*Dominic szemszöge*
Vicky elutazott, én pedig találkoztam a barátnõmmel Sarával. Sarával moziba mentünk. Valahogy nem tudom miért de késõn indultam így elkéstem, mikor megérkeztem a mozihoz Sara már boldogan futott hozzám. Szõke haja lobogott körülötte, kék szemei csillogtak, ma egy kék overált vett fel és hozzá egy magassarkút, így egyforma magasak voltunk. Mikor hozzám ért megcsókolt, visszacsókoltam reflexbõl, de nem ragadott magával a dolog. Sara megfogta a kezem és beálltunk a popcornos sorba.
-Hiányoztál Dominic!
-Te is.-préseltem ki a szavakat magamból.
-Milyen volt a tábor?
-Nagyon jó!-és hogy Vicky ott volt csak még jobb volt.
-Bõvebben?
-Nincs bõvebben!
Mi következtünk a sorban, Sara kért egy közepes menüt, ahogy én is. Bementünk a moziterembe és leültünk a helyünkre. Sara a vállamra dõlt én pedig átkaroltam, elindult a film. Bevallom a filmbõl semmi sem maradt meg, végig Vicky járt a fejemben.-Vajon mi lehet vele? Vajon eszébe jutok? Nekem nagyon hiányzik hogy nincs itt. Alig várom hogy haza jöjjön.-mikor vége lett a filmnek Sara azonnal húzott ki a terembõl mert õ vásárolni akart. Nem ellenkezhettem hiszen õ a barátnõm. Felmentünk egy mozgólépcsõn és rögtön balra volt egy ruhabolt ahova be is mentünk. Összeszedett Sara jó pár ruhát és a próbafülkékhez sétáltunk. Míg a ruhákat próbálta kikerestem Vicky nevét a névjegyzékben és benyomtam a hívás gombot, ebben a pillanatban lépett ki Sara.
-Kivel beszélsz?
-Már senkivel!-gyorsan letettem.
-Hogy nézek ki?
-Csodásan!-hazudtam, Sara egy fekete elegáns ruhát próbált fel, régebben elvarázsolt és gyönyörûnek láttam, de miután Vickyt megismertem az érzéseim megváltoztak, már nem vonzódtam úgy Sarához mint régen, és tudtam hogy lassan el kell mondjam neki az igazat.
-Mi a baj Dominic?
-Semmi...
-Ismerlek.-lépett elém.-Mi a baj édesem?
-Semmi!
Sara megvonta a vállát majd megcsókolt, a csók már borzalmas volt, nem voltam képes tovább ezt folytatni, gyorsan elváltam Sarától és eldöntöttem hogy egy kávé mellet elmondom neki mi a helyzet. Sara arcán meglepettség suhant át, majd gyorsan visszavette az eredeti ruháit. Felakasztotta felpróbált ruhákat majd Összekulcsolta az ujjainkat, én pedig egy kávézóba kormányoztam magunkat. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk egy-egy kávét. Sarára néztem, de nem õt láttam hanem Vickyt, megráztam a fejem és ismét a csajom ült velem szemben.
-Beszélnünk kell!-szólaltam meg.
-Mirõl?
Vettem egy nagy levegõt és összeszedtem magamat, szakítani mégsem olyan könnyû valakivel mint a filmekben.
-Azt hiszem már nem ugyan az köztünk a viszony mint régen!-mondtam ki.
-Ezt hogy érted?-kelt ki magából Sara.
-Azt hiszem...
-Te megcsaltál?
-Nem!-védtem magamat. Hiszen csak másba szerettem bele, az még nem megcsalás, igaz?
-Te...igen! Biztosan van valaki!
-Nem nincs! Egyszerûen csak már nem tudlak úgy szeretni mint régen! Sok ideje nem láttuk egymást, és ez a kapcsolatunk rovására ment! Sajnálom de én már nem szeretném folytatni, szakítani akarok!
-Te szemét! Hogy te milyen köcsög vagy!
-Azta, eddig még szerettél, látom akkor még sem!
-Megcsaltál!-ismételte majd felállt.
-Ez nem igaz!
-De igen! Biztos a táborban ismerted meg!
Szólni sem tudtam. Sara mérgesen rám nézett majd ott hagyott. Kifizettem a két kávét majd én is haza mentem, a buszút alatt máson sem járt az eszem csak Vickyn. Otthon szó nélkül felmentem a szobámba, egyedül akartam lenni. Nem sokat tudtam egyedül lenni mert Diána nyitott be a szobámba.
-Ugye Vickyt választottad?
-Tessék?-ültem fel az ágyamon.
-Láttam hogy nézel Vickyre és hogy õ hogyan néz rád! Ti ketten egymásnak vagytok teremtve!
-Na jó most már ,menj ki!
-Nem!
-De igen!
-Miért nem ismered el?
-Mit?
-Hogy szereted õt!
-És ha szeretem is, ez min változtat?
-Hát el kéne neki mondanod!
-Most épp nincs itthon, elutazott, egy szigetre, nyaralni...
-Akkor majd ha haza jön!
-Ez nem megy ilyen könnyen!
-A filmekben bezzeg könnyen megy!
-A film az film, ez itt a valóság!
-Akkor is minél elõbb mond el neki, mielõtt más teszi!-mondta majd kiment a szobámból a hugom.
Diána szavai jártak a fejemben minél elõbb mond el neki, mielõtt más teszi. Ebben igaza volt. A kezembe kaptam a telefonomat és ráírtam Vickyre.
"Szia, mizu?"
"Szia, semmi, veled?"
"Épp ma szakítottam a barátnõmmel..."
"Ó és miért?"
"Mert valaki mást szeretek"
YOU ARE READING
Decisions
RomanceA döntések, amiket hozunk meghatározzák az életünket ... Vicky élete mindig túl gyorsan változik. Ő maga is alig tudja követni. Miután meghozta élete első nagy és nehéz döntését minden megváltozott, olyan életet élhetett végre amilyenre mindig is vá...