Fekete ⤷ myg ✔︎

Negyedik rész: De nem Te.

Reggel nyolc óra és már az irodában ülök, a laptopon munkálkodva, miközben natúr rizzsel és kimchivel tömöm az arcom. Nem volt időm otthon leülni reggelizni, így kénytelen voltam elhozni magammal.

- Ne egyél a laptop fölött! Inkább ülj az ebédlő asztalhoz és ott egyél. - szólt rám a főnök asszony.

- De ezt be kell fejeznem. - mutogattam teli szájjal a laptopom képernyője felé.

- Hihetetlen vagy Te gyerek. - morogta fejét rázva. – Ha befejezted, nézd át legalább négyszer, aztán küld el a másik kiadónak. - adta ki az utasítást.

- Rendben Főnök! - bólintottam, majd pötyögtem a betűket tovább.

- Nem reggeliztél otthon? - huppant le mellém Jiwon. Fejemet nemlegesen ráztam kérdésére.

- Van két mappa, ami kéne nekem. Átnézted őket tegnap? - kérdeztem.

- Átnéztem igen és mint társíró pár dolgot javítottam, de azért nézd át. - vette elő őket a táskájából, majd a kezembe nyomta a mappákat. Átolvasva az egészet, megelégedve másoltam bele a történetbe a sorokat, majd még négyszer átolvasva és ellenőrizve a helyesírást, elküldtem a kiadónak.

- Unnie, képzeld sokszor próbáltam új történeteket írni, de eddig sosem sikerült, mert nem voltam benne annyira biztos. Viszont most van egy ötletem, de attól tartok, hogy valaki más már megcsinálta. - hajtotta le fejét szomorúan.

- Jaj, Te lány! - sóhajtottam. – Igen, minden bizonnyal. - bólintottam az előző állítására, mire Jiwon felkapta a fejét. – A legtöbb dolgot már megcsinálták mások. - vontam vállat. – De nem Te. - böktem a mellkasára.

- Nem értem. - rázta fejét értetlenül.

- Csak fogd meg a laptopodat vagy vegyél elő egy tollat, egy papírral és írd azt az ötletet. Főleg ha biztos is vagy benne. Ha biztos vagy abban az ötletben, ami eszedbe jutott, hidd el az rossz már nem lehet. Minden megér egy próbát, legyen szó bármiről is Jiwon. - simítottam lelkesítően karjára, mire rám mosolygott.

- Rendben unnie, megfogadom a tanácsod. - bólintott határozottan. – De előtte elmegyek enni, mert éhes lettem. - nevette el magát, majd kabátját és a táskáját magához kapva rohant el.

Jiwon csak délután kettőig dolgozott, míg a főnök asszony csak délelőtt volt képes megjelenni – mint ahogy azt mindig is teszi - ezért a munka időm végéig egymagam voltam a gondolataimmal. Sohee és Jiho is hívtak már. Soheevel összevesztem, ahogy hallottam a hangját rossz kedve volt és olyankor nem valami jó dolog kommunikálni vele, aminek persze meg is lett az eredménye. Jiho pedig ismét azért hívott, hogy ne lepődjek meg, ha nyitva a bejárati ajtóm, mert ma ismét nálam lesz. Még most is meglepődtem rajta, hogy közli, hisz régen – ahogy azt korábban is mondtam – sosem szólt arról, hogy jönni fog vagy hogy épp aznap nálam alszik.

Bevallom alig vártam már a négy órát, hogy végre összepakolhassak és eljöhessek onnan. Amint ez megtörtént, első célom ismét a kávézó volt. Tegnap előtt rengeteget beszélgettem a fickóval, akiről fel sem tűnt, hogy a nevét még nem is tudom. Egyszerűen nem zavart, hogy nem tudok róla semmi olyat, amit egy ilyen helyzetben kéne tudni a másik félről. Kor vagy az hogyan hívják? Fel sem merült bennem. Nem foglalkoztatott. Jobban érdekelt a gondolkodása és véleménye a dolgokról, mint az átlag dolgok róla. Viszont most, hogy egyre többet beszélgetünk, ami már kezd sokkal bensőségesebb lenni, kíváncsi vagyok az átlag dolgokra is vele kapcsolatban.

- Sziasztok! - nyitottam be a kávézóba.

- Mindjárt megyek, addig ülj le. - lépett mellém nagy levegőt véve, majd azt kifújva tovább ment. Körbe nézve realizáltam, hogy bizony csúcsforgalom van a helyiségben. Helyet foglaltam a pultnál, ahol általában ülni szoktam, és vártam míg jön valaki, aki kiszolgál. Percekbe telt, mire a várt személy a pult mögé lépett, hogy ki tudjon szolgálni.