Decisions

XXI.

Dominic szavai víz hangoztak a fejemben, folyamatosan.

"Ugye tudod hogy nagyon fontos vagy nekem?"

-Vicky?-zökkentett ki a kis világomból Janet hangja.-Ideadnád a sót?

Oldalra pillantottam és tudatosult bennem hogy itthon ülök az asztalnál és vacsorázom. Gyorsan megragadtam a sót és odaadtam Janetnek. Lenéztem a tányéromra, ahol érintetlenül pihent egy félbevágott kifli.-Vajon mióta ülhetek itt?-gondolkoztam.

-Nem vagy éhes?

-Már nem Janet, felmehetek?

-Persze. De ugye nincs valami baj?

-Nincs, ne izgulj!

Felemelkedtem a székbõl és a lépcsõ felé indultam. Lassan lépkedtem a lépcsõfokokon, mikor felértem zörögni kezdett a kezemben a mobilom.

-Szia Dominic!

-Szia.

-Mizu?

-Rájöttem hogy nem értem a matekot!

-Értem.-nevettem halkan.-Holnapra kell?

-Nem.

-Akkor holnap megbeszéljük!

-De holnap szombat van, ugye tudod?

-Ó...-és tényleg hétvége jött végre.-Hétfõre kell?

-Igen.

-Akkor holnap délután beszéljük meg vagy vasárnap?

-Holnap kettõkor ott leszek a kaputok elõtt!

-Rendben van.

-Köszönöm te istennõ. Szia!

-Szia.

A csengõ hangja keltett fel. Pár pillanatig próbáltam rájönni mégis hol lehetek, milyen nap van és miért szól még mindig azaz istenverte csengõ?! Úgy ahogy voltam: kócosan, pizsamában, kimásztam az ágyból levonultam a földszintre és a kulcsot megragadtam. Majd kicsörtettem a házból. Lesétáltam a kapuhoz ahol a mosolygó Dominic állt.-Tényleg, ma jön át.-magamban képen töröltem saját magamat. A kulcsot a zárba illesztettem és kitártam a kaput. Dominic figyelme fel-le járt rajtam, nem nevetett ki de nagyon bámulta a szénaboglya hajamat és az XXL-es vörös pólót ami rajtam volt. Nem, kicsit sem ciki.

-Bejössz vagy itt akarsz matekozni?

-Ez a pizsamád?

-Ig...igen.-lepõdtem meg a kérdés hallatán.

-Én keltettelek?

-Igen.

-Sajnálom.

-Ugyan hagyd!

-De nagyon jól nézel így ki!-kacsintott rám.

-Nagyon vicces.

-Én komolyan gondoltam.-lépett közel hozzám.-Gyönyörû vagy!

Nem tudtam mit mondani. Csak néztem a csillogó szemeibe. Végül megtörtem a szemkontaktust és elindultam a ház felé. Hamar mellettem termet Dominic

Dominic elém dobta a matek füzetét. Elolvastam a feladatott. Nem volt nehéz.

-Ez skatulya elv.

-Az mi?

-Az egyik legkönnyebb típusú matek feladat!

-Már akinek.-morogta Dominic.

-Figyelj. Ehez én mindig úgy állok hozzá mintha én lennék a legpesszimistább és legszerencsétlenebb ember!