Mark Tuan a testvérem?! (GOT7) |Átírás Alatt|

Életem első koncertje~

-Lulu szemszöge-

A koncert reggele. Ébresztő rikácsolása, ülni, és bámulni magad elé, azon gondolkozva, hogy most hol is vagy. Majd észhez térsz és rájössz, hogy ma van kedvenc bandád koncertje, és éppen oda kéne készülnöd. Kipattantam az ágyból, megnéztem, hogy barátnőm "életre kelt"-e már. Szaladtam a fürdőszoba felé. Mikor gondoltam, hogy kész vagyok, visszamentem, csekkoltam a cuccaim, magam ismerve ezt még vagy 10-szer megfogom csinálni. Barátnőmmel felváltva csináltuk ezeket. Leültünk a konyhába, ahol bőséges reggelinket el is fogyasztottunk. Ezt már rutinból kreáltuk. Mivel nem szeretnénk lemaradni az első sorról, jóval hamarabb indultunk el. A csarnok felé vezető úton minden izgalmunkat kibeszéltük, ezért jóval nyugodtabban tudunk majd ott állni. Szimplán néhányan álltak elöttünk, ami egy jó jel. Lassan de biztosan elindult a sor, ahol hamar átértünk. Be is mehettünk a nagy csarnokba, ahol az egész koncert fog lejátszódni. Néhány perc sétával, elértük a középen lévő első sort. Mondhatni a legjobb helyet. Ezután csak a maradék ember beérkezését kellett várnunk. Szerencsére ez elég hamar megvolt. Kezdetét vette a koncert, egy Introval. Majd következtek sorba a jobbnál jobb zenék. Jópár zenét Koreográfiával táncoltak, később pedig a színpadon szaladgálva, a fanokhoz közel folytatták. Hozzánk sikeresen mindenki közel jött, amit a mellettünk lévő lányok egy hatalmas sikítással díjaztak. Ha ezek után nem szakad be a dobhártyám, akkor soha. Körülbelül két és fél óra lehetett a koncert, utánna elvezettek minket a fanmeeting helyszínére. A fiúk tartottak egy 30 perces szünetet, majd kijöttek egy rövid beszélgetést tartani. Bár túl sok értelme nem volt, mivel nagyon válaszolni nem tudtunk. Elkezdődött a dedikálás. Előttünk nagyjából 40-en álltak, sorukat várva. Jó idő elteltével mikövetkeztünk. Yugyeomnál kezdtük.

-Szia!-Köszönt egy nagy mosollyal.

-Szia!-mondtam miközbe előkerestem kis ajándékomat.- Készítettem egy kis ajándékot remélem tetszik!-majd odaadtam neki.

-WOOOOOOOOOOOOW. Ez elképesztő! Köszönöm szépen Lulu!-Olvasta el hátulján a nevem. Ezt követően tovább is kellett mennem. Youngjae ugyan olyan mosollyal köszöntött, mint a Maknae. Odaadtam a rajzot. és ugyan ez következett Jinyoungnál, Jaebumnál, Jacksonnál és Bambamnál is. Mark eléggé furán nézett rám, és mintha mág a szeme is csillogott volna. Beszélgettünk egy keveset, és átadtam alkotmányom. Majd mikor megfordította a lapot. elolvasva nevem, lehajtotta fejét és elsírta magát. Eléggé furán nézhettem ki. Hirtelen felkelt a helyéről, megkerülte az asztalt, és szorosan magához ölelt, majd azt suttogta a fülembe:

-Azt hittem már sohasem foglak látni hugi.-itt én is bekönnyeztem. Összeszedte magát és leírta telefonszámát, hogyha kiértünk hívjam fel. Barátnőm eléggé furán nézett rám, mikor odaértem hozzá.

-Ez meg mi vooolt Luluuuuuu????

-Igazad volt. Mark az eltitkolt Bátyjám. Ha kiértünk innen fel kell hívnom, és valószínűleg tartom, hogy kijön.

-Na akkor mire vársz?-Elővettem a telefonom beírtam a számot a telefonomba és tárcsáztam. Néhány csörgés után Mark kint is termett.

-Gondolom nem értetted ezt az egészet, ezért gondoltam elmagyarázom.-mondta. mire bólintottam.- Szóval, mikor megszülettél, akkor a szüleink kapcsolata megromlott és elváltak, ezért szinte te sohasem láthattál engem, vagy ha láttál is, semmi felfogásod nem volt. A reakciódból ítélve, Anyánk sosem beszélt neked rólam. Talán azt hitte, hogy nem fogunk találkozni. Én is ezt hittem. Amikor megláttalak nem hittem a szememnek. Elmondhatatlanul örülök neked. És ami azt illeti. Nincs kedved velünk élni? Amint látom bírsz minket-Itt elsírtam magam, majd szorosan megöleltem Markiet.

-Szívesen laknék veletek, ha a többiek nem bánják!-válaszoltam szipogva