Decisions

XXV.

A hétvégén ami az osztály kirándulás után következett semmit se csináltam. Úgy mászkáltam a házban mint valami szellem, olvastam, sorozatott és filmeket néztem, és semmit se tanultam a következõ hétre. Csodálatos volt a nagy semmitevés egészen hétfõ hajnalig mikor is megszólalt az ébresztõm én pedig egy nõies mozdulattal a földhöz csaptam hogy hallgasson már el! Végül pár perc után kikeltem az ágyból, felöltöztem, fogat mostam megcsináltam a hajam és a sminkem. Megreggeliztem és már indultam is a suliban.

Mint mindig elsõkként érkeztem a terembe, továbbra is hulla fáradt állapotban. A befutó többiek is pont ilyen állapotban voltak mint én. Az elsõ két órát volt aki átaludta, volt aki próbált figyelni, persze nem jött össze és volt aki csak bámult maga elé, én ezt a társaságot erõsítettem.

Harmadik óra után mikor kicsengettek és kilépett a tanár belépett a terembe Dominic és hozzám sétált. Felnéztem rá a kótyagos fejemmel, amennyire én fáradt voltam õ annyira volt...nem az.

-Szia.

-Szia Vicky!

-Mi szél hozott?

-Hát nem a szél hozott hanem a lábaim.

Felnevettem a kis poénján.

-Úúúú...ez a tiéd Max?-visított Ashley.-És tudsz is rajta játszani?

Hátra fordultam hogy lássam mi folyik mögöttem. Max a padon ült és egy fekete gitár volt a kezében. Rám nézett és kacsintott egyet. Visszakacsintottam rá.

-Játssz valamit!

-Mond Ashley mit szeretnél hallani?

-Hm...Sterling Knight what you mean to me címû számát!

-Rendben.

Max megpengette a húrokat, majd játszani és énekelni kezdett.

-Can't blame you for thinking-énekelt Max.-That you never really knew me at all

Dominic ekkor felhúzott a székbõl és kivezetett a terembõl. A szekrény elõtt álltunk meg.

-Mi az?-kérdeztem.

-Lehet hogy kéne beszélnünk...a csókról meg mindenrõl. Nem gondolod?

-De kéne. Csak olyan fáradt vagyok...

-Nem aludtál?

-Egész hétvégén pihentem mégis egy zombi élõbb nálam!

-Jaj te.-nevetett fel Dominic.-Adok erõt neked!

-És mégis ho

Akartam volna kérdezni mikor Dominic megcsókolt, megragadott a derekamnál fogva és magához vont, beletúrtam a hajába. A testemben szétáradt a forróság és a boldogság. Dominic midig ezt váltotta ki belõlem ahányszor csak megcsókolt. Most viszont nem olyan vadsággal csaptak össze az ajkaink hanem lassan és szeretettel telve. Csodálatos érzés volt. Mikor elválltunk Dominic a homlokát az enyémnek nyomta.

-Mond, holnapig kipihened magad hogy végre megbeszélhessünk a dolgokat?

-Igen.

Dominic elengedett, adott egy puszit a számra majd otthagyott engem, már másodperc után vissza is siettem a terembe. Mikor beléptem Max rám nézett és úgy érzetem egy pillanatra mintha nekem énekelné az utolsó sorokat.

-I want the World to see, what you mean to me, what you mean to me!

Rámosolyogtam Maxra míg a helyemre sétáltam és leültem, majd a padot kezdtem el bámulni. Pár perc múlva már kezdõdött is az óra. Most se sikerült figyelnem, bár most nem a fáradság miatt. Dominic járt a fejemben, és Max hogy hogyan mondom el neki hogy én másba vagyok szerelmes.

A következõ szünet elég mozgalmas volt. Mivel a következõ óra történelem volt, és igen dolgozatot írtunk, és persze alig tudtunk valamit. Készültek a puskák. A két tábla feletti lápára felragasztottunk egyet-egyet, a növények közé is elrejtettünk egyet, és a faliújságra is tûztünk egyet. Csak az évszámokat írtuk fel mert az senkinek se ment. Pont végeztünk csengetésre. Beállítottuk hova álljanak a hetesek hogy véletlenül se bukjunk le és még a táblán az elõzõ órai kémia anyagot kicsit átírtuk, de nem feltûnõen, olyanok álltak a táblán mint pl.: 2-metil-visegrádi-találkozó-1335-bután. Mikor bejött a tanár mind unott fejjel néztünk.

