Mark Tuan a testvérem?! (GOT7) |Átírás Alatt|

Lehetett volna jobb is~

-Lulu szemszöge-

A táncóra teljesen unalmas volt, és még csak fárasztó sem. Elgondolkozva elcsesztem két órát az életemből, teljesen feleslegesen. Azt se vették volna észre ha a felénél lelépek. Egész úton csak a koncerten gondolkoztam. Vajon ha dobálnak szét ajándékokat sikerül elkapnom egyet, vagy ha videózok valaki oda fog jönni valaki? Hazaérve betipegve a szobámba, telefonomat elővéve, illetve a kis Bluetooth-os hangszórómat kezdtem el Got7-t hallgatni, meg a koreográfiájukat táncolni. 8 éves tánctudásom miatt egyszerűen be tudtam tanulni a koreokat. Miután kitáncikáltam magam rájöttem, hogy enni is kéne valamit, ha nem akarok Korházban fetrengeni ahelyett, hogy kint lennék a koncerten. Még 6 nap. Hétfőn lesz a koncert, én pedig szombaton utazok Daegu-ba. Nyilván jártam már ott, de jobbnak érzem azt, hogy én előbb megyek. Ki tudja lehet, hogy vasárnap még a vonatot is lekésném. Mondjuk amilyen balszerencsés vagyok még ki is nézném magamból. Leszaladtam a konyhába és egy szendvicset összedobva szaladtam vissza a szobámba. Szerencsére nyugodtan csinálthattam bármit, mert én "uraltam" a házat. Ami annyit takar, hogy anyum dolgozik. Nincs valami jó kapcsolatom vele, ezért örülök, hogy nincs itthon. Már tervezgetem költözésem, csak egyenlőre nincs hova tovább menjek. Bár pénzemet egy jó ideje gyűjtöm, még egy nyamvadt félszobás lakásra nem lenne elég. Miután megettem a kis szendvicsem, levittem és elmostam a tányért. Visszaérve a legjobb barátaim társaságába tértem. A telefonom, fülhallgatóm, papírom és ceruzám. Alapjáraton nem volt túl sok barátom, és jelenleg sincs. Csak húztam a vonalakat. Végül a kép egy koncerten játszódott, azon belül Got7, rengeteg ember, tömérdek Lightstick, és a fiúk a színpadon. Szerintem nagyon király lett a rajz, így az új helyét  a falamon találtam. Egy régebbi rajzomat leszedtem, s annak a helyére raktam fel a mostanit. Körbenézve a helyiségben, egy kis nyugis szoba, némi fan dologgal. Nem olyan mint valami elvetemült rajongó-é. 3 darab poszter, a lightstickem, és néhány rajzom díszelgett a falon. Egy íróasztal, franciaágy, és egy szép erkély. Nem is kellett több. Sohasem szerettem a túldíszített csilli-villi cuccokat. Sőt, egyenesen rüheltem. Gondolataimból a bejáratiajtó csapódása ugrasztott ki. Ha élne szerencsétlen, tuti a végét járná. Inkább Anyámra hagytam, kiültem az erkélyre és nézelődni kezdtem. De csak meg kell zavarni.

-Mekkora rumli van neked a szobádban?-semekkora de lényegtelen gondoltam magamban-És miért váltogatod a papírokat abba a képkeretbe? Nem elég egy kép azokról a, hogy is hívják őket? Mindegy. Nem is érdekel. Azonnal pakolj össze!
-Got7!-mondtam magam elé még mielőtt elment volna. Nem hiszem, hogy ezt sokáig fogom bírni, szóval minnél előbb  saját talpamra kell állnom, vagy segítséget kérnem. Talán a jóisten megment. Vagy nem. Betántorogtam a szobámba, mint egy rossz ittas, és a bögrémet egy milliméterrel arrébb raktam. Remélem megteszi, és örülni fog annak, rendet raktam. Nem volt kedvem a hülyeségeit hallgatni, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni, vagy beülök egy kávézóba. Felvetten egy sima farmer rövidnadrágot, illetve egy fekete Got7-s pólót, elraktam a telefonom, illetve némi pénzt. Lerobogtam a cipőmhöz amit felkaptam lábamra, majd egy hangos "majd jövök" után elhagytam a házat. A kedvenc parkomhoz vettem az irányt. Ha gondolkozni szeretnék, illetve egy kicsit egyedül lenni mindig oda megyek, vagy a hozzá közel lévő játszótérhez. Húsz perc séta után odaértem a szeretett helyre.