Decisions

XIV.

Reggel Jack suttogására ébredtem. Lassan kinyitottam a szemeimet és Jack felé fordultam. A pasim rám mosolygott, majd adott egy puszit a számra.

-Jó reggelt kicsim!

-Jó reggelt Jack! Mióta vagy fent?

-Nagyjából tíz perce, de nem akartam egyedül lenni így felébresztettelek.

-Nagyon köszönöm, így már biztos nem alszom túl magamat!

Jack ismét elmosolyodott majd átkarolt, hozzábújtam és érzetem ahogy egyenletesen emelkedik a mellkasa mikor levegõt vesz, bár most kicsit szaporábban vette a levegõt mint normális helyzetekben, és mivel a véridomításához is értek, érzetem hogy a pulzusa is megemelkedett kicsit.

-Mi a baj? Vagy izgulsz, miért?

-Tessék?

-Érzem hogy szaporábban veszed a levegõt.

-Ó...ja.

-Történt valami?

-Igen.-mondta ki.-Reggel korábban ébredtem fel, pontosabban Janeték keltettek fel, és leültek velem beszélgetni...

-Mirõl?

-Azt mondták õk nem jönnek a szokásos "ne bántsd meg vagy megjárod" szöveggel, mert ha igazán szeretlek akkor úgysem teszek ilyet, csak annyit mondtak tegyelek nagyon boldoggá, és én ezt bármikor a legnagyobb örömmel megteszem, mert nekem a te boldogságod és a biztonságod nagyon fontos!

Érzetem ahogy a pír elönti az egész arcomat, és közben úgy mosolyogtam mint akit most szalajtottak a diliházból.

-Ez olyan jól esik, már mint a szavaid. Köszönöm!-adtam egy puszit az arcára.

Jack erre megcsókolt, azonnal visszacsókoltam, szelíd mégis egyszere vad csók volt, minden érzelmet beleadtunk, a szeretettünket egymás iránt. Mikor elválltunk pihegve mosolyogtunk egymásra.

-Szerintem én felöltözök.-szólaltam meg.

-Jó ötlete, én is átszaladok hozzánk után vissza jövök!

-Okés, nekem tökéletesen megfelel.

Jack adott egy puszit a homlokomra majd kimásztunk az ágyból, én a szekrényhez léptem Jack pedig az ajtóhoz.

Mikor az asztálnál ültem és az utolsó kortyokat ittam a kávémból, leültek velem szembe a keresztszüleim. Mindketten olyan arcot vágtak amirõl képtelen voltam bármit is leolvasni.

-Biztos tudod hogy beszéltünk Jackkel reggel.-kezdte Janet, én csak bólintottam.- És neked is csak azt szeretném mondani hogy legyetek boldogak együtt!

-Köszi.-mosolyogtam rájuk.

-Figyelj, nem tudom számolod-e a napokat, de holnap már megyünk haza, úgy gondoltuk ma már csak pihenünk és veszünk szuvenírt, este felé.

-Rendben, jól hangzik. Hánykor indul a gép holnap?

-Háromkor!

-Reggel?

-Nem, délután!

-Okés, köszi.

Kopogtak az ajtón majd Jack lépett be egy szál fürdõnadrágban, rám mosolygott.

-Lemegyünk röpizni és fürdeni, jöttök?

-Persze.-mondtuk egyszerre.

Jack megtámaszkodott az ajtónál én pedig szaladtam átvenni a fürdõruhámat, gyorsan felrángattam magamra a felsõ és az alsó részt, majd a hajamból csináltam egy kontyot és már léptem is Jackhez. Összekulcsolta az ujjainkat és lementünk a tengerhez. A hálónál már Frank és a szülei ott voltak így mi a másik oldalra álltunk be és játszani kezdtünk, késõbb Janeték is csatlakoztak. Mikor már teljesen elfáradtunk beljebb gázoltunk a tengerben. Én a hátamra fordulva ringatóztam a vízen, míg Jack balról le nem támadt és fel nem kapott. A hirtelen érintéstõl összerezzentem egy pillanatra majd Jackhez bújtam, õ pedig csak nevetett rajtam, majd már én is. Körbe fordultunk majd beljebb dobott, gyorsan használtam az erõmet és tompítottam a víz csípõs érzését a bõrömön mikor belecsapódtam. Mikor a hullámok összezáródtak a fejem felett lehunytam a szemem és a vízre koncentráltam, majd elrúgtam magam és Jack karjaiban találtam magamat.