-Jó napot!

-Jó napot!

-Tanárnõnek jelentem mindenki jelen van!

-Foglaljatok helyet!

Mind leültünk és vártuk hogy jöjjön aminek jönnie kell.

-Sajnos van egy rossz hírem! Elfelejtettem felhozni a dolgozatokat és nem szeretnék visszamenni értük.

-Ezért nem mehettem le a büfébe?-kiáltott fel Scott.

Mi pedig mind nevetésben törtünk ki. A tanár értetlenül nézett végi rajtunk.

-Tanárnõ!-szólalt meg Scott.-Nézzen, oda, oda és oda.-mutatott fel a puskákra.

A tanár végig nézte a puskákat majd egy elismerõt bólintott.

-A legjobb puskázó cím a tiétek! Láttam már sok puskát, én is használtam néha de ilyennel még soha sem találkoztam!

-Köszönjünk tanárnõ.-röhögtünk tovább.

A nap végén jó kedvûen indultunk haza. Nekem még vissza kellett szaladnom az egyik füzetemért. Mikor becsaptam a szekrény ajtaját és Maxal találtam szembe magam.

-Szia!-motyogtam.

Õ viszont azonnal magához vont és az ajkait az enyémhez nyomta. Viszont én nem voltam belé szerelmes így próbáltam kikerül a kezei közül. Végül sikerült. Furcsán néztünk egymásra majd a lépcsõhöz futottam és kirohantam a suliból.

Otthon levágtam minden cuccom a nappaliba és garázsba mentem ami egy mini edzõterem volt. Beálltam az egyik boxzsák elé, elkezdtem püfölni. Nem álltam le míg azt nem kezdtem érezni hogy szédülök. De tovább csináltam, végig a két fiú járt az eszemben és az egész! Hirtelen elerjedt a karom és lábam sem bírt már tovább tartani, hatalmasat csattantam a földön. Pár perc múlva Janet jelent meg a látókörömben.

-Jól vagy édesem?-hallottam meg aggódó hangját.

-Mi történik?

Janet végig nézett rajtam.

-Az erõd!

-Mi van vele?

-A te különleges erõd, én hülye!

-MI VAN JANET?!

-Ha nem kapod meg az õsi rúnát akkor az erõd felfog emészteni.

-Akkor add át a rúnát.

-Csak kék teliholdkor szabad!

-És az mikor lesz?

-Szerencsére ma. És megy le a nap. Elõkészítettem a kört, maradj itt!

-Mintha mehetnék így bárhova is.-morogtam.

Janet elrohant én pedig csak bámultam a körülöttem pörgõ-forgó világot.

Janet mikor visszatért már rég sötét volt. Óvatosan a karjaiba vett és hátra sétált velem a kertbe, ahol egy hatalmas kör volt fehér színnel a fûre festve. A kör közepére tett le ahova kék fény sütött le. Felnéztem a felhõk közül elõbukkanó teliholdra ami kék fénnyel ragyogott.

-Lam mihi-kezdte Janet a kántálást.-infantis sanguine caeruleum luna non dabit tibi potestatem et.-érzetem ahogy izzani kezd a karomon egy pont, majd mintha valaki vájna a bõrömbe egy késsel olyan erõs fájdalom hasított belém.-Omnipotens rune gerunt ea pugna donec.-fájdalmas volt, de fekete vonalak jelentek meg a karomon, melyek hullámokká és két hallá alakultak át, a halak fején egy-egy pont volt, az egyik fekete volt fehér pöttyel a fején a másik fehér fekete pöttyel.-Consumantur et vita vestra!-fejezte be Janet. Pont ekkor tûnt el a hold is a sötét felhõk közé.

Lehunytam a szemem, majd feltérdeltem és felálltam, Janethez botorkáltam és érzetem hogy egyre jobban kezdtek lenni.

Az erõm már rendben van, már csak a szívemet kell rendbe hozni!