Mark Tuan a testvérem?! (GOT7) |Átírás Alatt|

Nagy tehetség?

-Lulu szemszöge-

Hazaérve letettem a cuccaim, majd bementem a Leader szobájába a nasikkal. Láttam, hogy mindjárt elalszik, ezért elé dobtam az egyik tasak édességet.
-Erre szükséged lesz!- mondtam neki, mikor olyan fejjel nézett rám, hogy az nevetésre kért. Tipikus "Hol vagyok?" "Ki vagyok?" arc.
-Köszi.- Válaszolt rekedt, álmos hangon. Elkezdtem olvasni a szöveget. Egy helyen hiányzott a szöveg, és a Refrén előtt.

"I just wanna be with you"

Szerintem ez nagyon a szövegbe illett. Az angol részek.

"Let me hear you say"

Ezután mehet a refrén. Többször elolvasva a szöveget, egy teljesen véletlen dallamot dúdolni hozzá, nagyon királyul hangzott.

-Hyung! Így szerinted milyen?-Kérdeztem tőle és felé nyújtottam a füzetét. Nagy szemekkel vizslatta a lapokat. - Ennyire rossz lett?-Érdeklődtem fura arccal.

-Amit előbb mondtál meg se hallottam. Lulu! Teljesen beleillik a szöveg. Nagyon jó!- Miután ezt elmondta nekem elkezdett ugrálni, mint egy 5 éves aki kap egy nyalókát. Bevallom, aranyos. Tevékenysége után, egy szoros ölelésbe vont.

-Istenem Lulu! Ha nem lennél itt görnyednék 3 napig! Hálás vagyok, és nagyon, nagyon köszönöm a segítséget!

-Ugyan! Ez a minimum! Nagyon kedvesek vagytok illetve vagy velem, hamar befogadtatok, és szívesen segítek. Régebben rövid verseket és kisebb könyveket is írtam rajz mellett. Ezek szerint valami belém is ragadt az évek alatt.-mondtam nevetve.

-Írtál? Könyvet?-Lepődött meg.- Milyen könyvet? Miről szól??- érdeklődött.

-Azt foglaltam egy történetbe, hogy milyen fannak lenni. Milyen egy fandomba tartozni. Meg, hogy milyen jó közösséget alkot a rengeteg iGot7! Erről írtam, illetve készítettem hozzá kisebb illusztrációkat is. Ha megtalálom szívesen megmutatom majd! De lehet véletlen ott hagytam Anyámnál. De megoldom, bemászok az ablakomon. Ha egyszer kiszöknöm sikerült, akkor visszafele is menni fog.-Nevettem nagyot, a régi kis történetemen.

-És miért szöktél ki?

-Azon az egy napon mikor mentem volna a Moziba horrort nézni otthon volt. És nyilván nem akart elengedni. Én fogtam, kimásztam az ablakon, kisurrantam. Azóta se tud róla, és nem is fog. Szerintem már nem is emlékszik rá.

-Az kemény! Nekem is ilyen volt Anyukám. Nem engedett el sehova, csak a tanulásra koncentrálhattam. Én már ekkor eldöntöttem, hogy énekléssel szeretnék foglalkozni, ezért a zsebpénzem egy részét külön énektanárra fizettem. Aztán mikor elmondtam, hogy különtanárhoz járok, és tovább egy zeneiskolába megyek, megpróbáltak lebeszélni. De mentem a fejem után, és nem bántam meg. Azóta sem merik bevallani maguknak, hogy énekes lett belőlem. Egy híres ember.