Mark Tuan a testvérem?! (GOT7) |Átírás Alatt|

Pedig jól indult a nap~

-Lulu szemszöge-

Hogy, miképp is értettem azt, hogy fura újra Daeguba lenni. Kisgyerekkoromba rengetegszer költöztem ide, illetve vissza Seoul-ba. Nem volt valami jó a folyamatos költözködés, de attól még jobb sorsom volt, hogy csak másik városba költöztem, nem másik országba. Persze, tanuljak új nyelvet, azért, hogy mire megtanulnék folyékonyan beszélni addigra újabb helyre menjünk. Még mit nem. Lassan de biztosan elslattyogtunk a szállásunkig, ami körülbelül fél órára volt az állomástól. feldobáltuk a cuccunkat, és belézengtünk a városba. Betértünk egy forgalmasabb utcába, ahol rengeteg utcai "étterem" volt. Be is álltunk egy kis nasis Standhoz, ahol mind a ketten választottunk valami színpatikusat. Desszerteinkel folytattuk rövid, de tartalmas "ösvényünk" végig csatangolását. Rengeteg képpel, illetve élménnyel tértünk vissza.

-Luluuuuuuuuuuuuu~ Még mindig nem tudom felfogni, hogy kettő nap azaz 48 óra múlva ott fogunk állni elöttük, beszélgetni velük, illetve a kis ajándékainkat odaadni nekik.- Mondja a barátnőm, miközben szétterül az ágyon.

- Hwaaaaaaaa~ én se.- "válaszolok" neki rövid, de tartalmas válasszal.

-Egyépként, esküszöm el tudnálak képzelni, hogy te Mark húga vagy, teljesen ugyan olyan arcvonásaitok vannak, még a belsőtök is egyezik.

-Ugyan... Ez lehetetlen. Én? Mark Tuan húga? Kimondani is badarság. Legalábbis számomra. De ha igaz is lenne, nem dőlne össze a világ. Ugyan úgy élnék az életüket mint eddig, és én is.

-Vagy nem.-szól közbe a barátnőm.-Figyu, most gondolj már bele, összehaverkodnál velük, háttértáncosuk lennél, vagy nem tudom. De érted nem?

-Persze értem. Viszont a Menedzsernek is van beleszólása. Nem lakhatnék velük a dormba, az ő beleegyezése nélkül. Egyépként most, hogy így mondod, elfelejtettem ráírni a rajzokra a nevem, még jó, hogy van nálam tolltartó. Bárhova megyek, bárhol vagyok, bármit csinálok van nálam tolltartó, és egy füzet. előkaptam a rajzokat, és odafirkantottam a nevem a sarokba. Visszapakoltam a táskámba, majd előszedtem a pizsamám. fürdés után felvettem, csodás ruhámat, majd ágyba vetettem magam.

-JÓ ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉJT!!-Üvöltöttük szinte egyszerre, majd kikacagtuk magunkat. Ezután álomba szenderültünk. Ebben a világban egy perc, egy évnek tűnik, egy év pedig egy egész életnek. Ez az álom. Telefonom rikácsoló hangjára keltem, ami azt jelezte, hogy hívnak. Rálestem a képernyőre bár amennyit láttam belőle. Miközben kitisztult a látásom, rányomtam a kis zöld ikonra.

-Halo?

-Helo kislányom, csak mondani akartam, hogy elköltözünk, mikor hazajössz.

-Na még mit nem. Hova a halálba akarsz megint költözni?

-Pekingbe.

-MI?-kerekedtek ki a szemeim- Na jó. Anya ez sok. nem költözök az égvilágon sehova.

-Pedig én megyek.

-Jólvan menj. engem nem rángatsz el az egyetlen barátnőmtől.

-Örülök neked. Ez még nagyon gondold át. Nem lesz legjobb sorsod ha maradsz.

-Nem az elégetett pirítoskenyeret nem! na helo.-mondtam majd rácsaptam a telefont.

-Mi történt?-Kérdezte a barátnőm felülve ágyán.

-Anyám el akar költözni Pekingbe. De tudod kinek van kedve nyelvet tanulni. persze. Álmodjon kishableány feleségével.

-Oké, oké Chill.-Szólt, majd kipattant az ágyból. Én az internet mély bugyraiba vetettem magam. Instám pörgetése közben, nagyon finom illatokat éreztem a konyhábol. Kiváncsiságom győzött ezrét ledobtam magam mellé a készüléket, majd az említett hely felé vettem az irányt. Egy sürgő-forfó lányt látok, illetve palacsintát.

-Uuuuuh.-mondom csillogó szemekkel. Megvárom amég végez a saját adagjával is, majd lelült velem szembe, és falatozni kezdtük a finomságot.

-Ez nagyon finom lett.-Dícsérem meg teli szájjal.

-Köszi.-feleli nevetve, az egész nap sétálgatással, nevetgéléssel, képkészítéssel, és izgulással telt el.