam, elhajolt a csapások elõl, visszatámadott, teljes erõbõl kettévágtam a kardját, õ ezzel mit sem törõdve rám küldött pár jég nyilat. Azonnal kivédtem mindet, anyámra támadtam de õ is felém csapot egy karddal. A két penge amint egymáshoz ért szétrobbant. Azonnal a páncélomra összpontosítottam és a két víz zsinórt a csuklómnál lévõ tartójából anyámra irányítottam, ezzel fogságba ejtettem és magamhoz húztam.

-Ha még egyszer a szeretteim legyen az a családom vagy a barátaim vagy a szerelmem, mered bántani bármilyen aljas módon, akkor megölek!

Anyám csak elnevette magát, én a földhöz vágtam õt, a páncél eltûnt rólam és a buszmegálló felé vettem az irányt.

-Majd meglátjuk kis lányom legközelebb mit teszel!-kiáltotta utánam.

A buszon próbáltam nem elsírni magamat. Anna küldött egy SMS-t.

"Szia Vicky! Tudom hogy ez így nagyon fura de mára elhívtak minket a férjemmel és muszáj elmennünk a konferenciára! Esetleg este áttudsz jönni? És itt is aludni?"

"Szia, persze. Sietek!"

A vaskapu elõtt álltam. Elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam majd becsuktam magam után az ajtót. A házba belépve hallottam hogy szól a tv. Nem is csodáltam nyolc óra volt. Lerúgtam a cipõmet magamról majd a nappali helyet Dominic szobájába mentem, gyorsan átvettem a pizsamámat és lementem hozzájuk. Diána a földön hasalt Dominic pedig a kanapén ült.

-Sziasztok!

-Szia!-köszöntek kórusban.

-Diána, tudod hogy aludni kéne neked már!

-Mesélsz nekem?

-Persze, gyere.-megfogta a kezemet és felsétáltunk a lépcsõn a szobájába, nem néztem Dominicra.

Egy mesét felolvastam Diánának, természetesen a történet felénél elaludt, de én most is tartottam magam ahhoz hogy végig olvastam neki a mesét, mert tudtam hogy tudat alatt halja. Mikor kiléptem Diána szobáján Dominicéba mentem. Próbáltam aludni de nem jött álom a szememre, zenébe menekültem most is.

Valamikor éjfél körül felkeltem és halkan lesiettem a lépcsõn a konyhába. Dominic a kanapén aludt. Gyorsan kivettem egy doboz kakaót a hûtõbõl és leültem az asztalhoz. A fülest kivettem a fülembõl. A telefonon megállítottam a zenét. Hirtelen mozgásra lettem figyelmes, Dominic állt elõttem.

-Miért vagy itt Vicky? Nem tudsz aludni?

-Nem igazán. Sok rossz dolog történt mostanában velem.

Dominic nem szólt semmit csak felrántott a székbõl és a karjaiba zárt. Én is magamhoz szorítottam és a fejem a mellkasába fúrtam, újra zokogni kezdtem. Dominic a hajamat simogatta. Nem kérdezett semmit, nem faggatott hogy miért sírok, és ezért nagyon hálás voltam neki.

-Sss...semmi baj.-suttogta.

Mikor megnyugodtam teljesen kimerültem és Dominicnak dõltem. Dominic a karjaiba vett és a lépcsõhöz lépett velem, halkan felvitt majd a szobája ajtaján belépet és rögtön be is csukta az ajtót, letett az ágyra majd az ajtóhoz akart menni, de megragadtam a kezét.

-Maradj velem! Kérlek!

Dominic szó nélkül bemászott mellém az ágyba.

-Köszönöm.-suttogtam.

-Próbálj aludni.

Dominic magához húzott, meghallottam az egyenletes szuszogását, én is lehunytam a szemem és most végre sikerült elaludnom.