Mark Tuan a testvérem?! (GOT7) |Átírás Alatt|

Felvesznek?~

-Lulu szemszöge-

Elég kómásan keltem. Kezem éjjeliszekrényemre csúszott, hogy megnézzem átaludtam-e a fél napot. Szerencsére nem. Nagy békésen kisétálnék az ajtón, de majdnem hanyatt vágódtam. Bambam, és Yugyeom egymást kergették. Amint kiértem a konyhába, nagy reggeliző társaságot láttam.
-Szia Lulu!-köszöntek egyhangon.
-Sziasztok! Maknaekat mi lelte?-érdeklődtem az előbbi eset miatt.
-Valamilyen játékról beszéltek, és ez lett a vége.-válaszolt a Leader.
-Mostmár mindent értek.-Régebben rengeteg fan videót néztem, és így láttam, hogy néha mit leműveltek, de élőben még viccesebb, mint úgy. Leültem közéjük, miközben a két jómadár is lecsillapodott, így együtt ettünk, ami reggelenként ritka eset. Lassan elindultak dolgozni, így megint egyedül maradtam a hatalmas Dormba. Kiváncsi leszek, hogy felvesznek-e. Nem dől össze a világ ha nem, de mégis... Álmodozni lehet. Biztos napi szinten rengeteg, jobbnál-jobb táncos szeretne koreográfus lenni. Nálam is biztos van jobb. Elmondhatom, hogy az egyik legjobb tánciskolába jártam, de az csak kertelés. Alapjáraton tényleg sokat lehet tanulni ott, de rengeteg nagyképű tanár, és diák is van. Nem fogom tudni elégszer megköszönni nekik... Elkezdtem pakolgatni, de mivel sokat nem lehet, mert általánosságba rendet tartanak, inkább nekiálltam sütit sütni. Egy kemény edzés után jól esik egy finom kis édesség, volt időm megtapasztalni. Észrevehetetlenül pörgött az idő. Mikor kész lettem, arra lettem figyelmes, hogy Youngjae felordít nagyboldogan, hogy süti. Mindenki felvidulva ugrált be a konyhába, ahol megköszönték szorgosságom, és szóljanak, hogy fontosat kell mondaniuk, menjek a nappaliba. Vittem a kis tálcát, magammal együtt, és leültem egy üres helyre.
-Szóval Lulu...-Kezdi a legidősebb tag.- Bementünk Manger Hyunghoz...-Beszél olyan tempóban mint egy csiga.-És...-Tart hatásszünetet-Holnap Reggel tízre vár az irodájában, hogy megnézze mire is vagy képes.-Fejezte be, nekem pedig leesett az állam. Én? A JYP Entertainmentnél? Lehetlen. Pedig nem. Minden álmom teljesülhet. Bár, ezt nem szabad elsietni. Nem hiszem el. Szerintem sokáig meredhettem gondalataimba, mert már csak arra eszméltem fel, hogy JB a szemem előtt csettintget.
-Sok sikert Lulu!  Tudjuk, hogy mennyire király vagy, sikerülni fog!-bíztatott mosolyogva.
-Köszönöm!-Válaszoltam, és szoros ölelésbe vontam. Minek ide ellenségek, ha ilyen barátaim lehetnek. JB ment a dolgára, én pedig közös szobánk felé vettem az irányt, Markie után kutatva. Láttam, hogy mindjárt elalszik, ezért kistestvér módra beugrottam mellé röhögve. Szegény azt se tudta hol van, csak azt látta, hogy vérvörös fejjel fulákolok' mellette.
-Szóval Markieee. Hatalmas köszönettel tartozom neked.-Mondtam elnyújtva a 'hatalmas'-t.
-Lulu el ne kezd! Nem tartozol semmivel! Testvérek vagyunk, az a minimum, hogy segítünk egymásnak!
-Köszönöm!-könnyeztem be, majd szoros ölelésbe vont. Nem mindneki mondhatja el, hogy ilyen testvére van. Ráadásul... Mindvégig titkolták előlem... Megmentett... A rabságból...