Decisions

XXIII.

Miután elváltunk levegõhiány miatt kavargott bennem minden. Dominic zöld szemeibe bámultam amely úgy csillogott mint egy gyémánt. Láttam bennük az örömöt és a vágyat tükrözõdni, ez még jobban összezavart. Hiszen ma Maxal voltam és most Dominical csókolóztam. Idõre volt szükségem hogy átgondoljam mit is akarok pontosan. Elkezdtem lefejteni magamról Dominic erõsen szorító kezeit.

-Vicky.

-Dominic.-vettem mély lélegzetet.-Most muszáj gondolkodnom!

-Most dühös vagy rám?

-Nem.

-Akkor mi a baj?

-Voltál már szerelmes egyszerre két emberbe?-fordultam vissza hozzá.

-Még nem. De kérlek ne légy rám dühös, vagy ne legyél miattam szomorú. Csak téged látni Maxal...olyan mintha kést döfnének a szívembe és megforgatnák benne többször.

Megöleltem Dominicot, õ a fejét a nyakamba fúrta majd elengedtük egymást, adtam neki egy puszit és beléptem a kapun, csiga lassú léptelekkel felbotorkáltam a házhoz és a szobámba.

Miután kicsit tisztábban láttam, és erõt érzetem magamban megragadtam a mobilom majd felhívtam Ashleyt. Három csöngés után már bele is szólt.

-Szia!

-Szia.

-Mi történt?

-Dominic az elõbb csókolt meg!

-MI VAN?!-kiáltott fel.-Csak úgy?

-Hát becsöngetett és mikor kaput nyitottam megcsókolt.

-És élvezted a csókot?

-Hát azt hiszem igen.

-Maxal mi van? Ma volt a randi, nem?

-Maxal nagyon jól érzetem magam!

-Tetszik neked?

-Nem tudom.

-Dominical lennél inkább vagy vele?

-Fogalmam sincs!-keltem ki magamból.- Nem tudom!

-Értem, és...

-Igen gondolkozom ezen egy ideje. Nem tudom mi lesz.

-Sodródsz az árral?

-Egyenlõre, igen.

-Viszont ugye tudod hogy a fiúk a te döntésedre várnak? Ne húzd sokáig mert nem lesz jó vége!

-Tudom, mindkettõt.

-Most hagylak, jobb lesz neked így.

-Köszönöm, puszi.

-Szia.

Miután leraktuk óráikig ültem az ágyon török ülésben és azon gondolkoztam mi lenne a legjobb lépés, természetesen valaki így is sérülni fog de megoldást kell találnom minél elõbb ha szeretném hogy boldog lehessek és ne vegyen körül a dráma.

Mikor ismét iskolába mentem Dominicék vittek mint mindig, Csendben voltunk az egész út halat, és csöndben váltunk el egymástól. Mikor beléptem a terembe, még nem volt ott senki. Lerogytam a helyemre. A kezeimet a padra tettem és rájuk hajtottam a fejem majd lehunytam a szememet. Kis idõ elteltével arra lettem figyelmes hogy vitatkoznak körülöttem.

-Miért nem fogod fel hogy soha se fog szeretni?!

-És te mióta vagy a szóvivõje?

-Én megvédem õt tõled!